A béka és a gyíkok barátsága

A béka és a gyíkok barátsága.

Fodor Gyöngyi -   A béka és a gyíkok barátsága

A tó közelében élő gyíkok összebarátkoztak egy békával. Kedves volt, de egy kicsit idegesítő. Alig kitette a lábait a  tópartra, máris panaszkodni kezdett.

- Nem maradhatok messze a víztől. A bőröm kiszárad és megfulladok.

A gyíkok hagyták, hadd mondja. El sem tudták képzelni, hogy valaki azért fulladna meg, mert kiszáradt a bőre.  Azt gondolták, hogy annak problémái el vannak túlozva, és csak azért mondja ezeket, mert szeret beszélni.

A béka azonnal megérezte, ha a tó vize tiszta vagy szennyezett, és rögtön felhívta rá a gyíkok figyelmét, akik nem érzékelték a sok koszt.

Közeledtek a nyár, mindenki vakációzni indult,  a gyíkok azt javasolták, hogy menjenek el pár napra a tengerpartra.  A béka könyörgött a barátainak, hogy változtassanak a tervükön.

- A sós víz méreg a számomra. Maradjunk itt a tónál.

- Vagy velünk jössz a tengerpartra, vagy itt maradsz a tónál egyedül -  mondták a gyíkok határozottan, s a béka pedig kelletlenül engedett.

A gyíkok vidáman fürödtek, a béka a forró napon aszalódott, mert nem talált sehol egy akkora levelet sem, ami alá bebújhatott volna az árnyékba,  s amikor már nem bírta, úgy döntött, hogy  belemerül a vízbe, talán  lehűl a teste. Azonban  alig beleugrott, meghalt.

- Ki gondolta volna... -  mormolta az egyik gyík, s a másikak is szomorúan búcsúztak el barátjuktól, akinek élettelen testét kivetette egy hullám a homokra, majd egy sirály észrevette, felkapta, és elrepült vele.

Ilyen körülmények között egyiküknek  sem volt kedve folytatni a nyaralást, ezért visszamentek a tóhoz. Ettől kezdve akár sugallatról, akár valóságról volt szó, ők is kezdték érezni, hogy még a tavuk vize sem olyan tiszta.