Az erdei majális


https://webshop.meskete.hu

Hol volt, hol nem, nem is messze
kerek erdő közepébe’,
kis állatkák tűkön ülnek,
hamarosan ünnepelnek.
 
Közeleg a májusünnep,
s ők lázasan készülődnek.
Mindig vidám a majális,
van ott zene, sőt még tánc is.
 
Ez az ünnep most az idén
még szebb ...

Kép forrása: saját könyvem illusztrációja

Hol volt, hol nem, nem is messze

kerek erdő közepébe’,

kis állatkák tűkön ülnek,

hamarosan ünnepelnek.

 

Közeleg a májusünnep,

s ők lázasan készülődnek.

Mindig vidám a majális,

van ott zene, sőt még tánc is.

 

Ez az ünnep most az idén

még szebb lesz az eddiginél.

Mókus Mimi énekes lett,

s turnéjáról megérkezett.

 

Ő lesz most az est fénypontja,

már mindenki várva várja.

Örülnek, hogy újra látják,

slágereit fejből fújják.

 

Hamarosan itt az este,

már minden elő van készítve.

Büféasztal, italpultok,

virágdíszek, lampionok.

 

Ám hirtelen a tisztáson,

pánik tör ki s riadalom.

Mókus Marci, Mimi bátyja

a húgát most nem találja.

 

Nem érti, mi történhetett,

húga ilyet hogy tehetett?

Délben együtt ebédeltek,

sétálni ment, s nyoma veszett.

 

Hát most vajon hol keressék?

Mi a terv, hogy nyomát leljék?

Pár mókus indul utána,

biztosan valaki látta.

 

Ebben bizony nem tévedtek,

néhány nyomot felfedeztek.

Nyúl Katóék kertje alatt

játszadozott egy kis csapat.

 

Kérdezgették, s ők elmondták,

a Sánta Farkast erre látták.

Hátán cipelt egy nagy zsákot,

mi volt benne, az nem látszott.

 

Ki is ez a Sánta Farkas?

Egy magányos, sérült ordas.

Fenn lakik egy mély barlangban,

csak ritkán jár lent a faluban.

 

Nem oly rég még csapatosan

élt egy távoli vadonban.

Vadászok ellőtték a lábát,

így nem vették többé hasznát.

 

Úgy döntött, hogy elvándorol,

ne tartsák őt sajnálatból.

Rátalált a nagy barlangra,

hová nem ér világ zaja.

 

Az erdőben is ismerték,

de sajnos mindig kinevették.

Marci és még néhány bárgyú

úgy csúfolták: háromlábú.

 

Sokáig tűrt, ám egy napon

megharagudott, de nagyon.

Mókus Marci megsértette,

mert így hívta az ünnepre:

 

„Ha eljönnél, meghallhatnád,

hogy énekel kis pacsirtánk.

S az lenne csak mulatságos,

ha megmutatnád tánctudásod!”

 

Ezt mondta, és úgy nevetett,

az egész tér belezengett.

Haverjai körülvették,

a farkast ők is kinevették.

 

Sánta Farkas megfogadta,

annyiban ezt sose hagyja.

Kitervelte a bosszúját:

elrabolja Marci húgát.

 

Ezzel fuccs az ünnepségnek,

nincs énekes, csak nézhetnek!

Nevetésből így lesz sírás,

majd rájönnek, ki a hibás!

 

Tervét tettre is váltotta,

szegény Mimi az ő rabja.

Nem neki akart ő rosszat,

csak Marcinak nagy fájdalmat.

 

Mimi mindebből mit sem ért,

reszket, majdhogynem elalélt.

Sánta Farkas megnyugtatja,

miért tette, el is mondja.

 

Mimi csak egyet nem értett,

bátyja ilyet hogy tehetett?

Soha nem volt gúnyolódó,

másokat így megalázó.

 

Jól tudja, e sértő vétke,

a többiek követése.

Igaz, hát mit anyja állít,

ki ebbel van, ebbé válik.

 

Kis méhecskék – míg ez történt –,

riasztották Bella tündért.

Méh Majának volt vendége,

s reggel lett az estnek vége.

 

Bella s Maja aludtak még,

így álmukból ébresztették.

Az ágyból ők kiugrottak,

segítség kell, nem alhatnak!

 

Bella indult hamarjában,

kis méhecskék a nyomában.

Mókus Marcit s kíséretét

a barlangnál utolérték.

 

Marci ordít: megfizetnek,

háromlábú most reszkethet!

De a tervük kútba esett,

Bella tündér közbelépett.

 

Aki azért gúnyol ki mást

mert külseje kissé hibás,

annak muszáj megmutatni,

milyen is, ha így kell élni.

 

Elővette a tündérport,

nem habozott, szórt, varázsolt.

Marcira egy bibircsókot,

a másiknak jó nagy orrot.

 

Harmadiknak hosszú fület,

negyediknek béna kezet.

Egy sem maradt ki a jóból,

mind kapott a varázslatból.

 

Mikor ezzel szembesültek,

rettentően megrémültek.

Mi lesz velük, hová bújnak,

ha örökre így maradnak?

 

Erdőlakók izgatottan,

a tisztáson várakoztak.

A díszes csapat láttára

fakadtak nagy hahotára.

 

Bella tündér is odaért,

s a bűnösöktől figyelmet kért:

„Bajkeverők, megbántátok,

hogy a farkast csúfoltátok?

 

Megjavultok, s vállaljátok

elfogadni a másságot?

Hogyha mindent szántok-bántok,

megtöröm e csúfos átkot.

 

És akit ti kicsúfoltok,

arról vajon, mit is tudtok?

Ránézésre ítélkeztek,

s nem látjátok az értéket.

 

Lehet, hogy a farkas sántít,

ám csodásan gitározik.

Tegnap éjjel arra jártunk,

szerencsénk volt, mert hallhattuk.”

 

A bűnösök már szégyellték,

hogy a farkast így lenézték.

Megígérték, soha többet,

csak e csúfság érjen véget.

 

Bella tartotta a szavát,

visszavonta varázslatát.

Ahhoz így már nem fér kétség,

nem marad el az ünnepség.

 

Sánta Farkast Marci kérte,

legyen az est díszvendége.

Ha ez nem olyan nagy kérés,

kísérje ő a testvérét.

 

Sánta Farkas igent mondott,

megvalósult, mire vágyott.

Egy színpadon gitározhat,

s a nézőknek élményt adhat.

 

Mimi és a Sánta Farkas

hatalmas sikert arattak.

Ismét helyreállt a béke,

minden jó, ha jó a vége!

Borján Márta, meseíró

Ezt a mesét írta: Borján Márta meseíró

Borján Márta vagyok, általános iskolai magyartanár és fejlesztő pedagógus. Mindig nagyon szerettem a meséket, a verses meséket különösen. Kisunokám érkezésekor kezdtem el én is verses meséket írni, de azóta már prózai alkotásokkal is megpróbálkoztam. Az iskolában is szívesen tanítom ezt a műfajt, mert nagyon jól fejleszti a gyermekek érzelmi intelligenciáját. Unokám is imádja a meséket, és rendkívül él...


http://mocorgohaz.hu/

Vélemények a meséről

Mészárosné Szuda Melinda

2023-06-05 12:13

De csuda jó történet kedves Márta! Nagyon tetszett nekem a gyerekeknek is nagyon fog az biztos! Melinda

Borján Márta

2023-06-05 21:56

Köszönöm, kedves Melinda! Örülök, hogy tetszett. Márta