Barion Pixel

Üregiék kalandjai - 3.rész: A locsolkodó nyuszik


A húsvétvasárnapi sportsikerek után Szösz és Mösz azon tanakodott, hogy mivel töltsék a hétfői napot. Az Üregi szülők a pihenésre szavaztak a munká...

Kép forrása: Tengr.ai Image AI

A húsvétvasárnapi sportsikerek után Szösz és Mösz azon tanakodott, hogy mivel töltsék a hétfői napot. Az Üregi szülők a pihenésre szavaztak a munkás és mozgalmas napok után. Rozika még anyukája nélkül nem mehetett sehová, így a fiúk kettesben indultak útnak. Apukájuk tanácsára Palkóék felé vették az irányt. Apa ugyanis azt mondta, hogy az embereknél húsvét hétfőn is érdekes programok szoktak lenni.

Palkóék kerítéséhez érve megkeresték azt a helyet, ahol tegnap a talicskáikat betolták a gyerekeknek szánt ajándékokkal. Bebújtak és a közeli bokor alá szökdécseltek. Meglepődve látták, hogy az aranyeső alól eltűnt a tegnapi fészek.

Hirtelen ismerős makogásra figyeltek fel. Bodza, Palkó nyuszija közelített feléjük. Barátságosan üdvözölték egymást. Az Üregi fiúk eldicsekedtek a tegnapi sporteredményeikkel, Bodza pedig elmesélte, hogyan telt a vasárnap Palkóéknál.

– Ha még egy kicsit maradhattok, érdekes látnivaló lesz nálunk. Nekem Palkó már elmondta, hogy mire készül, locsolkodni fog. Egész este valami versikét gyakorolt, amit mondani kell a locsolásnál.

– De minek kell az embereket meglocsolni?! –értetlenkedett Szösz.

Mi azt tanultuk az Ugró iskolában, hogy csak a növényeket kell locsolni, akkor szépen fejlődnek majd – okoskodott Mösz.

– Tudjátok, ez valami emberi szokás –felelt nekik Bodza.

Hamarosan zajongást hallottak a ház felől, majd kifutott az udvarra Palkó anyukája. Mögötte egy szódásszifonnal a fia. Sűrűn spriccelte a szódavizet az anyukára, közben valamit hadart a zöld erdőről, meg ibolyáról, hervadásról, piros tojásról.

Érdekes, hogy az anyuka nevetve tűrte ezt a locsolást…

– No a szomszéd lányokhoz már a kölnimmel induljál inkább, kisfiam! Azért köszönöm szépen a locsolást, most már biztos nem fogok elhervadni. Itt a jutalmad – azzal előhúzott a zsebéből egy méretes csokitojást.

– Láthattátok, erről beszéltem nektek – ez a locsolás. A fiúk megöntözik a lányokat, akik tojást adnak cserébe. Nem is olyan bonyolult.

Miután elköszöntek Bodzától, hazafelé indultak a nyúlgyerekek. Arra gondoltak, hogy anyukájukat és kishúgukat ők is meglocsolhatnák otthon. Igen ám, de mivel?

– Nézd, milyen szép harangvirágok bólogatnak az út szélén! – figyelmeztette testvérét Szösz.

– Ha egyet leszednénk, gyűjthetnénk bele harmatot. Azzal aztán meglocsolhatjuk anyát, meg Rozikát.

Így is tettek, begyűjtöttek a fűszálakon csillogó reggeli harmatból egy jó adagot. Ügyesen hazaegyensúlyoztak a harangvirág-kehellyel.

Anyukájuk már az üreg előtt ácsorgott, nagyon várta haza a fiúkat. Mösz kezdte a mondókát, amit útközben fabrikáltak, majd Szösz is bekapcsolódott a verselésbe:

„Zöld erdőből jöttünk
kék ibolyát szedtünk
harmatcseppet gyűjtöttünk
azzal téged megöntünk.”

Aztán már zúdították is a friss harmatot anyukájukra. Borbála persze értette, hogy mit csináltak a fiai, hiszen ő egy tapasztalt, tanult nyuszimama volt. Cuppanós puszival köszönte meg a locsolást a gyerekeinek.

– Gyertek csak beljebb, finom répazselét készítettem tízóraira! Rozikának elég lesz egy-egy csepp a harmatból, de a verset neki is elmondjátok ám!

A fiúk a tízóraizás alatt elmeséltek mindent, amit ma megtudtak erről a szép húsvéti szokásról.

 

Gyöngyösvári Mara, amatőr meseíró

PRÉMIUM Gyöngyösvári Mara Prémium tag

Varga Mária Gyöngyi nyugdíjas tanítónő vagyok. Tíz éve kezdtem mesés történeteket írni, melyek főleg az alsós korosztálynak szólnak. Magánkiadásban adtam ki öt gyermekkönyvemet, melyek főszereplői: Balambér nyuszi, Vöric cica, a körhintába fogott pónik, Pogi a tacskókölyök, manók, mókusok és tündérek. Meséimet Gyöngyösvári Mara álnéven írom. Legfrissebb meseregényem a Gyöngyösvár közeli Tölgyerdőben és T...

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki hozzászól!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!



Sütibeállítások