A szomorú almafa

A szomorú almafa.

Fodor Gyöngyi – A szomorú almafa

   Egy rózsakert kellős  közepén magasodott egy almafa. A kertben a rózsák mindig jókedvűek voltak, versenyeztek, hogy melyikük virágja a legszebb.

    Az almafa is szeretett volna résztvenni ebben a versenyben,  de nem tudott rózsákat virágoztatni az ágain, bármennyire is igyekezett. Szomorú lett és sírva fakadt.

    -  Ne aggódj -  mondta neki egy rózsa, aki a közelében nőtt. – Tudod, ez koncentráció kérdése. Ha erősen gondolsz arra, hogy rózsáid nyíljanak, meglátod, sikerülni fog.

   -  Légy türelmes  -  ajánlotta egy másik rózsa. – Én az első évemben nem is hoztam virágot, a másodikban meg csak valami száraz akármit, csak a harmadik évben kezdtem el virágokat bontani.

    Az almafa bár megfogadta a jótanácsokat, mégis csak leveleket hozott, ezért egyre szomorúbb lett. Egyik  nap odarepült hozzá egy veréb, s amikor észrevette, hogy sír, megkérdezte:  Mi a baj? Miért itatod az egereket?

    -  Nem tudok rózsát virágozni – válaszolta könnyek között.

    -  De te almafa vagy, nem vagy rózsabokor  -  csicseregte a madár. – A te feladatod egészen más ebben a kertben, mint a rózsáké.  Ősszel visszajövök hozzád, és bebizonyítom neked, hogy ez így van.

    Miután a veréb elrepült, az almafa nem is igazán gondolt arra, amit az mondott neki, de továbbra is  szomorú maradt. Eltelt a nyár, eljött az ősz, egy reggel az almafa felébredt és azt tapasztatlta, hogy  a hajdan gyönyörű rózsák elszáradtak, s az ő ágain pedig sok apró, kerek és csillogó gyümölcs van. Az ő almái voltak, készen a szedésre.

Ekkor értette meg a veréb szavait. Ő nem hoz rózsákat, hanem almákat,s a két dolog nagyon különbözik egymástól.

   Azon a reggelen a veréb is megérkezett és megpihent az almafa ágain.

    -  Látod, a rózsák elhervadtak, te pedig tele vagy csodaszép piros almával. Akkor most mit gondolsz? Igazam volt a nyár elején?

     -  Igen -  válaszolta a fa, és  a legpirosabb almáját odaajándékozta a verébnek.

    Hamarosan vidám gyerekek és a szüleik érkeztek a kertbe, kosarakat hoztak, és dalolva leszüretelték a gyümölcsöket. Attól fogva a kert valóban boldog hellyé változott. Mindenki tette a dolgát. A rózsák rózsákat virágoztak, az almafa pedig almákat termett, soha többé nem akart semmi más lenni.