Csipcsirip


https://webshop.meskete.hu

Bograpuszta sarkába szinte észrevétlenül kopogtatott be az egyik legszebb évszak, az ősz.

A sárguló, rőt, és bordó színben hulló falevelek hangulatos látványt nyújtottak. Varázsos színekben pompázott a fázó földet betakaró levélszőnyeg. Keserédes búbánat, csöndes, nyirkos reggelek, hamar alászálló naplemente köszöntött be kalapot emelve. Szürkületkor, amikor a napsugarak a vastag levegőrétegen áthaladtak, narancsban és vörösben világították meg a látóhatárt. Aztán a nap hirtelen eltűnt a nyugati horizonton. Másnap már csomagoltak, készülődtek, majd elindultak a hosszú- hosszú útra a vonuló madarak. A földművesek már réges- régen felszántották és bevetették a földeket. Varjak köröztek károgva fölötte: kár- kár- kár! Kár- kár- kár!

Csipcsirip is bágyadtan ébredt jó meleg fészkében. A minap tatarozta, bélelte be pihe- puha levelekkel, fűszálakkal. Sárral és nyállal tapasztotta. Nagyon csinos és biztonságos lett. Ahogy telt-múlt az idő, egyre zordabb lett a világ. Már alig- alig akadt ennivaló az erdőben, mezőn. Csipcsiripnek nagyon korgott a gyomra. Ugyan volt élelem a kamrában, de azt a hosszú- hosszú télre tartogatta. Nem volt mit tenni, felkerekedett, hogy élelmet szerezzen. Keresett- kutatott itt- ott, meg amott, de sehol sem talált se kukacot, se rovart, se magvakat. – Hm. Akkor egyelőre be kell érnem a kamrám kínálatával. Még jó, hogy gyűjtögettem!- Így is tett.

Épphogy elindult hazafelé, amikor a levegőből, hirtelen, fülsiketítő hangokkal egy sólyom vette célba. Ijedten keresett menedéket. -  Csíp- csirip, csíp- csirip, csíp- csirip- kiabálta rémülten. Még mielőtt elvesztette volna az egyik legszebb farktollát, meglátott egy aprócska búvóhelyet. Egy ideig egy apró odúban kucorgott, amíg meg nem unta a ragadozó madár. Csipcsirip fellélegzett. – Ez meleg helyzet volt! – gondolta magában, majd folytatta az útját hazafelé.

De nem volt vége a viszontagságoknak! Egy karvaly csapott le rá a levegőből, hirtelen, rémisztő hangokkal. Szerencsére, most is sikerült megmenekülnie. Torkában dobogott az icike- picike szíve, ahogy reszketve kuksolt egy odvas faüregben, amibe nem fért be a nagy madár. Mérgesen röppent tova. Egy ideig a parányi odúban kucorgott, amíg meg nem unta a ragadozó madár. Csipcsirip fellélegzett. – Juj, de féltem! – gondolta magában, majd folytatta az útját hazafelé.

Azaz, csak folytatta volna! Ám még mindig nem volt vége a balszerencséjének. Ahogy tityegett- totyogott ki az odvas odúból icike picike lábacskáin, egy nyest és egy róka állta útját vicsorgó fogakkal, vészjósló hangokkal, éhes szemekkel, korgó gyomorral. Amint meglátták, nyalni kezdték a szájukat. Még a nyálukat is csorgatták eközben. Csipcsirip reszketett, mint a nyárfalevél. De még vissza tudott tipegni- topogni az üregbe. Tudjátok miért? Azért mert az a két kópé összeveszett. Hogy min? Hát a madárkán. Azon veszekedtek, hogy kié legyen Csipcsirip. Először csak szóban pöröltek egymással, aztán lökdösődni kezdtek, majd birokra keltek. A vita hevében kicsit eltávolodtak a madárka rejtekétől. Amaz kihasználta a lehetőséget, és huss!- elröpült. Hazáig meg se állt. A nyest és a róka nagyon bosszús volt, hogy a torzsalkodásuk miatt elszalasztották a madárpecsenyét. Ugyan kibékültek, de morcosan álltak odébb.

Csipcsirip pedig szerencsésen hazaérkezett. Örömében dalra fakadt: - Csíp csirip, csíp csirip, csíp csirip- énekelte. Vidám dalát szerteszét fújta az őszi szél. Meghallotta ezt a közelben az erdész, aki arra járt Dundi kutyájával. Épp élelmet osztogatott az erdő lakóinak. Csipcsiripnek is bőven jutott belőle. - Csíp csirip, csíp csirip, csíp csirip- köszönöm! Rebegte hálásan. Boldogan hordta be az éléskamrájába icipici csőrében. – De jó! Tavaszig már van mit ennem! Gondoskodott rólam is az erdész.

Csipcsirip még ma is él, ha az óta meg nem halt.

Gani Zsuzsa, hobbi meseíró, történetíró, versíró

Hét éve kezdtem verseket, meséket, történeteket írni, melyek főként a természetről, illetve hagyományőrzésről szólnak. Hiszen ismernünk kell a múltunkat és ezt a felmérhetetlen jelentőségű hagyatékot tovább is kell adnunk a jövő nemzedékének. Meséimen, verseimen, történeteimen keresztül szeretném segíteni a környezettudatos magatartás kialakítását, természet megszerettetését, megóvását, ezenfelül ékes magyar szavaink...


https://webshop.meskete.hu

Vélemények a meséről

Tóth Lászlóné Rita

2024-01-23 19:52

Kedves Zsuzsa! Bizony-bizony az állatkák élete se könnyű, ezernyi veszély fenyegeti őket. Szeretettel olvastam izgalmas mesédet. Rita

Gani Zsuzsa

2024-01-24 08:20

Kedves Rita! Valóban. Mint minden tél elején, idén is rendszeresen töltögettem friss eleséggel a madáretetőnk, friss vízzel a kis tálkát. Mégis egy ideje nem hallom a csicsergésüket, amiket egész nyáron hallottam. Az etetőből se fogy az élelem.... Örülö

Gani Zsuzsa

2024-01-24 12:55

Örülök, hogy a mesémet izgalmasnak találtad. Köszönöm szépen: Zsuzsa