A körhinta


http://mocorgohaz.hu/

Május eleje volt és már nagyon benne járt az idő a tavaszban. Ezt amúgy onnan is lehetett tudni, hogy már rengeteg virág borította az erdő melletti mezőt. 
Meleg volt, de nem annyira meleg, hogy egész nap aludnál és nem mozdulnál, hanem éppen csak ann...

Kép forrása: edited by Canva free

Május eleje volt és már nagyon benne járt az idő a tavaszban. Ezt amúgy onnan is lehetett tudni, hogy már rengeteg virág borította az erdő melletti mezőt. 

Meleg volt, de nem annyira meleg, hogy egész nap aludnál és nem mozdulnál, hanem éppen csak annyira, hogy tudj még üldögélni és nézelődni és közben egy fagylaltot vagy egy jeges teát majszolni. Ilyenkor bele tudsz még feledkezni a virágok bódító illatába és a mező tengernyi színének kavalkádjába. De még mielőtt a mesém a banálisan idilli pecséttel illetnéd, bele is kezdek gyorsan a történetbe, nehogy aztán ne olvasd tovább.

Szóval ahogy mondtam már, minden szuper volt, ahhoz, hogy a négy jóbarát: Katica, Tücsök, Pillangó és #Nevétnemtudjukbogár egy igazán klasz napot hozzon össze. Legalábbis az idő biztosan nem állt az útjukban. Ezek négyen együtt pihentek a mező egy egészen kicsi zúgában, ahol biztosan nem láthatta senki sem őket. Azért nem mondom, hogy sütették a hasukat a napon, mert ezek az állatkák biztosan nem tesznek olyat, mert nem akarnak ők semmit sem megsütni, főleg nem a hasukat. Azt sem írhatom, hogy lustálkodtak, mert ezek az kis állatkák folyamatosan dolgoznak, szóval a szabadnap vagy pihenőidő nekik biztosan kijár néha. De volt ám itt még valami, ami nagyon érdekes és nagyon is érdekelte őket. Irigykedve nézték a körhintában visító embereket. Merthogy majális volt a mezőn. Volt dodgem, céllövölde, ugrálóvár, bábszínház és vattacukor is. Meg mindenféle érdekes dolog, de az nem izgatta már őket. Őket csak a körhinta érdekelte. Ki szerették volna próbálni, de nagyon aggódtak a sebesség miatt. Nagyon félelmetes tud ám lenni egy körhinta egy icipici bogárkának. Beszállsz, pörög, aztán a légnyomás vagy mi hozzányom vagy nekidob valaminek és volt bogár, nincs bogár. Sok baleset éri sajnos a repülő bogarakat, főleg olyanokat, akik az autók ablakára tapadva akarnak száguldani.

- Szerintem csak egyszerűen ugorjunk fel rá, mikor pörög. Vagy rá is szállhatunk valakire, míg megy a körhinta - mondta Katica.

- MEGŐRÜLTÉL! Még a végén lecsapnak! Úgy beleszédülsz, hogy a szárnyad sem tudod majd kinyitni. Meg mi van akkor, ha feltekeredünk valahova? - aggódott Tücsök.

- Szerintem csak repdessünk a körhinta körül. Az majdnem olyan, mintha a körhintán ülnénk. Sikoltozhatunk is közben - bátorította óvatosan Pillangó a többieket.

- Én szerintem félek a magasban - mondta #Nevétnemtudjukbogár.

- Szerintem, ha valaki fél közülünk, akkor ne próbáljuk ki! Keressünk valami mást, ami ugyanilyen izgalmas, de kevésbé veszélyes. Lehet, hogy ha valaki felül rá és jól érzi magát, az bátorítólag hat a másikra, de lehet, hogy nagyon rosszul fogja érezni magát odafenn, mert valójában nagyon fél. Ezt egyikünk sem akarja szerintem. Vigyázzunk egymásra! - ciripelt Tücsök.

- Van egy ötletem. Menjünk inkább a nagy tölgyfához hintázni! - fogta indulóra a csapatot Katica.

Így, mivel nem jutottak döntésre a körhintát illetően, csendben elindultak a tölgyfához. Szomorúak voltak, de nem annyira, hogy az orruk a földet súrolja. Útközben találkoztak Mérges Gombával, aki nevével ellentétben mindig segítőkész, vidám és kedves volt. Látta rajtuk, hogy valamiért lóg az orruk, de kérdezni se kellett őket, hogy miért van ez, mert anélkül is elmesélték neki a majálist és hogy bár nagyon szerették volna, de nem ültek fel a körhintára.

- Pörögni én is tudok és hintázni is tudtok rajtam. Az olyan, mintha körhintáznátok! - kiáltott a történet végén Gomba.

Éppen kapóra jött Pók Háló, aki a Mérges Gomba feletti fán lakott és már régóta szeretett volna hálót szőni egy gomba körül. Pár pillanat alatt megszőtte a négy hintának való fonalat a gomba körül, amit a négy jóbarát rögtön ki is próbálhatott. Egészen belefeledkeztek a játékba. Mindenki jól szórakozott. Visítozásukat talán még a körhintánál is hallani lehetett.

Bubenkó Andrea, örömíró, hobbiíró, mindennapi mesélő

Bár gyerekkorom óta időről-időre mindig megtalált a mesélés - néha az írás is - valamilyen formája, az első gyermekünk születése után írtam le az első mesém a férjem unszolására. Ezt persze aztán több is követte mindenféle, - kisfiamnak illetve kislányomnak szánt - valós és kevésbé valós mesebeli karakterrel. Azzal biztos nem mondok újat, hogy a mesék illetve a történetek kitalálásában jelenleg is sokat segít...


https://smaragdkiado.hu/termek/varazslatos-mesketek-1-meseerdo/

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!