Vonattal a csillagra


https://webshop.meskete.hu

            A mozdony orra feltűnt a kanyarban. A peronon egy kisfiú izgatottan figyelte a közeledő járművet, amely kígyózva siklott a sineken. Aznap nagyon sokan vártak erre a vonatra.
            A hangosbemondó már harmadjára kérte az embereket, h...

Kép forrása: pixabay.com

            A mozdony orra feltűnt a kanyarban. A peronon egy kisfiú izgatottan figyelte a közeledő járművet, amely kígyózva siklott a sineken. Aznap nagyon sokan vártak erre a vonatra.

            A hangosbemondó már harmadjára kérte az embereket, hogy a vágány mellett vigyázzanak, a menetrend szerinti járat hamarosan befut az állomásra.  Többen előkapták a helyjegyeket, és megnézték még egyszer, melyik kocsiba szól. Apa megfogta a kisfiú kezét, és így szólt:

-Hallottad, bemondták az előbb, hogy a kocsik számozása a vonat végén, tizennyolcas számmal kezdődik. A mi helyünk a húszasban lesz. Menjünk kicsit lentebb!

A szerelvény olyan hirtelen termett előttük, hogy a kisfiú nem is számított rá. Felszálltak rá, és csodálkozva látták, hogy sok-sok kisgyerek utazik rajta. Mindenki mellett ott ült vagy az apukája, vagy az anyukája. Az ülések alatt fonott kosárkában egy-egy kiskutya foglalt helyet. A kisfiú örömmel mutatta az apukájának:

-Nézd apa, a mi kutyusunk az a kis barna kutya! Szerinted ölbe vehetem?

-Biztosan. Hiszen azért tették oda, hogy út közben ne unatkozz. Nézd meg, minden gyereknek adtak egyet!- mosolygott az apukája.

A kisfiú nagy örömmel kapta fel a játékot, és az mondta:

-Szia, kutyus! Örülök, hogy velünk utazol!

-Üdvözöllek a helyjegyes vonaton!- felelt a kiskutya.

-Apa, ez a kutyus tud beszélni!- örvendezett a gyerek. Ezután mindenfelől hallatszott az előbbi mondat:

-Üdvözöllek a helyjegyes vonaton!- mondták a kislányoknak és kisfiúknak a kutyusok, amint kézbe vették őket.

A kiskutyák fehérek, barnák, feketék, foltosak és egyszínűek, csendesebbek és hangosabbak, alacsonyak és magasabbak, tömpe és hosszabb orrúak, egy szóval sokfélék voltak. A legtöbb gyerek az ölében tartotta a játékát.

A kisfiú kinézett az ablakon, látta, ahogyan a fák elszaladnak mellette. Távolabb az országúton autók versenyeztek velük, de mind lemaradt tőlük. A nap már fáradtan küldözgette a húszas kocsira és az egész tájra a sugarait. Kezdett beesteledni. Hamarosan jól láthatóan feltűntek a hold és a csillagok. Bár besötétedett, de nem kapcsolták fel a lámpákat. A szülők körül néztek, és látták, hogy csak a húszas kocsiban van hold és csillagfény világítás. A kalauz sejtelmes mosollyal az arcán betekintett hozzájuk.

-Ebben a kocsiban elromlott a világítás?- kérdezte Apa.

-Vegyék elő a helyjegyeket! Fordítsák arra az oldalra, ahol nincs írás!- mondta válasz helyett a kalauz.

Mindannyian így tettek. Ami ezután következett, az nagyon gyorsan és váratlanul történt. A hold és a csillagok fénye rásütött a fehér papírra, azok lámpaként kezdtek világítani. A kiskutyák ezeknek a sugaraknak a kereszttüzében életre keltek. A húszas kocsi kivált a többi közül, és a levegőben folytatta az útját. Szállt, szállt a fények irányába, a sok-sok csillag felé. A kalauz kezében a kódleolvasó egy távirányítóvá változott. Kitartotta az ablakon, és az összes kislány, kisfiú, apuka és anyuka, a kutyusok, mind-mind elámultak, mert máris a legfényesebb csillagon landoltak. Kiszálltak, a kalauz vezette őket, és egy csodálatos világban találták magukat. A hegyoldalakból források eredtek, mind holdfényszínben pompázott. A réten ezüst pillangók szálltak, a virágok szirmai ezüstösen csillogtak. A gyerekek elengedték a kiskutyákat. Ők mindannyian rohangálni kezdtek, és a hold alakú botokat keresték, melyek elszórtan a földön feküdtek. Amelyik kutyus megtalált egyet, nagy izgalommal vitte a gazdájához, hogy dobja el, hogy ő visszavihesse. Megkezdődött a holdfényben a hold alakú botok repülése. Szálltak a magasban, és közben ezüstösen csillogtak. Néha egy-egy belepottyant a forrás vizébe. Mikor egy kutyus utána úszott, hogy kihozza, az ő szőre is holdfényszínű lett.

A gyerekek hamar rájöttek, hogy a forrás ezüstre tud festeni mindent és mindenkit. Hamarosan mindannyian megfürödtek benne. Így játszottak a távoli csillagon hajnalhasadásig. Akkor a kalauz felemelte a távirányítót, a húszas kocsi ajtajai kinyíltak, és várták a beszállókat.

-A kocsi indulásra kész!- szólt a kalauz, és erre a szülők, akik egész éjjel álmélkodtak, beterelték a gyerekeiket a kutyusaikkal együtt. Az ajtók záródtak, a jármű a kalauz irányításával elindult a sínek irányába.

-Kérem a helyjegyeket! – szólt a kalauz, és összeszedte mind. Betette a zsebébe, ami feneketlennek tűnt.

-Megérkeztünk!- szólt ismét. A húszas kocsi szépen beilleszkedett a többi közé, és haladt előre a szerelvény a cél felé.

            Apa és Anya megállt a kisfiú ágya mellett.

-Milyen mélyen alszik!- mondta Apa.

-Tegnap nagyon későn érkeztetek haza a nagymamától. Biztosan nem aludta még ki magát. Gyere, ne költsük fel, vasárnap van!- suttogott Anya.

-Igen, hagyjuk még aludni!- válaszolt Apa.

Mindketten csendesen kimentek a szobából. Résnyire nyitva hagyták az ajtót, hogy meghallják, ha a Kisfiú ébredezik.

Odalenn Anya megkérdezte:

-Tetszett neki a vonatozás?

-Igen, nagyon élvezte! Majd elmegyünk együtt is valahová vonattal, jó?

-Rendben!- felelt Anya, majd elkészítette a teát és a kakaót, kenyeret pirított és kicsavarta a narancs levét a reggelihez.

 

 

 

           

Kovácsné Demeter Monika Iringó, meseíró

Debrecenben születtem. Itt érettségiztem a Tóth Árpád Gimnáziumban, itt végeztem okleveles vegyészként a Kossuth Lajos Tudományegyetemen. A BIOGAL- TEVA Gyógyszergyárban 40 évig dolgoztam gyógyszerfejlesztőként. Két fiam és négy unokám van. Gyerekkorom óta szeretek történeteket írni. A meseírást 2023-ban kezdtem, és ez új utat nyitott az életemben. Remélem, akik olvassák a meséimet, azoknak örömöt szerzek, mert akk...


https://webshop.meskete.hu

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!