Üregiék kalandjai - 3.rész: A locsolkodó nyuszik

Üregiék kalandjai - 3.rész: A locsolkodó nyuszik.

A húsvétvasárnapi sportsikerek után Szösz és Mösz azon tanakodott, hogy mivel töltsék a hétfői napot. Az Üregi szülők a pihenésre szavaztak a munkás és mozgalmas napok után. Rozika még anyukája nélkül nem mehetett sehová, így a fiúk kettesben indultak útnak. Apukájuk tanácsára Palkóék felé vették az irányt. Apa ugyanis azt mondta, hogy az embereknél húsvét hétfőn is érdekes programok szoktak lenni.

Palkóék kerítéséhez érve megkeresték azt a helyet, ahol tegnap a talicskáikat betolták a gyerekeknek szánt ajándékokkal. Bebújtak és a közeli bokor alá szökdécseltek. Meglepődve látták, hogy az aranyeső alól eltűnt a tegnapi fészek.

Hirtelen ismerős makogásra figyeltek fel. Bodza, Palkó nyuszija közelített feléjük. Barátságosan üdvözölték egymást. Az Üregi fiúk eldicsekedtek a tegnapi sporteredményeikkel, Bodza pedig elmesélte, hogyan telt a vasárnap Palkóéknál.

– Ha még egy kicsit maradhattok, érdekes látnivaló lesz nálunk. Nekem Palkó már elmondta, hogy mire készül, locsolkodni fog. Egész este valami versikét gyakorolt, amit mondani kell a locsolásnál.

– De minek kell az embereket meglocsolni?! –értetlenkedett Szösz.

Mi azt tanultuk az Ugró iskolában, hogy csak a növényeket kell locsolni, akkor szépen fejlődnek majd – okoskodott Mösz.

– Tudjátok, ez valami emberi szokás –felelt nekik Bodza.

Hamarosan zajongást hallottak a ház felől, majd kifutott az udvarra Palkó anyukája. Mögötte egy szódásszifonnal a fia. Sűrűn spriccelte a szódavizet az anyukára, közben valamit hadart a zöld erdőről, meg ibolyáról, hervadásról, piros tojásról.

Érdekes, hogy az anyuka nevetve tűrte ezt a locsolást…

– No a szomszéd lányokhoz már a kölnimmel induljál inkább, kisfiam! Azért köszönöm szépen a locsolást, most már biztos nem fogok elhervadni. Itt a jutalmad – azzal előhúzott a zsebéből egy méretes csokitojást.

– Láthattátok, erről beszéltem nektek – ez a locsolás. A fiúk megöntözik a lányokat, akik tojást adnak cserébe. Nem is olyan bonyolult.

Miután elköszöntek Bodzától, hazafelé indultak a nyúlgyerekek. Arra gondoltak, hogy anyukájukat és kishúgukat ők is meglocsolhatnák otthon. Igen ám, de mivel?

– Nézd, milyen szép harangvirágok bólogatnak az út szélén! – figyelmeztette testvérét Szösz.

– Ha egyet leszednénk, gyűjthetnénk bele harmatot. Azzal aztán meglocsolhatjuk anyát, meg Rozikát.

Így is tettek, begyűjtöttek a fűszálakon csillogó reggeli harmatból egy jó adagot. Ügyesen hazaegyensúlyoztak a harangvirág-kehellyel.

Anyukájuk már az üreg előtt ácsorgott, nagyon várta haza a fiúkat. Mösz kezdte a mondókát, amit útközben fabrikáltak, majd Szösz is bekapcsolódott a verselésbe:

„Zöld erdőből jöttünk
kék ibolyát szedtünk
harmatcseppet gyűjtöttünk
azzal téged megöntünk.”

Aztán már zúdították is a friss harmatot anyukájukra. Borbála persze értette, hogy mit csináltak a fiai, hiszen ő egy tapasztalt, tanult nyuszimama volt. Cuppanós puszival köszönte meg a locsolást a gyerekeinek.

– Gyertek csak beljebb, finom répazselét készítettem tízóraira! Rozikának elég lesz egy-egy csepp a harmatból, de a verset neki is elmondjátok ám!

A fiúk a tízóraizás alatt elmeséltek mindent, amit ma megtudtak erről a szép húsvéti szokásról.