Ürgék a kifutópályán

Ürgék a kifutópályán.

            A reptéri kifutópálya mellett a gyep alatt komoly munka folyt. Ürge Papa órák óta ásott, a járat már megközelítette a felszínt, ahol nappal végre kiszabadulhat a család a napfényre és a friss levegőre.

            A repülők ezüstösen csillogtak az ég kékjén, fel és leszálltak, éjjel és nappal szállították az utasokat. A nagy zaj és forgalom elriasztotta erről a hatalmas füves területről a vadakat, ami kedvezett az ürgéknek, mert itt biztonságban érezhették magukat. A zöld füvet mindig rövidre vágták, így a terület jól belátható volt. Több család is ideköltözött, nappali és éjszakai járatokat készített. Egyikük észrevette, hogy Ürge Papa kikémlel egy új nyíláson.

– Üdvözöllek a Reptéri Ürge Lakótelepen! – kiáltott.

Ürge Papa örömmel nyugtázta, hogy végre megérkeztek a biztonságot jelentő helyre. Itt nem kell ragadozóktól tartaniuk, nyugodtan élhetnek. Kimászott a járatból, és köszönésképpen intett az őt jó szívvel fogadó ismeretlen ürgének. Kisegítette a gyerekeket. Ürge Tündi és Ürge Tibi azonnal szaladgálni kezdtek, de a legkisebb, Ürge Lili az anyukája mellett maradt, aki utolsónak érkezett a felszínre.

Ürge Mama gondterhelten nézett körül:

– Mit adunk enni a gyerekeinknek? Túl sok a lakó errefelé! – aggódott.

– Meglátod, hogy találunk magvakat, rengeteg a fű körülöttünk!  Jut mindenkinek belőle! – nyugtatta Ürge Papa.

Valóban, Ürge Tündi és Ürge Tibi már jóízűen rágcsáltak.

– Gyere Lili! – hívták a lekisebb családtagot, akinek hamarosan megjött a bátorsága, és ebédelni kezdett.

Ürge Mama két lábra állva kémlelte az eget, nehogy egy madár elragadja a kölykeit. Itt azonban egy sem röpködött.

Miután a szülők is jól laktak, hozzá láttak a nappali járat készítéséhez. A lakótelepen élők látták, hogy nagyon fáradtak, ezért sokan siettek a segítségükre, és így hamarosan készen lettek.

– Ma tartunk egy kis délutáni eszmecserét! Gyertek el ti is! – hívta a szomszédjuk.

– Köszönjük, ott leszünk! – ígérték.

Mikor megérkeztek, először ők számoltak be arról, hogy miért hagyták el az előző lakóhelyüket. Az egy csendes mezőn állt a föld alatt, de alig mertek a felszínre jönni, olyan sok sas vadászott feléjük. Ezután bemutatkoztak a többiek is, gyerekeik addig a hatalmas területen játszottak.

Ürge Lili kíváncsian nézte a felszálláshoz készülődő repülőt. Egyszer a nevét hallotta:

– Lili, ne maradj le, gyere, add a kezed!

Ekkor közelebb ment, és látta, hogy a gépbe sorban bemennek az emberek. Figyelte a kislányt, akit úgy hívnak, mint őt, és aki fogta az apukája kezét, úgy igyekezett előre a tömegben. Piros ruhája libbent a szélben, hosszú szőke haja lófarokba fogva röpködött. Ürge Lili olyan közel ment, hogy észrevette őt, és lehajolt hozzá.

– Jössz velem? – kérdezte, és felemelte.

A kis állat csodálkozva nézett rá. Nem gondolta, hogy ma még repülni is fog. A kislány azonban a piros ruha zsebébe tette és tovább lépkedett az apukája mellett. Nem sokára kényelmesen elhelyezkedtek az ülésekben, kivette őt, hogy szétnézhessen a gép belsejében. Ürge Tündi sok-sok embert látott, mindenki ült a helyén, megérkezett a kapitány és beült a fülkébe. Ekkor kinézett az ablakon, és észrevette, hogy a Reptéri Ürge Lakótelep összes lakója rohan a gép orra elé.

– Nézd, ők a családom és a rokonaim! – mutatott ki az ablakon.

A kislány apukája ekkor vette észre, hogy Lili felhozta a kis állatot. Az utaskísérő néni éppen arra járt, és azt kérdezte:

– Hoztad magaddal az ürgéd is?

– Nem, nem az én ürgém, itt találtam a gép mellett! Felvettem, hogy megmutassam neki a repülőt! De most látom, hogy eljött érte a családja, vissza szeretném adni nekik!  – felelte Lili, és kimutatott az ablakon.

– Várj, szólok a kapitánynak, meglátjuk, mit tehetünk! – felelt a néni.

Hamarosan mosolyogva tért vissza.

– Nézd, ott áll egy bácsi a fényképezőgépével! Ürgelesre jött a reptérre. Megvárjuk, amíg lefotózza a sok kis állatot. Azután lekísérlek, és visszaadhatod a legkisebbet nekik – mondta.

Ürge Lili a kislány kezéből hamarosan a családja körében találta magát. A fotós nagyon sok képet csinált róluk, mert bizony ez ritka látvány. Akkor még nem tudta senki, hogy ezek a képek egy versenyen vesznek majd részt, és ott megkapják a Reptéri Ürge Lakótelep lakóiról készült legjobb kép díjat.

            A kislány pár hónap múlva a szüleivel elment egy fotókiállításra, és ott észrevette a díjnyertes képet. Ürge Lilit várta rajta a sok kis reptéri lakó. A mellette kifüggesztett fotón a legkisebb ürge teljes alakos képe állt, amin két lábra állva kémlelte a sokaságot, közben kezével búcsút intett valakinek, akinek szőke haja libbent a kép egyik sarkában.