Kép forrása: Tengr.ai Image AI
Üregiék kalandjai - 3.rész: A locsolkodó nyuszik.
A húsvétvasárnapi sportsikerek után Szösz és Mösz azon tanakodott, hogy mivel töltsék a hétfői napot. Az Üregi szülők a pihenésre szavaztak a munkás és mozgalmas napok után. Rozika még anyukája nélkül nem mehetett sehová, így a fiúk kettesben indultak útnak. Apukájuk tanácsára Palkóék felé vették az irányt. Apa ugyanis azt mondta, hogy az embereknél húsvét hétfőn is érdekes programok szoktak lenni.
Palkóék kerítéséhez érve megkeresték azt a helyet, ahol tegnap a talicskáikat betolták a gyerekeknek szánt ajándékokkal. Bebújtak és a közeli bokor alá szökdécseltek. Meglepődve látták, hogy az aranyeső alól eltűnt a tegnapi fészek.
Hirtelen ismerős makogásra figyeltek fel. Bodza, Palkó nyuszija közelített feléjük. Barátságosan üdvözölték egymást. Az Üregi fiúk eldicsekedtek a tegnapi sporteredményeikkel, Bodza pedig elmesélte, hogyan telt a vasárnap Palkóéknál.
– Ha még egy kicsit maradhattok, érdekes látnivaló lesz nálunk. Nekem Palkó már elmondta, hogy mire készül, locsolkodni fog. Egész este valami versikét gyakorolt, amit mondani kell a locsolásnál.
– De minek kell az embereket meglocsolni?! –értetlenkedett Szösz.
Mi azt tanultuk az Ugró iskolában, hogy csak a növényeket kell locsolni, akkor szépen fejlődnek majd – okoskodott Mösz.
– Tudjátok, ez valami emberi szokás –felelt nekik Bodza.
Hamarosan zajongást hallottak a ház felől, majd kifutott az udvarra Palkó anyukája. Mögötte egy szódásszifonnal a fia. Sűrűn spriccelte a szódavizet az anyukára, közben valamit hadart a zöld erdőről, meg ibolyáról, hervadásról, piros tojásról.
Érdekes, hogy az anyuka nevetve tűrte ezt a locsolást…
– No a szomszéd lányokhoz már a kölnimmel induljál inkább, kisfiam! Azért köszönöm szépen a locsolást, most már biztos nem fogok elhervadni. Itt a jutalmad – azzal előhúzott a zsebéből egy méretes csokitojást.
– Láthattátok, erről beszéltem nektek – ez a locsolás. A fiúk megöntözik a lányokat, akik tojást adnak cserébe. Nem is olyan bonyolult.
Miután elköszöntek Bodzától, hazafelé indultak a nyúlgyerekek. Arra gondoltak, hogy anyukájukat és kishúgukat ők is meglocsolhatnák otthon. Igen ám, de mivel?
– Nézd, milyen szép harangvirágok bólogatnak az út szélén! – figyelmeztette testvérét Szösz.
– Ha egyet leszednénk, gyűjthetnénk bele harmatot. Azzal aztán meglocsolhatjuk anyát, meg Rozikát.
Így is tettek, begyűjtöttek a fűszálakon csillogó reggeli harmatból egy jó adagot. Ügyesen hazaegyensúlyoztak a harangvirág-kehellyel.
Anyukájuk már az üreg előtt ácsorgott, nagyon várta haza a fiúkat. Mösz kezdte a mondókát, amit útközben fabrikáltak, majd Szösz is bekapcsolódott a verselésbe:
„Zöld erdőből jöttünk
kék ibolyát szedtünk
harmatcseppet gyűjtöttünk
azzal téged megöntünk.”
Aztán már zúdították is a friss harmatot anyukájukra. Borbála persze értette, hogy mit csináltak a fiai, hiszen ő egy tapasztalt, tanult nyuszimama volt. Cuppanós puszival köszönte meg a locsolást a gyerekeinek.
– Gyertek csak beljebb, finom répazselét készítettem tízóraira! Rozikának elég lesz egy-egy csepp a harmatból, de a verset neki is elmondjátok ám!
A fiúk a tízóraizás alatt elmeséltek mindent, amit ma megtudtak erről a szép húsvéti szokásról.
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki hozzászól!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
PRÉMIUM
Ezt a mesét írta: Gyöngyösvári Mara amatőr meseíró
Varga Mária Gyöngyi nyugdíjas tanítónő vagyok. Tíz éve kezdtem mesés történeteket írni, melyek főleg az alsós korosztálynak szólnak. Magánkiadásban adtam ki öt gyermekkönyvemet, melyek főszereplői: Balambér nyuszi, Vöric cica, a körhintába fogott pónik, Pogi a tacskókölyök, manók, mókusok és tündérek. Meséimet Gyöngyösvári Mara álnéven írom. Legfrissebb meseregényem a Gyöngyösvár közeli Tölgyerdőben és T...