Vöric kalandjai: 1. A névadó, 2. Vöric első emlékei Emiről

Vöric kalandjai: 1. A névadó, 2. Vöric első emlékei Emiről.

1. A névadó

– Nézd, anya! Egy vöri cica van a teraszon.
– Miféle vöri cicáról beszélsz, Emikém? – kérdezte anya.
A lángvörös hajú kislány – akit társai az iskolában csak Vörinek hívtak – ekkor már a teraszon lépkedett halkan, lábujjhegyen, nehogy elzavarja a vörös kiscicát.
– Egy vörös kiscica van itt és keservesen nyávog – suttogta.
Erre már anya is kíváncsian figyelte a kis jövevényt.
– Hát ez elég ágrólszakadtan néz ki. Lehet, hogy szomjas, esetleg éhes?
Azzal már hozta is a tálka vizet és a reggeliből letépett vajas kenyér falatkákat. Csendben kinyitotta a teraszajtót, és a lehető legkisebb mozgással kísérve letette a cicareggelit a kőre. A kis vörös macska csak pár lépést hátrált, aztán már a vizet lefetyelte. A vajas kenyérkéket óvatosan szagolgatta. Biztos nagyon éhes lehetett, mert pillanatok alatt eltüntette mindet a tálkáról. Aztán jóllakottan nyújtózkodott és egy halk miaúval megköszönte a reggelit. Majd ahogy jött, úgy hirtelen el is távozott.
– Tudod, anya, engem a suliban Vörinek szólítanak. Régebben ez nagyon zavart, mára viszont már megszoktam ezt a nevem. A kiscicát nevezzük el Vöricnek! – javasolta Emi.
– Legyen hát Vöric a neve! De nem hiszem, hogy viszontlátjuk még…

2. Vöric első emlékei Emiről

„Éhes vagyok, szomjas vagyok! És azt sem tudom, merre kell hazamennem! Kellett nekem azt a tarka repülő állatkát kergetni. Lehet, hogy sohasem találok haza a mamámhoz és a testvéreimhez?”
„Nini, egy nagy vörös cica, vagy micsoda! Ja, csak egy kisember. Milyen érdekes, pont olyan színű a fején a szőr, mint az én bundám.
Lehet, hogy rokonok vagyunk? Akkor pedig nem kell tőle félnem. De jaj, egy nagyobb ember áll mögötte! Mégis el kéne futnom… Valamit hoz ez a nagyobb ember. Ezt még megvárom. Szerencsére eltűntek, és itt hagytak nekem két tálkát. Pont olyanok, mint amikben otthon kapom az ennivalót. Csak óvatosan! Hú, ez nagyon finom! A víz is igen jól esett. Ide még biztosan betérek falatozni.”