A bátor kispocok.
Hangosmesélő: Gani Zsuzsa
Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás-tengeren is túl, volt egyszer egy kispocok, aki a réten lakott népes családjával egy föld alatti üregben.
Testvérei nagyon falánkak voltak. Amit találtak, mindent megettek. Nem néztek se jobbra, se balra csak mentek az orruk után. – Testvérkéim! Vigyázzatok, legyetek óvatosak, ki tudja, nem leselkedik- e ránk a közelben az ellenség! – Ugyan, dehogy! Ha így lenne, azt kiszimatolnánk és meg is látnánk! – mondta gúnyosan a legidősebb. Azzal se szó se beszéd tovább dézsmálták a gabonákat, a kukoricaszárat, a gyökereket, a füvet, a leveleket, amit csak találtak. Nem néztek se jobbra, se balra. – Testvérkéim! Vigyázzatok, legyetek óvatosak, ki tudja, nem leselkedik- e ránk a közelben az ellenség! – Milyen gyáva vagy te, kispocok! Ha így lenne, azt kiszimatolnánk és meg is látnánk! –
Egyszer csak a kispocok észrevette, hogy a messzi távolban egy menyét figyelte őket, egyszer csak óvatosan lopakodni kezd. - Testvérkéim! Vigyázzatok, közeleg az ellenség! - Ugyan, dehogy! Ha így lenne, azt kiszimatolnánk és meg is látnánk! – A kispocok a fejét csóválta, aztán szélsebesen beszaladt a föld alatti üregbe. – Milyen gyáva! – kiáltotta a legidősebb. A menyét pedig már vészesen közel járt. Hatalmas ugrásokkal közelített a pockok felé. Ekkor már a legnagyobb is észrevette. – Jaj, jaj, jaj! Testvérkéim, meneküljünk, itt az ellenség! – kiabálta félelmében a legidősebb, amikor észrevette a bajt. A kispockok vadul kalapáló szívvel menekültek a szélrózsa minden irányába. – Fussunk, szaladjunk, nehogy karma között ragadjunk! – kiabálta a legidősebb.
A menyét azt se tudta melyiket kapja el. Kapott ide is, oda is, de valahogy a pockoknak mindig sikerült egérutat nyerniük. Hosszas üldözés után a menyét feladta és elment. A kispockok pedig fellélegeztek. Miután kifújták magukat, hazamentek a föld alatti üregbe. Soha többé nem mondta senki a legkisebbnek, hogy gyáva, csakis azt, hogy bátor. Erre pedig a kispocok nagyon büszke volt.
Így volt, mese volt, talán igaz se volt, ki tudja!
Forrás: https://elizabethsuzanne.5mp.eu/
Ezt a mesét írta: Gani Zsuzsa hobbi meseíró, történetíró, versíró
Nyolc éve kezdtem verseket, meséket, történeteket írni, melyek főként a természetről, illetve hagyományőrzésről szólnak. Hiszen ismernünk kell a múltunkat és ezt a felmérhetetlen jelentőségű hagyatékot tovább is kell adnunk a jövő nemzedékének. Meséimen, verseimen, történeteimen keresztül szeretném segíteni a környezettudatos magatartás kialakítását, természet megszerettetését, megóvását, ezenfelül ékes magyar szavain...
Várkonyi Kitty
2024-06-25 13:24
Óvatos volt az a kispocok. A többiek meg jól megijedtek. :) Aranyos mese. Szeretettel: Kitti
Gani Zsuzsa
2024-06-25 20:19
Kedves Kitty! Köszönöm szépen kedves szavaid, örülök, hogy aranyosnak tartottad a mesém. Szeretettel: Zsuzsa