A varázstó

A varázstó.

Gondoltátok volna, hogy egy mélységesen mély árokból, annyi cseppecske tör fel a felszínre szempillantásonként, mint ahány csillag tündöklik az égen?

Talán egy alvó óriás szuszog, vagy egy hétfejű sárkány szundikál a tó mélyén. Lehet, hogy az utóbbi alussza ezeréves álmát a forrásbarlangban és onnan tüsszögi fel a vizet. Ki tudja. Lényeg az, hogy ebben a varázstóban valami titok rejtőzik.

Amikor lubickoltam benne, úgy éreztem, mintha valami megcsiklandozná, megbizseregtetné a hátam. Nagyon jól esett. A farkincámat és az uszonyaimat is megmasszírozta.

Valószínűleg egy barátságos óriás, vagy egy jólelkű sárkány lehetett. Sose láttam, hiába evickéltem egészen le a tó fenekéig. Persze a kráterbe nem úsztam le, ahhoz nem voltam elég bátor.

Gondoltátok volna, hogy a tó fenekén gyógyiszap van? Nem gondoltam én se, egészen addig, amíg ki nem próbáltam. Jól meghemperegtem benne, sőt be is kentem vele magam. Tetőtől-talpig szürke lettem.

-          Hát te meg ki vagy?- kérdezte jóbarátom Vadponty.

-          Ki más lennék, mint Fogasponty.

-          Ezt nem gondoltam volna! – hökkent meg egy pillanatra.

-          Persze, mert bekentem magam pakolással. Téged is maszatoljalak be?

-          Nem köszönöm. Nem úgy nézel ki, mintha beteg lennél! Azok használják, akiknek fáj valamilyük– kacagott fel barátja, miután Fogasponty lemosta magáról a kencét.

-          Nem is vagyok beteg, csak olyan jó mulatság volt. Van kedved felfedezni a varázstavat?

-          Nem szeretnék a forrásbarlanghoz úszni,- ha erre gondolsz- az tiltott terület. A szüleim se engedik meg.

-          Á, dehogy is, azt az enyémek se, a felszín közelében gondoltam.

-          Az jó! Persze, nagyon szívesen. Már egy jó ideje terveztem, hogy felúszok a felszínre.

-          Akkor rajta! Most elég hűvös a levegő, ezért kevés a fürdőző. Inkább a fedett részen áztatják magukat. – mondta Fogasponty.

-          Nézd, de szép ez a ciklámenszínű tündérrózsa!

-          Milyen szép a virágja, gyönyörű látvány!

-          Odasüss! Milyen vastag a páraréteg, ami ott lebeg a tó felszíne fölött! Vajon mitől libeg?

-          Szerintem azért, mert meleg a víz, a levegő pedig hűvös.

-          Igazad lehet- felelte Vadponty.

−      Hé, Ezüst Sügér! – kiáltott fel Fogasponty. – Te olyan sokfelé jársz a tóban. Nem láttál semmi furcsát, vagy gyanúsat mostanában?

−       Nem láttam, de azt hallottam, hogy a tó mélyén a katlanban, egy alvó óriás szuszog, vagy egy hétfejű sárkány alussza ezeréves álmát– mondta Ezüst Sügér. – Menjetek csak a tó mélye felé, akkor ti is meghalljátok a szuszogását.

-          Nem, dehogy, mi is hallottuk ezt a mesét.

-          Mesét? Biztos, hogy ez csak mese?

-          Igen, egészen biztosan az, mert nem hiszünk sem az alvó óriásban, sem a hétfejű sárkányban. Ugye te se Vadponty barátom?

-          Hát nem is tudom. Azért fő az óvatosság- mondta.

-          Na, jó, mindenesetre én biztosra veszem, hogy itt valami egészen másról van szó.

-          De miről? – nézett rá csodálkozva Vadponty és Ezüst Sügér.

-          Csupán csak arról, hogy ez egy mélyről feltörő gyógyvíz. Az anyukám is így gondolja. Azért olyan jó érzés a simogató vizében lubickolni.

Valóban nagyon kellemes, ahogy megcsiklandoz, megbizseregteti a hátam, ahogy a farkincámat és az uszonyaimat is megmasszírozza- mondta Vadponty és Ezüst Sügér.

A varázstó azóta is masszírozza a három halacskát. Ha nem hiszed, járj utána!