Az ügyetlen szellem

Az ügyetlen szellem.

Az ügyetlen szellem

Volt egyszer  egy öreg kastély, melynek gyönyörű kertjét minden délután meglátogatták a gyerekek. Volt, aki virágot szedett és voltak, akik játszottak. Nyár volt, és nyáron sokáig vanvilágosság, volt, amikor még este nyolc órakor is ott voltak. Azonban  nyolc óra tájban  kijött egy szellem a kastélyból és vadul üvölteni kezdett, amitől megijedtek a gyerekek és rémülten menekültek.  

-   aaaauuuuuuuuuhhhhhh!

Leopold, a csoport legmerészebb gyermeke egy napon megkérdezte a többiektől:

- De miért menekülünk? Lehet, hogy csak barátkozni akar, vagy el akar mondani nekünk valamit! Miért nem kérdezzük meg tőle?

A többi gyerek azt hitte, hogy a társuk talán megbolondult,  mégis hogy gondolja, hogy egy szellemtől megkérdezzék, miért üvölt.  Leopold azonban nem hagyta magát eltántorítani eredeti szándékából, és másnap este, amikor  a szellem üvöltve kijött a kastélyból, miközben mindenki más menekült, megállt, és megkérdezte a szellemet:

– Hello  szellem úr,  miért ijeszted meg az összes gyereket az üvöltéseiddel?

A szellem szomorúan válaszolt:

– Nem akarok megijeszteni senkit, csak arról van szó, hogy minden este megpróbálok felakasztani egy családi képet a falra,  de olyan ügyetlen vagyok, hogy a kalapáccsal nem a szögre, hanem az ujjamra csapok. Fájdalmamaban üvöltök, hogy   auuuuu ááááá...

A fiúnak támadt egy ötlete, belépett a kastélyba, keresve valamit, és a szellemnek igazából fogalma sem volt, hogy mit, de hamarosan visszatért, kezében egy kesztyűvel, melyet az egyik lovagpáncélból kölcsönzött.  

– Tessék!  Holnap este mielőtt  kezedbe veszed a kalapácsot, vedd fel ezt ! – a szellem megköszönte,  Leopold pedig hazament, mert már senki sem volt a kastélykertben, akivel játszani tudott volna.

Másnap este nyolc óra tájban valamennyi gyerek  ott volt, és vigan kergetőztek. 

Kipp-kopp. Kipp-kopp  -  hallatszott a kastély felől, ahogyan a  szellem kezén a kesztyűvel fogta a kalapácsot és  beverte a szöget a falba. Utána vidáman felakasztotta a családi fotót és boldogan nézegette, majd odalépett az ablakhoz, és integetett a gyerekeknek, akik vidáman játszhattak tovább.