Vili a víziló és vidra Vera

Vili a víziló és vidra Vera.

Varázslatos világban
vidáman viháncolt.
Vilike a vígkedélyű
víziló.

Volt Vilikének
a vadonban egy vacka,
ami vízálló vacok volt.

Virgoncan élte Vili
a vízi világban virágok között
viszontagságos vizilovas életét.

Viszont amikor Vili
veszélyt érzett,
villámgyorsan visszavonult
a végtelen védelmet nyújtó vackába.

Vili vidám volt, elvégre varázslatos volt a léte.
Ahogy az évek teltek, viszont ezt másképp élte.

Vágyott már Vili egy vízi társra.
Várta már, hogy mikor jön a violája.

Vándoroltak vadrécék verőfényes vizekre,
mikor egy vidra költözött a vidékre.  

Vidra Vera a vízhez vándorolt,
végigjárt mindent és lelkével varázsolt.
Varázslatos volt itten minden Verának.
Végre hazatért, várta, hogy elmondhassa a világnak.

Vili a vackából végigfigyelte, a váratlan vendég miként telepedik le.
A vityillójában élvezte a védelmet, védte vára a mi kis Vilinket.

Vékonyka vadrózsa volt Vidra Vera vállára vetve.
De a vízben viszont valahogy elvesztette.

Vili váratlanul Verának segíteni vágyott.
Vidra Vera viszont már vidáman a vízi világ vizein átvágott.

Vili vacillált, de végre vágtázott.
A szíve ekkor hirtelen kivirágzott.

A varázslatos virágot Verának vigyorogva adta át.
Vili így elérte a vágyát, a világban már nem egyedül állt.