A tündér, a kisfiú és a habos meleg kakaó (V. fejezet)

A tündér, a kisfiú és a habos meleg kakaó (V. fejezet).

A tündér, a kisfiú és a habos meleg kakaó korábbi fejezeteit (I.-IV.) keresd a Meskete.hu meséi között.

V. Fejezet 
Amiben Golyó elmeséli a parkban történteket az édesanyjának és aki főz habos meleg kakaót Floriettának 

Golyó édesanyja már éppen hívni akarta a kisfiút, hogy induljanak hazafelé a parkból, amikor a kisfiú odaért hozzá. Egyből azzal fogadta, hogy üveggolyózás közben találkozott egy kismadárral, aki tud beszélni és most éppen felettük repked valahol, hogy kövesse őket egészen hazáig, mert habos meleg kakaót akar inni. Golyó édesanyja nem akarta elhinni a történteket, de örült neki, hogy a kisfiú ilyen aranyos történettel állt elő. Azt gondolta, hogy a reggeli közben történt beszélgetésük hatására a kisfiú fantáziája beindult, pedig Golyó azt a hazafelé tartó séta közben említette csak neki, hogy valójában a kismadár az egy tündér, legalábbis a madár azt állítja magáról, de ezt sehogyan sem tudja igazolni. Míg a park előtt letett biciklijükhöz értek, a kisfiú végig a madárról beszélt, hogy azt hitte, hogy senki sem hiszi el neki, hogy beszélgetett egy madárral. Azon jártak a gondolatai, hogy hogyan kerülhetett ide, meg úgy egyébként, hol élhet és hogyan tanulhatott meg beszélni. Édesanyja szó nélkül hallgatta, szerette mikor a kisfiú ilyen sokat beszélt.
– Anya, nézd, ott repül felettünk! Az, az a citromsárga kicsi madár – mutatott az égre Golyó, de édesanyja nem látta a madarat. Teljesen biztos volt benne, hogy Golyó fantáziál, de mert tetszett neki a történet, belement a játékba.
– Azt hiszem, látom… Ott, egészen a fák koronája mentén – igazolta a kisfiú által mondottakat.
– Ha hazaérünk rögtön főznöd kell két habos meleg kakaót. Az egyiket nekem, a másikat pedig az új barátomnak – hívta fel édesanyja figyelmét az otthoni teendőkre.
– Persze, mindenképp, két kakaó rendel…
A ház bejáratához érve a kisfiú megvárta míg Florietta rárepült a vállára és együtt mentek be a lakásba. A kismadár teljesen el volt varázsolva, be nem állt a szája. Egyfolytában arról beszélt, mit látott Golyóék házáig tartva. A rengeteg autóról, ami egyébként nem is volt sok a környéken, az emberekről, a kutyákról, macskákról és természetesen a madarakról is, meg arról a sok virágról is, ami a park előtti kertben van, arról is beszélt. Golyó csendben hallgatta, amikor megszólalt az édesanyja.
– Na, megkérdezed a barátod, hogy mekkora bögrébe kéri a kakaóját?
– Ezt meg sem kell kérdezni. Gondolom a legnagyobba, ami van itthon. Még soha nem ivott, szerintem ízleni fog neki.
Míg a kakaó elkészült Golyó megmutatta a kismadárnak, azaz Floriettának a szobáját és a kedvenc játékait. Az üveggolyóit kipakolta az íróasztalára, közben pedig Florietta igyekezett a délelőttjét elmesélni, hogy honnan jött és hogy ki is ő valójában. Golyó furcsállotta a mondottakat, képtelenségnek tartotta, hogy valaki csak úgy idecsöppen a Mesék Országából, de a kismadár annyira szavahihetően mesélt, hogy végülis elhitte minden szavát. Az édesanyja elkészítette a két hatalmas bögre kakaót és letette a konyhaasztalra, majd szólt, hogy jöhetnek.
Florietta kirepült a konyhába, a Golyó melletti bögre szélére ült és nagy szemeket meresztve várt.
– Anyaaa! Egy madár nem tud bögréből inni. Bele tudod önteni egy tányérba a kakaót?
– Persze! Semmi baj, már öntöm is. Elnézést, még soha nem csináltam habos meleg kakaót egy madárnak – töltötte ki egy mélytányérba a kakaót Golyó édesanyja. – Így jó lesz? – tette le a kakaóval teli tányért az asztalra, a kismadarat továbbra sem látva.
– Azt hiszem igen.
Florietta a tányér szélére repült és kortyolt egyet a habos meleg kakaóból.
– Ez fantasztikus..!!! - csipogta Florietta, – Soha nem ittam ehhez hasonlót.
– Tényleg ízlik? Te miket szoktál inni?
– Hát mindenfélét, többnyire teákat, de annyira kacifántos neve van mindegyiknek, hogy inkább hagyjuk – majd kortyolt még egyet, meg még egyet a habos meleg kakaóból.
– De azt mondtad, hogy tündér vagy. Nem tudsz varázsolni..? Mondjuk habos meleg kakaót?
– A varázslattal készített italnak és ételnek nincs íze. A varázsporunkat általában akkor használjuk, ha valakinek gyors segítségre van szüksége.
– Na mit mond, a kis barátod? Ízlik neki a kakaó? – kérdezte a beszélgetést megszakítva az édesanyja.
A kismadár bólintott egyet és ismét kortyolt a meleg italból. A kisfiú is bólintott egyet édesanyja felé. Addig kortyolgatták az italt, míg az el nem fogyott. Golyó jóízűen itta a kakaót, sokkal jobban esett neki így, hogy volt társasága. Mikor elfogyott, Florietta a tányért eltolva, teli pocakját szárnyaival eltakarva, hanyatt dobta magát.
– Teljesen kipukkadok!
– Ezen nem csodálkozok. Az adagod nekem is a becsületemre vált volna. Meddig maradsz egyébként? Mikorra kell hazamenned a Tündérkertbe? Nem aggódnak a szüleid, hogy nem tudják merre jársz? – érdeklődött a kismadár tervei felől Golyó.
– Igen, mennem kell. Azt hiszem, hogy megköszönöm most a kakaót és már repülök is vissza a parkba, hogy még megtaláljam a giliszta által kiásott üreget – búcsúzkodott Florietta. 

FOLYTATÁSA KÖVETKEZIK RÖVIDESEN