Vándor farkas

Vándor farkas.

Vándor farkas

Mostanában hajdanában, így is kezdődhetne ez a mese. Azonban a jó kifejezés talán inkább az, ha úgy kezdem a napokban olvastam. Sajnos ez egy valóságalapon nyugvó történet. És bennem az esettel kapcsolatban ez a mese fogalmazódott meg. 

Egyszer egy magányos farkas egy távoli országból világot látni ment. Hogy a neki otthont adó szép országból, Svájcból a hosszú magányos útra miért indult el? …. Mivel az ember, farkas ésszel gondolkodni nem tud, így nekünk titok marad, hogy útra miért is kelt. 

Magányos lehetett, nem talált magának társat? …. Vagy mint az emberek, új kihívást, kalandot keresett? Hogy a nagy útra egyedül indult el. Gondolhatjuk, hogy magányosan élt, de nem lehetett ismeretlen! Jeladó a nyakán arról árulkodik, hogy volt pártfogója. Az M 237 kód, amit a testén hordott, tanúsítja, hogy vigyázták, figyelték és védték.

Szóval egyszer csak a bátorfarkas gondolt egyet és neki indult a világnak. Búcsút intett szép otthonának. A hegyi patakokban, folyókban játszó barna medvéknek. Havasi kecskéknek, rókáknak.

Azt, hogy a farkas útnak indult a kecskék olyan nagyon nem bánták. Össze is súgtak a háta mögött. Hallottátok? Farkasunk hosszú útra indul. Tudja valaki, hogy merre, hová tart? -Kérdezgették egymástól. A választ bizony egyikük sem tudja. 

Sajnálom. -Mondja a rangidős havasi kecske. Itt van az otthona, de hogy miért megy el? -hát azt egyedül csak ő tudja! Nekünk jó lesz! Eggyel kevesebb éhes szájjal és számunkra veszélyt jelentő forrással kell szembenéznünk. Beszélték meg egymás között a kecskék.

Elég nekünk, hogy itt vannak ezek a bennünket őrző, fehér kutyák! Állandóan csak irányítanak, terelnek. Meg kell hagyni! Az őrző munkát jól megtanulták!

Közben a farkas búcsút intett eddigi életének és a színes virágoktól tarkáló rétnek. Elindult az ismeretlen magas hegyek felé. Útközben találkozott még a magas fűben megbúvó gyorslábú nyulakkal. És a szálláshelyükről előbújó mormotákkal.  

A mormoták is mind kíváncsian nézték merre veszi az útját. Nocsak! A farkas elmegy? -Ez nekünk még jó is lehet! Közben meg, sajnálkoztak. De hiszen itt van az otthona! Nekivág csak úgy az ismeretlennek? 

A farkasunk csak megy és megy. Szegény már régóta úton van. Az útja során bizony meg is éhezett. Ahogy errefelé jövet meglátta a nyulakat, na gondolta, -itt az ebéd és egyben vacsora. Ügyesnek kell lennem, ha enni szeretnék! Ezek a nyulak nagyon gyorsak, ügyesek. Hát akkor ügyes leszek én is! -gondolta. Mostanra kiürült a gyomrom teljesen. Azzal becserkészett magának kettő, nem igazán ügyes nyulat. Miután a pocakját telerakta a megkezdett útját folytatta. 

Egyre feljebb és feljebb ért az Alpokban. Már nagyon magasan járt. Az útja előtt ilyen magasan még sohasem volt. Vándorlása közben találkozott sok zergével. Azok meg csak nézték, ejnye ez a farkas mit művel? Mit keres itt a magasban? Farkasunk ügyet sem vetett rájuk. Azon igyekezett, hogy a háromezer méter feletti hegycsúcson minél előbb átérjen. 

És elé tárult a hegy virága a csodaszép fehér havasi gyopár. A látvány bizony elvarázsolta. Itt éltem és ezt eddig még sohasem láttam? - gondolta. A szemét egy kis ideig a virágon tartotta, csodálta. Talán az ösztöne megsúghatta. Jól nézd meg, mert ilyet többet nem látsz!

A látvány rabul ejtette. Azt mondta magának. -Hová sietsz? Pihenj. A táj gyönyörű. Itt élsz már egy ideje. Ez az ország az otthonod. Ilyen magasan a hegyekbe még sohasem jártál. Arra meg, hogy ez a kis fehér virág a hegyet ilyen varázslatosan széppé teheti? -Hát végképp nem gondoltál. Régóta úton vagy. Pihend ki magad! Nehéz lesz az Alpokon átvergődni. Csodáld még egy kicsit a hegyet és ezt az egyszerű csodaszép havasi gyopárt. 

Maradni volt kedve, hát megtette! Pihent, vadászott aztán pedig a hegytől is elbúcsúzott. 

Azzal neki vágott a magas hegynek. Kívánta, hogy csak a hegyen már túl lenne!  

Nem tudta, hogy ott túl majd, mi vár rá! Csak vitte az ösztöne. Hogy hová? -Hát bizony azt ő maga sem tudta. 

Átkelt az Alpokon és egy ismeretlen világba ért.  Átment hegyeken, völgyeken. Erdőkön, vizeken. De ő csak ment. Néha egy keveset megpihent. Vadászott, mert hát ennie is kell. Erőt kell gyűjteni, hiszen a vándorlása még nem ért véget. Hosszú ideje úton van közel egy éve, csak viszi a négy lába. Már négy országot is maga mögött hagyott. Nagyon sok, úgy ezerkétszáz kilométer már a lábában volt.

Ment volna még tovább szegény pára, de megérkezett Magyarországra!

Alig pár kilométer és egy újabb országba érhetett volna. Csakhogy egy vadász a puskáját ráirányította. 

Így aztán a vándorfarkas mikor az országunkba is betért, sajnos nem érezhette országunk szeretetét. Amikor útjára elindult, biztosan nem úgy tervezte, hogy Magyarországon, Hidasnémetinél a vándorlását befejezze.

Hosszú utat tett meg, hogy idáig eljutott. Neki úgy látszik ez a sors volt eltervezve. Eljött a hazájából.  ….. Mi vezérelhette? ….. Azt már megtudni nem fogjuk!

M 237 vándorfarkas. Megfáradt tested Magyarföldön pihen. Vándorlelked valahol a csillagok közt vándorol tovább. Majd ők vigyáznak rád. 

Ebben a mesében emléked tovább él. Bátor voltál, hogy az ismeretlenbe elindultál!