A papagáj

A papagáj.

Késő este volt, Rix magánnyomozó  lefekvéshez készülődött, már a pohár vizet és az altatót is odakészítette az éjjeli szekrényre, ha nem jönne az álom kéznél legyenek.  Csöngettek.  Ki az ilyen késő este? Óvatosan odament az ajtóhoz és kinézett a kukucskáló lyukon, de senkit se látott.  A kulcsot elfordította, résnyire nyílt az ajtó. Emberi magasságban nem látott senkit sem, viszont mocorgást hallott alacsonyabban. Lenézett és egy lepedővel letakart valamit látott.Valaki vagy valami van ott!  Lerántotta a lepedőt. A madárkalitkából egy arara papagáj nézett vele szembe, piros-zöld-kék tollain megcsillant a lakásból kiszűrődő fény. Vajon ki hagyhatta itt és miért?

Bevitte a lakásba. Kis idő múlva a papagáj megszólalt:  Kilenc, tizenkilenc, három, huszonkettő  és kétszer is megismételte.

• Mást nem tudsz, csak ezt ? – tette fel neki a kérdést, mire a papagáj azt mondta  nagyszájú csend legyen . - Oh, köszönöm, igazán kedves madár vagy -  ezze fogta a lepedőt és letakarta , becsukta a szobaajtót és elment aludni.

Reggel feltöltötte a madár itatóját, az etetője még tele volt magokkal, így nyugodtan magára hagyta,  remélve, hogy a kalitkában fogja találni akkor is, amikor hazajön.  Az irodában  elővette a kis cetlit, amire felírta a számokat:  9, 19, 3, 22… lehet  919-322   akár egy telefonszám,  próbált rákeresni az országos online telefonkönyvben, de semmire se juttott. Végül belefáradt és elment a könyvtárba papagájokról szóló könyveket keresni. Egykettőre rájött, hogy a számok eredetéről ezekben nem talál semmit.  Próbálta az is, hogy az ABC betűi.. 9-dik, tizenkilencedik stb..  gagbáá.. visszafelé  áábgag .. Értelmetlen baromság.   Aznap este a papagáj ismét megszólalt:  nagyszájú, kilenc, huszonkettő,  sajtkukac, huszenkettő,  csend legyen,  kilenc ! 

 - De hát mi ez az összevisszaság?  És hogy kerül ide a sajtkukac?  Valaki a bolondját járatja velem!  -  Végül ismét letakarta a szószátyár madarat és aludni tért.  De bizony világosodott már, mire elszenderedett. Így ment ez napokon át. Agya mint egy szövőszék gyártotta a különféle elméleteket, és félálomban is a számokat ismételgette.

Pár nap múlva elment a patikába, mert elfogyott az altatója. Amikor be akarta rakni a dobozt a zsebjébe,meglátta az engedélyszámot a dobozon 919322..  Többször is megnézte, hátha rosszul látja, de nem.  Nem tévedett. Ez nem lehet véletlen!

     -    Ismer valakit, aki ugyanezt a gyógszert szedi és van egy papagája?   - kérdezte a patikust.

- Igen, Mrs. Moor.   A templommal szemben lakik a piros házban.

A nyomozó azonnal hazarohant, felkapta a papagájt és  szinte futva tette meg az utat a templomig. Izgatottan csengetett be  a piros házba. Egy idős asszony  csoszogott ki a kapuhoz.  Amikor meglátta a nyomozót és a papagájt,  összecsapta a kezeit és felkiáltott:

      - Na végre, Nyomozó Úr! -  különös hangsúllyal ejtette ki a szavakat - .   Mi tartott ilyen sokáig?  Fogadtam a barátnőmmel száz dollárban, hogy maga ma este nyolc óráig  megfejti mit jelentenek a számok!  - azzal átvette a kalitkát és visszacsoszogott a házba.

Rix magánnyomozó  értetlenül nézett utána, és szeretett volna pár kérdést feltenni a hölgynek, de az eltűnt a bejárati ajtó mögött.   Ekkor  az órájára pillantott, ami 19:55 –öt mutatott.