A világítótorony és a hullócsillag

A világítótorony és a hullócsillag.

Valamikor egy nem túl távoli helyen volt egy csodálatos öböl, amit minden sirály ismert. Mint egy középkori vár tornya diadalmasan emelkedett a magasba, és a legsötétebb éjszakát is megvilágította. A parthoz közeledve minden csónak, minden repülőgép köszönt neki, mert  másoknak is tetszett, nem csak a sirályoknak.  Ám egy szörnyű  téli napon villámcsapás rongálta meg a lámpáját, amit azóta sem javított meg senki, és a világítótorony, amelyet annyira szerettek,  a pompás fénysugara  nélkül hamarosan a feledésbe merült. A csodás öböl szomorú és magányos hely lett, ám egy napon történt valami rendkívüli.

Egy hullócsillag jelent meg az égen, aranyszínű, hosszú és fényes. Fénye olyan erős és vakító volt, hogy hozzá képest a többi csillag  homályos és halovány szereplője lett a sötét égboltnak. Ennek a hullócsillagnak az élete szomorú és magányos volt, mert lezuhant a saját galaxisából,  s végül megérkezett a mi bolygón kék égboltjára.

Egyik este meglátott egy repülőgépet.

- Szia kedves pilóta! Ne félj tőlem, tartsd meg a megfelelő magasságot. A nevem Nina, és új otthont és barátokat keresek. Remélem egyikük te leszel!

- Szia Nina – válaszolt a pilóta. -  Az én nevem Salvatore.  Szivesen maradnék veled, de hamarosan kifogy az üzemanyagom és le kell szállnom.  Gyere velem, elvezetlek egy sirály barátomhoz, talán ő majd tud neked segíteni. Aztán majd a jövőben újra találkozunk!

A csillagkisasszony izgatott volt, amikor meglátta a nagy fehér sirályt, aki amint észrevette közeledni őket, elébük repült.

- Kedves repülőtársam, mennyire örülök, hogy újra látlak. Főleg, hogy nem egyedül érkeztél, hoztál egy csillagot is. Ennél szebbet még nem láttam.  Bocsáss meg, kicsi csillag, a fényedtől teljesen elkápráztak a szemeim, elfelejtettem bemutatkozni neked. Én  Gaetano vagyok.

- Szia Gaetano, Nina vagyok, és messziről jöttem. Sajnos már nem tudok hazatérni, és a pilóta mondta, te talán tudsz nekem segíteni. Veled maradhatok? El sem tudom képzelni, hogy hová mehetnék máshová.

- Kedves kis csillagom  -  mondta a sirály -  én minden reggel felkelek, felszállok és szinte egész nap repkedek, csak este sötétben térek vissza a földre pihenni. De nézd! Ott  van Jeremiás, a tengerész, aki egy régi barátom.  Gyere, beszéljünk vele!

Nina neki is elmesélte,hogy miként érkezett a Földre, és nagyon szomorú, mert nem tud hazatérni. Nincsenek barátai és nincsen otthona sem.

– Édes kis csillagom, ne ess kétségbe. – mondta Jeremiás, a tengerész.  -  Talán a sors hozott ideő vezetett.  Nem fogod elhinni, de én már megtaláltam a megoldást. Tudod, az öböl mögött van egy kis hely, ahová gyerekkoromban sokat jártam horgászni. Ott lakik egy szomorú világítótorony, aki már sok éve nem világít és emiatt feledésbe merült. De általad a sorsa megváltozhat,  s neked is lesz otthonod, és barátod.A tengerész elmesélte a világítótorony szomorú történetét, és a kis csillagnak nem voltak kétségei, hogy ott lesz az ő helye, segíthet visszaszerezni a régi dicsőségét. Amikor mind a négyen megérkeztek a világítótoronyhoz, csillagkisasszony érezte, hogy a szíve gyorsan ver, azt gondolta, hogy a világ legszebb helye az a kis öböl  a piros-fehér csíkos toronnyal. -  Szia világitotorony, a nevem Nina. Hallottam a történetedről, és azért vagyok itt, hogy segithetnénk egymásnak. Otthont és barátot keresek, cserébe felajánlom neked a szeretetemet és ragogó fényemet, mely fényesebben fog világítani az öbölben, mint a régi lámpás.- Kedves Nina, az én nevem Faro, de a régi ismerőseim csak világítoronyként ismernek. Évek óta álmodom arról, hogy egy napon majd visszakapom a fényemet. Hiszem, hogy a Sors küldött ide. Örülök, hogy új lámpásként üdvözölhetlek, és biztos vagyok benne, igazi barátok leszünk. Attól az éjszakától kezdve újra világított a régi torony a tengerészeknek, sokkal szebben, sokkal fényesebben, mint a régi időkben. Hamarosan elterjedt a hír, egyre többen jöttek az öbölbe.  A kis hullócsillag otthonra lelt és örök barátok lettek nem csak a világítótoronnyal, hanem Gaetanoval sirállyal és  Jeremiással, a tengerésszel is.  Fodor Gyöngyi