Tündérország kertjében (Álomgomba)

Tündérország kertjében (Álomgomba).

            A napsugarak lágyan cirógatták az erdő fáit, megpihentek egy-egy zöld levélen, majd tovább suhantak a virágok színes szirmaira. Erdőtündér kedvtelve szemlélte őket az üvegpalotából, amikor meghallotta Álomgomba hívó szavát. Sietve beült a hintójába, és hamar ott termett nála.

            – Mire van szükséged? – kérdezte tőle, mikor leszállt a halványzöld tönk előtt. A piros kalapon a fehér pettyek gyémántként kezdtek csillogni a boldogságtól, hogy ilyen hamar megérkezett a tündér.  

– Segíts nekem kideríteni, hogy honnan származom! Hol élnek a testvéreim, a szüleim és a nagyszüleim? – kérte Álomgomba.

– Én tudom, hogy honnan jöttél! – nyugtatta meg Erdőtündér.

– Még soha nem mondtad! – sértődött meg Álomgomba.

– Nem kérdezted! – békítette a tündér.

– Igazad van! – gondolkodott el Álomgomba. – Akkor most megkérdezem tőled: hol születtem, és hogyan kerültem ide?

– Helyezkedj el kényelmesen! – kérte Erdőtündér.

– Olyan hosszú a történetem? – lepődött meg Álomgomba.

– Igen. Kezdhetem? – nézett rá a tündér. Amikor Álomgomba bólintott, halkan mesélni kezdett:

– Hét tengeren és tizenkét kristály hegyen túl terül el Tündérország, melynek palotáját csodás kert veszi körül. Arany és ezüst virágok nyílnak benne, és gyémánt gyümölcsök teremnek minden tavasszal. Nyáron smaragd almát, ősszel rubin szőlőt szüretelnek, a források vize kristálytiszta és csillog a napfényben. Itt született a világ összes tündére, bájosak és kedvesek, azért jöttek a világra, hogy segítsék az embereket.

– Akkor te is ott születtél – jegyezte meg Álomgomba.

– Igen. Tíz éves koromban kerültem ebbe az erdőbe, akkor tanultam meg mindazt, amit egy erdőtündérnek tudnia kell. De erről később még beszélek. Előbb azt szeretném elmondani, amit rólad tudok! Folytathatom? – nézett Álomgombára, és mikor ő bólintott, tovább mesélt. – Szóval ebben a kertben egy csoport aranytörzsű fa alatt nőtt sok-sok hozzád hasonló gomba. Mindnek piros kalapja és halványzöld tönkje, kék lemezkéi voltak.

– Fehér pettyeket is láttál rajtuk? – vágott közbe Álomgomba.

– Sokáig nem. Aztán egy napon, mikor kint játszottam a kertben, éppen a színes gombák közelébe gurult a labdám. Odaszaladtam, lehajoltam, és megláttalak téged. Te voltál az egyetlen, akinek a kalapján fehér pettyek díszelegtek. – Itt egy Álomgomba! – gondoltam, és mikor hangosan kimondtam a neved, a többiek úgy döntöttek, ezentúl így hívnak téged.

– Miért éppen Álomgombának neveztél el? – kérdezte a gomba.

– Mert egészen addig azt hittem, hogy csak az álmokban van ilyen szép kis gomba! – magyarázta Erdőtündér. – Hát még mikor megtudtam, hogy színes fényeket bocsátasz a környezetedre! Akkor csodáltalak csak igazán! Ettől a perctől minden napos vendég lettem nálad.

– Miért nem emlékszem én erre? – vágott közbe Álomgomba.

– Mert akkor születtél.  Egészen picike voltál – mosolyodott el Erdőtündér. – Nem sokkal azután, hogy összebarátkoztunk, a tündérek királya úgy döntött, hogy belőlem erdőtündér lesz. Ezt az erdőt választották ki nekem, ahol most élek. Megkérdezték tőlem, hogy szeretnék-e vigyázni az állatokra, növényekre, forrásokra, patakokra errefelé. Igent mondtam, de egy feltételt azért szabtam, azt, hogy téged magammal hozlak. A tündérek királya beleegyezett, és én boldogan tettelek az aranyhintómba, melyet a kedvenc egyszarvúm repített egészen ideáig. Jöttek velem a legjobb tündértanítók, és néhány év alatt megtanultam, hogyan oldjam meg az itteni gondokat.

