A Szélkirály birodalma és a hasogató fejfájás

A Szélkirály birodalma és a hasogató fejfájás.

A Széldémon, más néven a Főn, a Felhő kastélyban lakott, fent az Alpok egyik hegycsúcsán egy 12 méter magas, bástyaszerű erődítményben, melyet messziről fel lehetett ismerni, a tetején lévő embertestű, halfarkú istenségnek, Tritónnak a szobráról. A Főn, mellesleg annyira ragaszkodott ehhez az ókori szoborhoz, hogy külön őröket állított mellé, egyszer ugyanis már ellopták, és akkor olyan éktelen dühbe gurult, hogy hetekig nem fújt szelet, szörnyű forrósággal sújtva a lápvidéket. Csak akkor engesztelődött ki, amikor az erdőlakók a torony tövében áldozatot mutattak be Boreásznak, az Északi Szél istenének. Akkor azonban valósággal „szétkorbácsolta a hőséget.

Aznap, november első napján, a Szélkirály a palotája nagytermében a szélkakas gyűjteményét rendezgette-tisztogatta a legkisebb fiával, Bukószéllel, miközben felesége, Tramontana, a szélrózsa díszteremben a vacsorához terített. A szülők 4 gyermeküket várták,-pontosabban csak a három idősebbet, mert a legkisebb otthon lakott,-a szokásos, hó eleji, családi vacsorára. A fiúk ilyenkor számoltak be az elmúlt négy hét legfontosabb eseményeiről.

Elsőként, a legidősebb fiú, Nemere érkezett, ezt Tramontana onnan tudta, hogy hirtelen kicsapódott az ebédlő ajtaja és valaki egy jeges csókot lehelt az orcájára. Csak azután rajzolódott ki a fiú délceg alakja. Tramontanának, mellesleg Nemere volt a kedvence, aki a hegy-völgyi viharos, olykor jeges szelek ura volt, s ha igazán ki akarta mutatni erejét, akkor akár hetekig is dühöngött, pusztított, embert, állatot, sőt házakat is elsöpörve.

–„Apánk ma milyen hangulatban van?”-kérdezte Nemere szokatlanul szelíd hangon az anyjától, miután lerázta a havat a subájáról.-„Úgy mondanám, hogy kegyes.”-válaszolta Tramontana.

-„Segíthetek valamiben?”–kérdezte Nemere.

-„Igen. Hűtsd le légyszíves az ide kikészített borokat!”-mondta Tramontana, mire Nemere jeges lehelletével egy pillanat alatt vastag jégréteggel vonta be mindegyik flaskát.

Másodiknak a másodszülött, Misztrál érkezett, aki a téli hónapokat általában Európa nyugati partjainál töltötte. A harmadik fiú, a fekete, göndörhajú, lobbanékony természetű Szieszta Spanyolországból jött, ahol az év nagy részében tartózkodott. Mióta utoljára látták, hetyke, Salvador Dali bajuszt növesztett. Végül a legkisebb fiú, a Bukószél, az apjával együtt lépett be a terembe. Ő az Alpok oldalán lefelé áramló, meleg szél szabályozásáért volt felelős.

Amikor az ebédlő asztal körül mindenki elfoglalta a helyét, megszólaltak a Szélhárfák, Tramontana intett a láthatatlan szolgálóknak, hogy hozzák be az első fogást. Stílusosan a Felhő levessel kezdték a vacsorát. A költői elnevezés a leves könnyedségére utalt, ugyanis egyetlen zöldség alkalmazásával készült. A zöldségalaplé meg a tojás viszont mégis kellő energiát biztosított a nehéz fizikai munkát végző szél testvéreknek.

Hozzávalók 6 személyre:
1 tojás felverve
2 szál zöldhagyma, vagy egy csokor kínai metélőhagyma
1 liter alaplé
½ teáskanál cukor
1 ½ teáskanál híg szójamártás
Az alaplevet felforraljuk, beletesszük a cukrot és a szójamártást, a csíkokra vágott zöldhagymát. A felforrt levest levesszük a tűzről, és 30 40 cm-el felette tartott villán keresztül belecsorgatjuk a felvert tojást, majd rögtön lefedjük, és egy perc múlva levesszük a tűzről. Ettől a tojás olyan lesz, mint a puha felhők az égen, és a leves tetején fognak úszni.
Csészékbe merjük néhány csepp pirított szezám magot szórunk bele.

A főétel, a Bárányok csendje pecsenye volt, burgonya felfújttal, a desszert pedig a Felhő szelet.

