Kép forrása: saját rajz
Vörös cica kalandjai 5. rész- Hová tűnt Pille?.
Hová tűnt Pille?
Másnap Vörös cica korán ébredt. Izgatottan lesietett a reggelihez, amit minden reggel a szülei készítettek el neki. Az anyukája pirította a friss halat, az apukája pedig tejet melegített. Habár nem élt sokféle állat a szigeten, a legtöbb macska tartott teheneket a ház körül, aminek a frissen fejt tejét mindenki szerette. Vörös cica egyik kedvence is a zsíros tehéntej volt, amit langyosan kora reggel vagy lefekvés előtt szeretett elkortyolgatni.
Reggeli közben egy szó sem esett arról, Vörös cica hol tölti mostanában a délutánjait, ahogyan arról sem beszélt senki sem, amire Vörös cica a legkíváncsibb lett volna. Vajon az apukája tényleg festi a bundáját? És vajon tényleg ő is olyan vörös lenne, mint ő, ha nem venne több festéket?
Ezeket a kérdéseket Vörös cica azonban nem merte feltenni, így az egyetlen, aki segíteni tudott volna neki megérteni a dolgokat, Pille volt. Vörös cica nem értette, a pillangó előző nap miért nem árulta el, mit tud a festett vörös bundákon kívül, azonban nagyon izgatott volt, amiért ma iskola után mindent meg fog tudni.
Vörös cica gyorsan megette a halat és nagy kortyokban kilefetyelte a tejet is kis kancsójából, majd egy szép textilszalvétával megtörölte a száját. Ezután a fürdőszobába ment és a tükörnél szépen megfésülte a feje tetejét, majd a bajuszát is kiegyenesítette.
Ahogyan a tükör előtt szépítkezett, egyszer csak megakadt a szeme egy kis üvegen, amit korábban még sosem látott a tükör melletti polcon. Óvatosan lábujjhegyre állt, hogy elérje a magasabban lévő tárgyat. Lassan leemelte a polcról az üvegcsét. Nem merte megrázni, azonban a sötét üveg mögött annyit látott, hogy valami folyékony dolog lehet benne. A dugót egy pillanat alatt kihúzta, majd beleszagolt az üvegbe.
–Fúj, de büdös! –prüszkölte.
Kíváncsiságból egy cseppet a mancsára is öntött a folyadékból. A vörös bunda egy pillanat alatt szürkévé változott. Vörös cica még sosem látott olyan festéket, ami ilyen gyorsan és tökéletesen hatott volna, így egy pillanatig csak csodálkozva nézte a mancsát.
–Talán, ha én is szürke lennék, mindenki szeretne –gondolkodott el egy pillanatra hangosan.
–Ideje indulnod, mert elkésel az iskolából! –kopogott be az anyukája az ajtón.
Vörös cica úgy megijedt a hirtelen zajtól, hogy majdnem elejtette a festékes üveget. Azonban szerencsére egy csepp sem folyt ki a festékből. Vörös cica egy nagy sóhaj kíséretében megtörölte a homlokát, majd visszatette az üveget a helyére. Úgy érezte, bőven elég volt mára az izgalmakból. Persze azért Pille történetét semmiképpen sem hagyta volna ki.
El is indult az iskolába, ahol egész nap azt várta, mikor csöngetnek ki. Az utolsó óra után ő volt az első, aki kirohant az iskola kapuján. Olyan gyorsan futott, ahogyan csak a lábai bírták, hogy minél hamarabb ott lehessen a réten. A kedvenc fájához érkezve azonban nem találta Pillét.
„Talán túl korán jöttem” –gondolta Vörös cica. A futástól fáradtan leült a fa tövébe és várt. Várt és várt, azonban Pille nem jött.
Egy idő után Vörös cicának az is eszébe jutott, hogy lehet, Pille bajban van. Fel is állt a földről és elkezdett körbe–körbe sétálni a fa körül. Azonban semmit sem talált, ami arra utalt volna, hogy Pille itt járt. Sem egy virágszirom, sem egy elhajlott fűszál nem jelezte, hogy a pillangó itt lett volna.
–Szerintem te ezt keresed –szólalt meg valaki Vörös cica háta mögött. Főhősünk nagyon megijedt a hang hallatán, azonban amikor látta, hogy Apró cica áll vele szemben, egy kicsit megnyugodott.
–Te meg mit keresel itt? –kérdezte.
–Tudod, követtelek. Tegnap is és ma is –hajtotta le a fejét Apró cica. –Csak segíteni szeretnék, hogy megtaláld a barátodat –nyújtott át Vörös cicának néhány virágszirom darabot.
–Ezeket hol találtad? –csodálkozott Vörös cica, aki annyira aggódott Pilléért, hogy még Apró cicára sem volt mérges, amiért követte őt.
–Az erdő felé vezető ösvényen. Szerintem a barátod szórhatta el őket –felelte Apró cica.
–Igen, biztosan ő lehetett –gondolkodott el Vörös cica. –De akkor ez azt is jelentheti, hogy valami baja esett –ijedt meg a gondolattól.
–De te miért követtél engem? És mit akarsz Pillétől? –kérdezte gyanakvóan Vörös cica.
–Segíteni szeretnék. A pillangó bajban van, a barátok pedig arra valók, hogy segítsenek egymásnak –magyarázta Apró cica.
–De, hát mi nem is vagyunk barátok –csodálkozott Vörös cica.
–De, azok vagyunk. Csak te még nem tudod –mosolyodott el Apró cica. –Na, de szeretnéd, ha segítenék megkeresni a barátodat vagy sem?
–Igen, szeretném –mondta meglepetten Vörös cica, aki nem volt hozzászokva ahhoz, hogy Apró cica ilyen parancsolóan is tud beszélni.
Apró cica bólintott, a két új barát pedig elindult az erdő felé vezető ösvényhez.
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Ezt a mesét írta: Kovács Réka Klaudia amatőr író
A nevem Kovács Réka Klaudia. Jelenleg angol-német tanári szakon tanulok az ELTE-n, a szabadidőmben pedig szívesen találok ki különféle töténeteket - főleg meséket. Már kisiskolás koromtól írok, amivel nem csak magamnak, hanem az olvasóimnak is szeretnék örömet szerezni. Idáig főleg a családtagjaim és a barátaim olvasták a történeteimet, de remélem, másoknak is tetszeni fognak. Jó olvasgatást kívánok minden m...