– Engem te ültettél ide? – kérdezte Álomgomba.

– Én, és a tündérek növénytan tanára. Sokáig kerestük azt a helyet, amelyet legjobbnak ítéltünk a számodra. Ez a nagy fa védelmet nyújtó, és innen messze el lehet látni. Akkor még nem tudtam, hogy rövid időn belül nem csak fényeket tudsz kibocsátani, hogy az erre járók útja sötétben is könnyű legyen, hanem magasra tudsz nőni, képes vagy házat formálni magadból és nagyon jó tanácsokat adsz az itt élőknek. Hamarosan te lettél errefelé mindenki kedvence.

– Köszönöm! De te is kedvenc vagy! – súgta meghatottan Álomgomba.

– Eleinte sokat gondoltál az otthonodra, kaptál tőlem egy tükröt, amivel bármikor megnézhetted. A szüleid és testvéreid is kaptak, így láthattátok egymást. Egyszer azonban nagyon megharagudtál, mert azt mondták neked, hogy maradj itt, hiszen ebben az erdőben nagyobb szükség van rád, mint Tündérországban. Mérgedben elástad a tükröt, és azóta nem láttad a családod.

– Valami rémlik már! Az a tükör itt van valahol! Megkeresem! – kiáltotta Álomgomba, és azonnal ásni kezdett. Erdőtündér a varázspálcájával suhintott kettőt, és egy akkora tükör, mint egy kistányér, kifordult a földből. Álomgomba felkapta, megtörölgette, és belenézett. Azonnal meglátta azt a csoport gombát, ahonnan ő származott.

– Megtaláltam a tükröt! Itt vagyok! – kiáltotta, és a legidősebb gomba azonnal elővette a párját, hogy a család láthassa őt.

– Jól érzed magad? Szeretnek ott téged? Megtaláltad az utad? – záporoztak a kérdések. Álomgomba szép sorban elmesélte, hogy mennyi minden történt vele, amióta Tündérországból az erdőbe került. Miközben beszélt, rájött, hogy itt nagyon boldog, és kár volt megharagudni a többiekre úgy, hogy megszakította velük a kapcsolatot. Hiszen bármilyen messze vannak egymástól, ők akkor is összetartoznak. Megállapodtak abban, hogy a tükrök segítségével bemutatja az erdő lakóit, a gombaházat és az itteni életet a családjának. Volt erre nagy üdvrivalgás! Hiszen mindenkit érdekelt, hogyan alakult a fehér pettyes kalapú gombácska sorsa.

            Erdőtündér elégedetten ült be a hintójába. – Elfecsérelt idő az, amit haraggal töltünk! – gondolta. – Lám, mennyire boldogok, hogy újra kapcsolatban állnak egymással! Innentől többen figyelünk erre az erdőre is, hiszen ott ez a két csodatükör! Később kitalálok valamit, hogy személyesen is találkozhassanak. De még ezen gondolkodnom kell egy ideig! – elmélkedett tovább. Az egyszarvú barátságosan ránézett, és bíztató szavakat mormolt. A hintó szállt, egészen a szivárványszínű üvegpalotáig, ahol Erdőtündér kicsit megpihenhetett, hogy aztán nem is olyan sokára, a megfelelő varázsigét elmormolva iderepítse Álomgomba családját. 

Találkozás Álomgombával

Álomgomba és a mókusok

A süni, aki nem akart téli álmot aludni

Csigacsíny

A megmentett kismadár

Együtt a medvénél

Borzi elköszön, de érkezik valaki más

Álomgomba kérése

A biztonságos hely

A havas reggel

Karácsonykor, veletek

A süni ébredése

Álomgomba meséje Borzinak

Csigasportnap Borzival

Találkozzunk Álomgombánál

Erdőtündér mosolya

A testvérek mókusa

Tündérország kertjében

Együtt a varázslényekkel

Fehér kalap piros pettyekkel