Unokáimnak szeretettel

Unokáimnak szeretettel.

Óriási eperfa az udvaron
Szerettem alatta lenni nagyon
Pár hónapja egyik úton megláttam egyet...
Unokáim épp előttem mentek.
-Várjatok kicsit mondom én nekik
Ezt itt leveszem mielőtt leesik!
Ó mama mit csinálsz az nem jó ne tedd
--Hé várj nehogy a szádba vedd!!
Nagy unokám féltve vigyázva
Elfordult tettemet nehogy meglássa
Sose aggódj ez finom hiszen én ismerem!
Réges-régen ez volt a napi desszertem
Piros-e vagy fehér az mindegy volt nekünk
Mert tudtuk mit lehet gyerekként megennünk
Aztán ami nem kellett s lehullt a földre
--Söpörd csak össze! jó lesz a cefrébe!
Nem értettem akkor mit is mond apám
Azóta már tudom ebből volt pálinka ünnepek táján
Unokáim nem hiszik mit mesélni szoktam
Mosolyognak, legyintenek azt mondják csak bolondoztam
Hidd el mit mondok néha neked, igaz volt minden
Ez a te világod teljesen más mint volt valaha nekem
Gyerekfejjel indultunk vasárnap délután
Fánkot küldött a mamának az én édesanyám
Igen ám de a mama kint lakott a tanyán
Észre sem vettük hogy vidáman sétálva játékosan
Majd 2 km-t megtettünk mi négyen pajkosan
Egyik mama csak főtt fehér burgonyával kínált
Míg a másik kamrájában tejföl volt mi ránk várt
Nem volt alap mihez viszonyítson kicsi eszünk
Nem vesztünk el a rengetek ételben miket mostanság veszünk
--Ó még hogy gyalog! Nem megyek sehova!
--Na gyere leviszlek az apa azt mondja.
Kényelmes élet ebbe születtek, nem tudom jó-e?
De akkor ott neveltek minket a valódi életre
Tiszteltük egymást, nem volt irigység
Első körben a család állt ehhez sose fért kétség
Támogatták segítették egymást ki-ki maga módján
Nem volt ennyi rovás a negatív Táblán.
Nézz rám , ha időt szánok arra, hogy lássalak
Vedd le a füledről azt amiben meglátlak
Maradj velem egy kis időre, mert úgyis megyek
Engedd hogy kettőnkért néha valamit tegyek.
Csak beszélgetni akartam mert hiányoztál,
Legközelebb én várlak hozzám téged HA HIÁNYZOK MÁR!!!!
De jól vigyázz, nehogy kifuss az időből mert tudod,
Az élet az nem örök mert nekem is csak egy jutott.