A kiskacsa hangja

A kiskacsa hangja.

Hangosmesélő: Gani Zsuzsa

Volt egyszer egy kiskacsa, aki nagyon szeretett énekelni. Az emberek és az állatok mindig megálltak, amikor a kiskacsa énekelt, hogy hallgassák a gyönyörű hangját: - háp-háp-háp, háp-háp-háp.

Dalolt az udvarban, a réten és a tóban is.Azonban egy nap, amikor a kiskacsa éppen énekelni akart, képzeljétek csak el, hogy nem jött ki hang a torkán. Még egy icipici sem. Köszörülte, köszörülte a torkát, de hiába. Rádöbbent, hogy elvesztette az éneklő hangját. Próbálkozott, és próbálkozott, de semmi se történt. Leült az árokpartra és keservesen sírni kezdett. Úgy hullott a könnye, mint a záporeső. Nagyon szomorú volt, mert nem tudta, hogy mi történt a hangjával. Nem tudott énekelni, és azt hitte, hogy soha többé nem is fog tudni.Az állatok, akik a kiskacsa barátai voltak, megpróbáltak segíteni neki. - Fáj a torkod? Hideget ittál?  - Nem ittam hideget. Nem fáj. – Megijedtél valamitől? – Nem. Valami baj lehet a gégéddel. - Ekkor elhívták az erdőbe, és megmutatták neki az énekes madarakat, akik épp a fiókáikat tanították arra, hogy hogyan kell helyesen lélegezni és énekelni.  Nézte, nézte és próbálta őket utánozni. – H-h-h…De hiába, semmi sem segített. A kiskacsa hangja továbbra sem tért vissza. Egy napon a kiskacsa összetalálkozott egy bölcs öreg teknőssel. A teknős megkérdezte tőle, mi a baj, és a kiskacsa elmesélte, hogy elvesztette a hangját.A teknős gondolkodott egy kicsit, majd azt mondta a kiskacsának: - Kedves kiskacsa, lehet, hogy elvesztetted a hangodat, de nem biztos, hogy örökre. Azonban még mindig van valami, amit meg tudsz tenni. Lehet, hogy nem tudsz énekelni, de továbbra is tudsz mosolyogni, tudsz ölelni, kedvesnek lenni és tudsz barátokat szerezni.A kiskacsa elgondolkodott a teknős szavain. - Igen, valóban! – mosolyodott el, derült kicsit jobb kedvre. Lassan, de biztosan visszanyerte az önbizalmát és a hitét, és egy nap, amikor újra próbálkozni kezdett a tó partján, egyszer csak azt vette észre, hogy megjött a hangja: - háp-háp-háp, háp-háp-háp – dalolta. Az öröm és boldogság, ami ezzel járt, felülmúlta az összes korábbi érzést, amit a kiskacsa valaha is érzett. Boldogan dalolt a tó partján, és nagyon hálás volt a bölcs teknősnek, hogy segítette őt abban, hogy visszanyerje az önbizalmát. És azóta is minden reggel és este kiment a tó partjára, hogy daloljon és szórakozzon.

Soha többé nem felejtette el, hogy a hit és a próbálkozás a kulcsa minden sikernek.