A kapzsi király és a húsvéti nyúl

A kapzsi király és a húsvéti nyúl.

Egyszer régen, jóval azelőtt, hogy a húsvéti nyuszi tojást hozott a gyerekeknek, élt egy király. Közeledett  és a Király születésnapja, és a húsvét is hamarosan,  ezért arra számított, hogy alattvalói drága ajándékokkal fogják felköszönteni. Jöttek is a köszöntők, egyik nagyobb dobozt hozott, mint a másik, melyek különleges és értékes ajándékokat rejtettek.  A királyságban élt egy nagyon szegény asszony, akinek nem volt pénze még olcsóbb ajándékra sem, ezért elhatározta, hogy a Királynak ajándékozza a tyúkját, ami minden reggelre egy szép tojást tojt.  A kapzsi királyt nem nyügözte le az ajándék, alig tudta csalódottságát és persze haragját leplezni, de megtartotta a tyúkot.

Egy napon támadt egy ötlete. Magához hivatta a királyi varázslómestert, és azt mondta neki.

-  Szeretném, ha ez a tyúk  aranytojást tojna.

A varázsló nagyon keményen dolgozott, kereste a megoldást, és végül sikerült neki, azonban valami kis hiba csúszott a varázslatba, mert  a tyúk minden reggel szép színes tojásokat tojt, és csak elvétve tojott egy-egy pompás aranytojást.

A király azonban így is elégedett volt, mert gazdagabb lett és mindenkinek eldicsekedhette, hogy neki milyen különleges tyúkja van.

Az aranytojást tojó tyúk azonban felkeltette a királyság összes nemesének irigységét, ezért a Király úgy döntött, hogy szilárd ketrecet épít a védelmére.A Király ekkor okosan kigondolt egy trükköt, hogy megakadályozza a tyúk ellopását: valahányszor valaki meglátogatta a kastélyban, azt mondta a bűvésznek, hogy rejtse el a különleges tyúkot, és cserélje ki egy normál tyúkra. Húsvét első napján egy másik országból nemesek küldöttsége érkezett, és ezért a különleges tyúkot egy normálisra cserélték.Ahogy a Király előre látta, valaki aznap este ellopta a tyúkot a ketrecből. Másnap reggel, amikor a Király meglátta az üres ketrecet, nevetett, mert tudta, hogy különleges tyúkja biztonságban van, s hogy fog majd mérgelődni a tolvaj, aki idővel rá fog jönni, hogy nem jó tyúkot lopott el. Mivel a következő napokban nem várt látogatókat, ezért Őfelsége azt mondta, visszateheti a tyúkot a helyére, majd elment sétálni. Kicsivel később, amikor visszatért a palotába, egyenesen a ketrechez ment, hogy ellenőrizze, azonban egy fehér nyulat látott benne.

-Te meg hogy kerültél ide? -  kérdezte a nyúltól, mintha a szegény állat tudott volna válaszolni. Kinyitotta a ketrec ajtaját, és elengedte, az állat pedig vidáman elugrált a mező irányába.

A király arra gondolt, hogy a varázsló megtréfálta, ezért magához hivatta, mert meg akarta tudni, hogy mi lett a tyúkkal.

-  Felség, visszatettem a ketrecbe  -  válaszolta a varázsló, aztán elfehéredett az arca, mert rájött, hogy elfelejtett valamit. -  Valahányszor látogató jött, a tyúkot fehér nyúllá változtattam, hogy méginkább elrejtsem, csak ezúttal elfelejtettem visszaváltoztatni, amikor beraktam a ketrecbe.

- A Király rájött, hogy a nyúl, amelyik a mező felé ugrált, valójában az ő aranytojást tojó tyúkja volt.

Azonnal intézkedett, kivezényelte az összes katonáját a mezőre, megparancsolta nekik, hogy keressék az értékes jószágot. A katonák bejárták a mezőt, az erdőt, de nem találták meg. A Király napokig szomorúan gyászolt, végül beletörődött a helyzetbe.

Teltek az évek, és a nyuszit soha többé nem látták, de a Királyság gyermekei ma is, éppen a húsvéti időszakban gyönyörű szinű tojásokat találnak a kertekben és a város melletti erdőben.  Időnként egy-egy szerencsés gyerek talál egy-egy aranytojást is.