Hozzávalók a tésztához: 35 dkg búzaliszt 15 dkg kristálycukor, 8 dkg vaj, 2 db tojás, 2 evőkanál akácméz, 2 csapott kiskanál szódabikarbóna

A krémhez: 10 dl 2,8%-os tej, , 2 db vaníliás pudingpor 3 bő evőkanál búzaliszt, 3 db tojássárgája 2 db bourbon vaníliás cukor, 20 dkg vaj, 15 dkg porcukor

A tejszínkrémhez: 0.5 L habtejszín, 2 csapott evőkanál zselatinpor 5 dkg porcukor, 1.5 dl víz (forrásban lévő),1 db vaníliás cukor

A díszítéshez: 5 dkg porcukor

A vacsora után az előző havi szélsőséges időjárást vitatták meg. A Szélkirály először mennydörgő hangon felelősségre vonta Nemerét, hogy miért csavarta ki tövestül a hercegláposi erdőben az ezeréves fákat?

–„Apám, az Erdő szellemére esküszöm, hogy nem volt szándékomban, de a Tornádó párbajra hívott ki és nem maradhattam alul a harcban.”-válaszolta erre Nemere kicsit kérkedve, mert tudta, hogy az apja büszke, fiai harcos szellemére.

–„Rendben, de legközelebb a tölgyeket hagyd ki a kisded játékaidból.”-mondta a Szélkirály, mert az Erdő szellemét alaposan felbosszantottad vele.

-„Megígérem.”–mondta fejet hajtva apja előtt Nemere. A Széldémon ezután Misztrál felé fordult, akit a három hétig tartó, szokatlan meleg miatt szidott le, mert Zephírus, a hírnöke jelentette, hogy Misztrál októberben teljesen elhanyagolta a teendőit, ugyanis szerelmes lett egy leányba. Egyedül Szieszta munkájával volt megelégedve, na meg persze a legfiatalabbéval, Bukószéllel.

–„Apám, ha megbocsájtasz, de most ütött az órám.”-mondta viccesen Bukószél. És épphogy kimondta, a falióra éjfélt ütött.

–„Persze, menj csak édes fiam!”-válaszolta a Szélkirály.

A Bukószél búcsú helyett, megpördült a saját tengelye körül, és huss már ki is repült az ablakon. Aztán először felfelé szállt az Alpok egyik oldalán, lehűlést és esőt hozva, majd átbukott a hegygerincen, átáramlott a másik oldalra és a hegység északi oldalára száraz, meleg levegőt fújt. Miután így bemelegített, felszállt a királyi palota tornyának a tetejére, kivette Tritón kezéből a nagy elefántcsont kürtöt és messzebúgó hangon megfújta. Hívó szavára aztán azonnal táncba kezdtek az elemek, először a felhők érkeztek meg, melyek a kürt hangjára lencse alakzatban, katonásan felsorakoztak az égen. Aztán a különböző szelek foglalták el a helyüket és megkezdődött a „munka”.

Amikor Martinlápos lakói megpillantották a lencse alakú felhőket az égen rögtön tudták, hogy megérkezett a Főn. De amit ezúttal művelt a Bukószél, arra nem számítottak! A legifjabb szél úrfinak ugyanis a vacsora után féktelen jókedve kerekedett, így alaposan kitombolta magát. Először két napig tartó esőt bocsájtott a Földre, majd hirtelen felszívódott, eltűnt, mire 18 fok fölé emelkedett a hőmérő higanyszála. A "Sok Boszorka Van" panzió lakói a szokatlan melegtől aztán olyan fejgörcsöt kaptak, hogy alig tudtak a munkájukra koncentrálni. Ráadásul 2 napon és 2 éjszakán keresztül álmatlanság gyötört minden mocsárlakót. Ixi dédi végül a 3. napon úgy döntött, hogy a kertjében termesztett szenvedély gyümölcse virágjából itókát főz, aztán amikor kész lett vele, teáscsészékbe öntötte és körbe kínálta. Aki ivott belőle, több órás mély álomba merült, de nem akármilyenbe, mert az álmok során néhányan kapcsolatba kerültek a szellemvilággal. A hallucinációk állatokról és különböző fajta szellemi lényekkel való találkozásokról szóltak. Szerencsére ezek a látomások végül nyugalmat hoztak Martinlápos lakóira.

Bianka, amikor végre megszabadult a két napon át tartó, hasogató fejfájásától, teázni hívta Simont a télikertbe. Amint a citromfák között ülve élvezték a reggeli csendet, na meg a mentás-gyömbéres teájukat, egyszercsak kicsapódott az ebédlő szárnyas ajtaja és még mielőtt Bianka felállt volna, hogy becsukja, egy alma pottyant az ölébe. Mindez a Bukószél tréfája volt, mégis ezzel az eseménnyel párhuzamosan Lulla, az édesanyja aznap éjjel azt álmodta, hogy Biankának egy Miló nevű fia született, ami görögül almát jelent. És így is lett!