Az elejtett álarc titka.
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy farkas.
Prédáját kereste épp az erdő szélén, amikor rábukkant egy álarcra. Kíváncsian felvette. Szembe jött vele a medve.
- Ki vagy te?- kérdezte, mert nem ismerte meg.
- Farkas vagyok. – Hát, nem gondoltam volna! De miért vetted fel a maszkot?
- Itt találtam a közelben a földön. Biztosan a múlt heti mulatság végén ejthette el valaki. Gondoltam kipróbálom.
- Értem. Nos, én megyek tovább! – Szembe jött vele a róka.
- Ki vagy te?- kérdezte, mert ő sem ismerte meg.
- Farkas vagyok. – Hát, nem gondoltam volna! De miért van rajtad?
- Itt találtam a közelben a földön. Biztosan a múlt heti mulatság végén ejthette el valaki. Gondoltam kipróbálom.
- Értem. Nos, én megyek tovább! – Meglátta fentről az épp arra röppenő varjú, aki sebesen tovaszállt.
- „Kár!”, „kár!”, „kár!”- hívta össze az erdő lakóit. Hamarosan mind össze is gyűltek.
- Hallgassátok, hogy mit láttam az imént! Egy farkas járja az erdőt és álarc van a fején. Vigyázzatok magatokra!
- Köszönjük, hogy figyelmeztettél!- hálálkodtak az erdő állatai.
Eztán mindenki óvatos volt. Volt, aki messziről elkerülte, amikor megérezte a szagát, vagy meghallotta a hangját, esetleg meglátta a lába nyomát, de volt, aki megleste távolból egy fa mögül, ki így, ki úgy.
De senki se ment a közelébe.
A farkas egy idő után megunta és levette magáról az álarcot, és újra a régi lett.
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki hozzászól!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Hol volt, hol nem volt, a katángkórón túl, de a sáfrányfüves réten innen, a pillangó formájú orom felett, de a fehér ördögszem formájú felleg alatt, a cédruserdőben. Oda már a karmos-harcos hárpia ...
Elolvasom
Joli és Jóni a házuk melletti réten sétálgatott, közben fogták egymás kezét. Jó idő volt, kellemesen sütött a nap, fütyörésztek a madarak. Joli egyszer csak talált valamit a földön. – Nézd, Jóni, m...
Elolvasom
Április volt. Szerteszét szórta sugarait a Nap, tündökölt a fény. Felszabadultan, gondtalanul szállt a fodros felhő, odafenn az égen. Millió virág illatozott a réten, a dombon, az erdőben, a mezőn,...
Elolvasom
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy iciri piciri hógolyó, Hóri. Hórit egy iciri piciri kisfiú gyúrta egy hideg téli napon. A tapadó havat összenyomta és addig formálta, amíg egy kis gömb l...
Elolvasom
PRÉMIUM
Ezt a mesét írta: Gani Zsuzsa hobbi meseíró, történetíró, versíró
Kilenc éve kezdtem verseket, meséket, történeteket írni, melyek főként a természetről, illetve hagyományőrzésről szólnak. Hiszen ismernünk kell a múltunkat és ezt a felmérhetetlen jelentőségű hagyatékot tovább is kell adnunk a jövő nemzedékének. A mesékkel szórakoztatás és az örömszerzés a célom. Ha mosolyt varázsolok a gyermekek orcájára, ha a szívét, lelkét megérintettem, már megérte írnom. Szívesen ír...