A torkos róka

A torkos róka.

A torkos róka

Marina az erdő közepén lakott egy kis házban, melyet magas fák, és vadvirágok vettek körül. Kedvenc időtöltése a tortasütés volt, különösen olyankor, amikor  gyümölcsöket is tudott szedni hozzá az erdőben.

Egyik nap éppen kisült a szamócás torta, amikor egy róka arra járt. Megérezte a finom illatot, és összefutott a nyál a szájában. Nem sokáig teketóriázott, bekopogott a házba.

–Jó napot, jó napot! Nem szeretnélek zavarni, de van itt az erdőben egy gonosz farkas, aki meg akar engem fogni. Bejöhetnék hozzád egy kis időre, hogy biztonságban legyek? – mondta  nyájasan.

–Persze, gyere, legalább nem leszek egyedül – válaszolta Marina, s a róka bekuporodott az egyik sarokba, de egyik szemével folyton a tortát leste.

–Tudod, azt hallottam, hogy ez a farkas válogatás nélkül megeszik mindent, legyen az ember, vagy állat, vagy bármi, ami ehető. De most már ketten vagyunk idebenn, én megvédelek téged, te megvédesz engem –  hízelgett a róka.

–Én nem félek – válaszolta Marina, miközben porcukrot szórt a tortára. – Én itt nőttem fel ebben a házban, és ha valaki ártó szándékkal lépné át a küszöböt, meg van a módja, hogyan ijesszem el – mutatott a falra felakasztott vadászpuskára. – Holnap finomat fogunk reggelizni, feküdj csak le nyugodtan.

Marina elköszönt a rókától, és elment a szobába lefeküdni. Alig csukta be az ajtót, a róka egy nagy harapással megette az egész tortát. Amikor reggel a házigazda felkelt, kétségbeesetten vette észre, hogy eltűnt a torta, csak néhány morzsa volt a helyén.

–Mi történt? Hová lett a reggelink? – kérdezte.

–Te nem hallottál semmi zajt?  Nézd,még most is remegek – rázta a kezét a ravaszdi koma. – Éjjel itt járt a farkas, és felfalta. De amint meglátott engem vicsorogni, tán azt gondolta, hogy egy kutya vagyok, gyorsan elfutott.

Marina elhitte a történetet.

–De most mit tegyek? Holnapra kell sütnöm még egy tortát -  mondta, s egész délutánt azzal töltötte. Ezúttal azonban nem szamócásat készített, hanem almás-fahéjasat, aminek az illata sokkal jobb volt, mint az előző napi.

A róka is ott téblábolt körülötte, még a segítségét is felajánlotta, mert már szájában érezte a finom tortát. Este elköszöntek egymástól, Marina lefeküdt, a róka pedig felfalta a tortát. Reggel ugyanaz a jelenet ismétlődött meg, mint előző nap.

–Az a gonosz megint itt járt, és felfalta . De ezúttal biztosan nem fog visszajönni, mert a seprűvel nagyot csaptam a hátára – magyarázta a róka.

–Köszönöm, kedves barátom , hogy megvéded a házamat. Ezek szerint ma megint tortasütés lesz délután.

–Különben mi értelme lenne a barátságnak? – kérdezte ravasz mosollyal a szája sarkában a négylábú.

Marinának azonban egyre inkább kezdett gyanús lenni ez a történet a torkos farkasról, és szánt szándékkal odaégette a tortát, szénfekete volt már, amikor kivette.

–Jaj, jaj, mi lesz most velem? Holnapra vendégeket hívtam, néhány állatot az erdőből, akiknek megígértem, hogy tortával fogom várni őket. Mit fogok most eléjük rakni? Mit esznek a barátaim? –  tettette a sírást.

–Gyorsan süss egy másikat – ajánlotta a róka.

–Nem tudok újat sütni, elfogyott a liszt is, a vaj is, és ilyenkor már a bolt sincs nyitva. Hiába is indulok el kora reggel a faluba, mire begyaloglok, meg hazaérek, már délután lesz, és nem marad időm a tortasütésre. Jaj, jaj, mit fognak rólam gondolni az állatok!

–Majd én elmegyek a faluba reggel.Én gyorsan tudok futni.

Este a róka korgó gyomorral ment aludni. Reggel Marina elkészített a kosarat a bevásárlólistával, a pénzzel, és rókakoma azonnal útnak is indult. Még egy óra sem telt el, amikor  lihegve vissza is érkezett.

–Ügyes vagy – dícsérte meg Marina. – Igazi barát. És tudod, hogy mit mondanak? Azt, hogy aki talál egy barátot, talál egy kincset – símogatta meg a róka vörös fejét, mire az elszégyellte magát tudva, hogy valójában mit tett, amiért igazán nem járt dícséret.

–Te süsd meg a tortát, én addig elmegyek és szedek rá szamócát – ajánlotta.

A róka elrohant szamócát szedni, majd amikor visszajött, segített mindenben, csakhogy mielőbb kész legyen a torta. Amikor mindennel elkészültek,  kitették a tortát a teraszra, és leültek várni a vendégeket, akik persze nem jöttek, hiszen ezt a történetet Marina találta ki. A róka egyre türelmetlenebb lett, egyre inkább szeretett volna tortát enni, de kénytelen volt várni. Végül a nagy várakozásban és a melegben elaludt, s ez alatt Marina bevitte a tortát a házba, csak néhány morzsát szórt szét a teraszon.

–Jaj, jaj, ébredj, róka koma. Itt járt a farkas, és megette a tortát.– Nézd, csupán ezt a pár morzsát hagyta nekünk.

–A farkas? Milyen farkas? – ugrott fel a róka rémülten, majd mint aki egy álomból ébredt, megrázta magát. – De hiszen ebben az erdőben nincs is farkas! Kérlek, ne haragudj rám, az igazság az, hogy én voltam az a gonosz, aki megette a tortákat.

–Igen, rájöttem – felelte mosolyogva Marina. – De mivel elmentél a faluba bevásárolni, szedtél nekem szamócát is, jóvá tetted a vétkedet, és én megbocsátok neked.

 – Köszönöm. De hová lett a torta? Olyan sokat aludtam, hogy közben megjöttek az állatok és megették?

Marina bement a házba, és kihozta a tortát.  Vágott két szeletet, egyiket a róka elé tette, másikat maga elé vette, és boldogan falatoztak.  Éppan akkor  futott arra   vaddisznómama a kicsinyeivel, akiket szintén megkínáltak belőle.Jött az őz, a nyúl, de még a szarka is ott csipegette a morzsákat. Estig beszélgettek, jó hangulatban ünnepeltek.