A sünik és az alma

A sünik és az alma.

Garay Zsuzsanna: A sünik és az alma

A sün családnál nagy volt az izgalom. Megszülettek a gyerekek. Sün Benő, Sün Jenő, Sün Dezső, Sün Ernő, Sün Gergő és Sün Fruzsina.

– Öt fiú és egy lány – sóhajtott Sün mama.

– Az a fő, hogy mind egészséges – mondta Sün papa és fekete gombszeme vidáman csillogott.

A következő húsz napban a kis sünik nem hagyták el az odút, odabújtak az anyujukhoz, itták a finom tejet, és mivel a tüskéik még fehérek és lágyak voltak, nem sértették meg egymást. Benőnek volt legjobb étvágya. Jenő mindent szépen lassan és megfontoltan csinált. Ernő és Dezső egymással verekedtek, de ha szétválasztottak őket, újra odasompolyogtak egymáshoz, egy darabig szépen játszottak, de aztán valamin ismét összekaptak. Gergő az odú minden zegzugát felfedezte, olyan kíváncsi volt. Fruzsi legtöbbször el sem mozdult az anyukája mellől, hallgatta a vidám meséket az erdő fáiról.

Két hét múlva kinyílt a szemük, és újabb bő két hét után elindultak életük első felfedező útjukra.

Sün papa elvezette őket a vadalmafához, megmutatta nekik, hogyan vegyék a hátukra a lepotyogott almát, majd így szólt:

– Na lássuk, ki viszi haza ügyesen az almát – és azzal hazaindult.

Benő, aki mindig éhes volt, két-három almát is igyekezett a hátára venni, de így egyik sem ült szilárdan, sorban lepotyogtak. Miközben újra felvette őket, a többiek, Jenő és Fruzsi kielőzték. Dezső és Ernő esze ismét csak a játékon járt, ők egymásnak rúgták az almát, míg nem a gyümölcs túlságosan messzire nem gurult, le egy közeli szakadékba. Jenő szokás szerint óvatos volt, lassan cammogott. Telt-múlt az idő, meleg volt, Jenő pedig útközben megszomjazott, a pataknál megállt inni, és ahogyan előrehajolt, az alma beleesett a vízbe. Gergő ugyan sokáig Fruzsival fej fej mellett haladt, de egyszer csak megpillantott néhány nyuszit ahogy a fűben kergetőznek, és odament megnézni őket. Amíg nyújtózkodott, hogy jobban lásson, az alma lesett a hátáról. Így aztán Fruzsi ért haza elsőnek. A szülei megdicsérték, és hogy senki ne maradjon éhen, az almát egyenlően elosztották.

– Ez még a fél fogamra sem volt elég – morogta Benő.

Dezső meg Ernő úgy elfáradtak, hogy már el is aludtak.

– Legközelebb ügyesebb leszek – fogadkozott Jenő.

– Még sokszor elmegyünk az almafához – mondta Sün papa –, és egyre ügyesebbek lesztek.

Másnap együtt odamentek, a feladat ugyanaz volt, hazavinni egy almát. Sokáig Benő haladt az élen, de annyira megéhezett, megállt, hogy megegye az almáját, és így Fruzsi kielőzte. Gergő meglátott egy elgurult vackort, és elindult felfedezni, hol van a fa, amiről leesett. Jenőt is rábeszélte, hogy tartson vele. A fát sajnos nem találták meg, és ők értek vissza legutoljára. Ernő és Dezső pedig célba dobó versenyt rendeztek, a feladatról el is feledkeztek. A fiúk este szembesültek azzal, hogy megint a kishúguk volt a legügyesebb.

Harmadik nap Benő megfogadta, hogy ő ér haza elsőnek, már nagyon bántotta, hogy ő az elsőszülött, és éppen a legkisebb győzi le folyton. De hazafelé Ernő és Dezső összevesztek, olyan heves verekedésbe kezdtek, hogy Jenő megijedt, kérte, Benőt, forduljon vissza és válasza szét a verekedőket. Amíg ők a békítéssel voltak elfoglalva, zivatar kerekedett, és a fiúk a nagy esőtől, mennydörgéstől, villámlástól megrettenve futottak hazaig. És Gergő hol volt? Őt a tudásvágya egy diófához vezette, ahol a mókusok gyűjtöttek a diót, ott várta ki a felhőszakadás végét.

Fruzsi szépen hazaért az almával, de ő is elázott. Negyedik nap reggelre azonban megbetegedett, lázas lett. Sün mama otthon tartotta, a fiúk is csak a ház körül szedegették össze a gilisztákat, csigákat. Sajnos Fruzsi másnap se lett jobban, étvágya sem volt, a láza is magas maradt. Elhívták hozzá Bagolydoktort, aki borogatást javasolt.

– Mitévők legyünk? – tanakodtak a szülők. – Ha nem eszik, nem kap erőre.

Sün papa még tojást is hozott, de Fruzsi abból sem kért.

– Menjünk el a vadalmafához – javasolta Benő. – Ha Fruzsi eszik egy kis finom almát, attól biztosan meggyógyul.

A többiek lelkesen helyeseltek, és elindultak a vadalmafához. Amint odaértek, Benő a hátára vett két almát. Egyet magának, egyet a húgának, de most nem ejtette le őket. Mögötte jött Ernő és Dezső, ők is hoztak egy-egy almát. Ugyan egyszer letértek az útról, és megkergettek egy lepkét, de aztán észbe kaptak, és iparkodtak haza. Jenő talált egy üres gesztenyehéjat, abban forrásvizet hozott, és olyan óvatosan lépkedett, hogy nem loccsantotta ki a vizet. Gergő végre megtalálta a vadkörtefát, és ő a vackorból hozott.

Sün mama és Sün papa nagyon örültek, hogy a fiaik végre komolyan vették a feladatukat, Fruzsi pedig úgy örült, hogy kapott almát, körtét, forrásvizet, hogy már másnapra meggyógyult. Még ma is együtt járják az erdőt. Ha nem hiszed, járj utána.