Cirmi, a talàlt cica

Cirmi, a talàlt cica.

Cirmi, a talált cica

Volt egyszer egy kislány, Lili, aki nagyon szeretett volna egy vörös kiscicát. Minden áldott nap kérte a szüleit, hogy ajándékozzanak neki egyet, de a szülők ellene voltak, és mindenféle kifogást találtak: A macsák bepisilnek,  a macskák karmolnak, a macskák öntörvényűek, a macskák nem szeretetteljesek.

Egy nap a kislány és a nagymamája  elmentek a rétre vadvirágot szedni. Egyszer csak azt hallották,  hogy az egyik bokorban nyávog valami. Lili óvatosan közeledett, és meglátott egy kiscicát. Szürke-fehér bundáját néhány vörös foltocska tarkította.

– Nem igaz,  pont egy cicát kivántam már régóta, és most itt van előttem! Igaz, a bundája nem vörös, de puha, selymes,  és olyan édes – kiáltott fel a kislány, és  azonnal felkapta,  haza akarta vinni.

Azonban  tudta, hogy ez egy nagy veszekedést fog odahaza kiváltani,  és talán vissza kell vinnie oda, ahol tatálta, ezért   megkérte a nagymamáját, hogy ő tartsa meg a kiscicát, és majd segít neki  a  gondozásában. A nagymama először azt mondta, amit az anyuka: a macskák bepisilnek, a macskák karmolnak, a macskák öntörvényűek, a macskák nem szeretetteljesek. Egyáltalán nem akarta megtartani. A kislány azt gondolta, ha a sors elébe hozta a cicát, muszáj legalább a nagyit meggyőznie.

     – A cica lehetne a kertben, nem a házban, így nem pisil a szőnyegre, és nem karmolja össze a bútorokat sem – érvelt.

Lassan meggyőzte a nagymamát,  s elvitték  annak házába. Cirminek nevezték el. Megetették, megitatták, és készítettek neki alvóhelyet a fedett terasz egyik sarkában, egy dobozban.  

 Cirmi szépen növekedett, és egyre jobban megszerettette magát,  élvezte a simogatásokat, boldog dorombolással fejezte ki háláját. Lili minden délután elment a nagymamájához,  és játszott vele.Végigjárták a kertet, a veteményest, s amikor a boltba mentek, Lili betette Cirmit egy szatyorba, és vitte magával.

Egyszer a nagymama felfedezte, hogy az ősz beköszöntével nem csak a krumpliszsákok és az almásládák kerültek be a kamrába, hanem egerek is érkeztek, akik megrágcsáltak mindent. Megfogta Cirmit, és berakta a kamrába. Szegény jószág eleinte csak nyávogott, mert idegen volt neki a félhomályos helyiség, de amint felfedezte az egereket, kitört belőle a vadászösztön, és azokat hajkurászta.  Az egerek jobbnak látták elhagyni a házat, és kimenekültek a rácsos ablakon át. Soha többé vissza se mentek.  Mivel Cirmi cica elűzte a háztól az egereket, és a teraszon egyre hidegebb lett, a nagymama beengedte a házba.  A cica leginkább a kályha közelében aludt, de délután felugrott az ablakpárkányra, onnan figyelte az utcát, mikor érkezik Lili.

/Fgy/