Viziló Vally 2. Vally nyaralni megy

Viziló Vally 2. Vally nyaralni megy.

Fodor Gyöngyi  -    Viziló Vally 2.   Vally nyaralni megy

     Viziló Vally elhatározta, hogy ezen a nyáron meglátogatja a keresztanyját, aki Afrikában lakott egy mocsaras tó partján fekvő kicsi falucskában. Sok éve már, hogy utoljára találkoztak egymással.  Levelet küldött neki, melyben megírta, hogy mikor érkezik.  Izgatottan teltek a napjai, hiszen még soha sem utazott egyedül ilyen messze,  s a frász kerülgette, ha arra gondolt, hogy  repülőre kell ülnie. Félt a repüléstől, mert már akkor is hányingere volt, ha felült a körhintára a majálisban.

      Elment egy utazási irodába,   s megbízta őket utazásának megszervezésével. Pár napon belül már kezében volt minden:  a repülőjegyek ,vonatjegyek és a buszjegyek. sőt, még    egy tájékoztatási lapot is kapott, mikor és hol kell átszállnia. Már csak be kellett csomagolnia. Barátai megígérték neki, hogy amíg távol lesz, megöntözik a virágjait,  és nem feledkeznek meg a közeli parkban tanyázó három kóbór macska etetéséről sem.

Max, az orrszarvú.

 Béni, a levelibéka.

 Teca, a teknős.

Marci,a  csimpánz.

Csuri, a papagáj és  Zsófi, a zsiráflány.

     Amikor elérkezett az indulás napja, Vally hívott egy sárga taxit, mely kivitte a repülőtérre, hiszen a csomagok elég nehezek voltak. A bőröndbe a ruháin és a cipőin kívül bepakolt három csomag pörkölt-sós földimogyorót is, mert az volt  keresztanyjának a kedvenc rágcsálnivalója, de tett néhány szúnyogriasztót is,  mert azt gondolta, ott a mocsaras tónál biztosan bőven tanyáznak ezek a kellemetlen rovarok.  A hátizsákba olyan dolgokat rakott, melyekre az utazás alatt lehet szüksége:  útlevél, pénz, zsebkendő, napszemüveg, sportcipő ha megfájdulnának a lábai a szandálban,  keresztrejtvény, toll, kispárna  és egy sál ha túl hideg lenne a légkondicionáló miatt a repülőn,   s  egy legyező ha netán túl meleg lenne a vonaton, de még egy összecsukható esernyőt is, mert sose lehet tudni.

Vally azt gondolta , hogy  a repülőtéren  majd nem tudja mit kell csinálnia, hogy nem találja meg, melyik gépre kell szállnia, de olyan ügyesen intézett mindent, mintha már tapasztalt utazó lenne.

       A repülőgép elindult. Először csak lassan haladt, majd hirtelen felgyorsult és elemelkedett a beton kifutópályától. Vallynek liftezett a gyomra és forgott a feje, nem merte kinyitni a szemét sem, annyira félt. De amikor  kinézett a kisablakon, hatalmas fehér felhőket látott. Azt gondolta, olyanok, mint egy puha pihe vánkos, jó lenne ugrándozni egyikről a másikra. Vagy mint  a tejszínhab a fagyi tetején,  amit jó lenne megkóstolni.     Négy óra múlva leszálltak. Hurrá!

    - Íme itt az autóbusz is, amellyel bejutok a városba a vonathoz! -  örvendezett Vally. A vasútállomáson még várnia is kellett, volt ideje enni, inni, s vásárolni vizet is  az útra.

Sajnos a mocsaras tóhoz csak egy pöfékelő gőzössel  lehetett  eljutni.  Mire Vally felpakolta a bőröndjét, a hátizsákját,   a kalauz már fütyült is, és a vonat elindult.

  - Hosszú lesz az út -  mondta a kalauz, amikor a jegyeket ellenőrizte. –  , aludjon nyugodtan, a mocsaras tó a végállomás.

Hogy is lehetett volna aluldni a vonaton? Hiszen az éjszaka folyamán ötször is jött kiabálva jelezni, melyik megálló következik:  Szavanna-kapu,  Banánliget, Majomfalva, Pampafű, Nagyfolyó  és most Mocsaras-tó.   

    -  Végállomás, Mocsaras-tó  - kiabálta a kalauz és Vally leszállt.

      Keresztanyja   tarka virágcsokorral várta és hosszan megölelte réglátott rokonát.   A megérkezés örömére nagy lakomát csaptak, s késő délután, amikor már nem sütött olyan erősen a nap, úszkáltak a tóban. Vally közel a parthoz, mert csak derékig mert bemenni a vízbe. Annak ellenére, hogy viziló volt, nem igazán szerette a mély vizet. Vacsora után Vally hamar lefeküdt, elfáradt a  hosszú utazás alatt. Keresztanyja még egy ideig  a teraszon üldögélt  és pörkölt-sós földimogyorót rágcsálva gyönyörködött a teliholdban.

       Másnap Vally megismerkedett Zebra Zénóval, akivel sokat kirándultak a környéken. Igazi barátokká váltak.  Egyik nap egy elkóborolt elefántbébit   is hazakísértek az anyukájához. Nagy volt az öröm!     

      Hamarosan két új cimbora  is csatlakozott hozzájuk. Kornélia, a krokodil  és Ottó, az oroszlán. Négyesben már élvezetesebb volt a bújócskázás is. Vally sokat mesélt nekik a nagyvárosról, ahol élt, és a hosszú utazásról, amíg ideért.  Zebra Zénót különösen a sárga taxi érdekelte, szeretett volna többet is megtudni róla.  Kornélia pedig ábrándozva nézte a felhőket az égen, elképzelve, milyen csodaszép lehet átrepülni rajtuk, és felülről nézni őket. Ottó, az oroszlán pedig azt mondta, mindig is szeretett volna repülni, és reméli, hogy egyszer majd ő is felül egy repülőre, de igazából még a pöfögő gőzösön se ült. Mindig is ki akarta próbálni, legalább egy megállót menni vele.  Vally  nagyon jól érezte magát minden nap,  de nem feledkezett meg az  otthoni barátairól sem. Sokat gondolt rájuk.

 Maxra , az orrszarvúra.

 Bénire,  a levelibékára.

Tecára, a teknősre.

Marcira,a  csimpánzra.

Csurira, a papagájra és  Zsófira, a zsiráflányra.

Milyen kár, hogy ők nem lehetnek itt! Küldött nekik képeslapot, mely egy afrikai tájat ábrázolt.

      A három  hét gyorsan elszaladt. Vally  sok szép emlékkel gazdagodva tért haza, és alig várta,  hogy mindenről beszámolhasson az otthoni  barátainak, és küldhessen náhány  közös fényképet az afrikai pajtásainak:

 Zebra Zénónak,

Krokodil Kornéliának és Ottónak, az oroszlánnak.