Kép forrása: pixabay.com
A csizmazokni meséje.
Csócsónak, a csizmazokninak felébredés után az volt az első dolga, hogy kinézzen az ablakon. Nagy örömére látta, hogy az éjszaka jó sok hó esett.
- Hahó, húhú! Végre, esett a hó!
S ezzel a lendülettel beszaladt a zoknifürdőbe. Először kifordította magát, aztán nyomott magára fél liter zoknihabfürdőt, majd fölhúzta magát a zoknicsapra, és elkezdett zuhanyozni. Fél óra pancsikolás után lehúzta és kicsipeszelte magát a zokniventilátorra. Szárító szédületben pörgött 5 percet, majd kicsapatta magát a konyhába.
Csócsó kedvence, a májas gombolyag gőzölgött az asztalon. Ki is kapott közülük 3 és felet, befalta csíkos zoknitorkán.
- Hoplá!
Már rohantak is ki a telekre zoknitesójával szánkóversenyezni a hó alatti járataikban. Amikor megunták: hógolyócsatáztak.
Ázott-fázott zoknigombócként mentek be megmelegedni és megszárítkózni. Anyukájuk csészében hozta nekik a forró pamutlevest. Ettől újra erőre kaptak, és már száguldottak is ki óriási zoknihóembert építeni.
Közben megeredt a hó, és feljött az esti hold. Vacsi után szárítkózás, és becsapódás az ágyba. Azt álmodta Csócsó, hogy a családjával egy óriási légvárban ugrálnak, és fánkok esnek az égből. Aztán egy jó nagy réten sétálnak, és fagyieső hull rájuk.
Így volt, igaz volt, mese volt.
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Ezt a mesét írta: Rákos Áron amatőr író
9 éves, általános iskolás, alsó tagozatos fiú vagyok. Először óvodás koromban találtam ki szórakozásból rövid, kacagtató történeteket. Ezeket anyukám jegyezte le. Állítólag olyan gyorsan mondtam a velem történt és a fantáziám által átszínezett élményeket, hogy alig tudta írni. Szeretek erdőn-mezőn barangolni, megfigyelni a növényeket és állatokat. Szeretem a természetet, szívügyem a természetvédelem. Madárodúk...