Cserebogár röptető verseny

Cserebogár röptető verseny.

Ebben az évben Hercegláposon és Mártonfalván a hónap szent fája a tölgy lett. Ez alkalomból az Erdő Királyának és a Mocsár Szellemének a meghívását nem illett visszautasítani. Szerintük ugyanis a tölgyfa mágikus értelemben a világok közötti kaput jelentette. Nem véletlen, hogy a múltban sok jós, eszközt faragott a fájából, hogy könnyebbé tegye számukra a jövőbe látást. Mások a lombok susogásából vélték kihallani a jövőt. A pogány vikingek a tölgyet Thor isten szent fájaként tisztelték, mivel gyakran csapott bele a villám! 

A Hét tó vidékén a tölgy nagy erőt, túlélést, és a kihívások leküzdését jelképezte az erdei lakók számára. A Máriatölgyes szent fája, ahol a találkozóra sor került, tán a világ legöregebb tölgyfája volt, már több, mint 500 éves. A helyiek szerint egy szobornak köszönhette az eredetét, amelyet egy itt élő kovácsmester fiai, Franci és Gáspár helyeztek el a tölgyfán még a 18. század elején. A tölgyfa aztán, amelyről később a falut is elnevezték, különös figyelmet keltett a zarándokok körében. Amikor egy 5 éves kislány súlyos betegségéből a szoborhoz intézett imája után kigyógyult, módos édesapja hálából egy kőkápolnát építtetett a fa köré, úgy, hogy az építőmesterei a főoltár mögött gyökerező fának megkímélték a tetőn lévő nyílását, hogy a fa ágai a szabad égbe nyúljanak. Emiatt aztán egy szörnyű viharos éjszakán a villám belecsapott a tölgybe, és elpusztította a fa koronáját. Hogy legalább a törzsét megmentsék a fa nagyrészét megmetszették, és a fölötte lévő tetőt lezárták, majd a tölgy törzsét az Erdő szelleme parancsára a főoltár mögött lévő üvegszekrénybe zárták, ő így akarta megakadályozni azt a gonosz szokást, amelyet a zarándokok műveltek, hogy a fából egy darabot levágtak és hazavitték magukkal.

De térjünk vissza az ünnepségre, szóval május végén a mohamanókkal együtt mi is a tölgyesbe vonultunk, ahol a rituálé szerint mindegyik tölgy elé virágszirmokat kellett szórni. Aztán jött a díjkiosztó ceremónia, amikor tölgyfalevélből készült koronát kaptak azok a mohamanók, akik megmentették egy növény vagy állat életét. A gyerekeknek, hogy ők is kapjanak valamit, az erdő szélén erdészcsillag jelvényt osztogattak, amelynek mintája stílusosan a kocsányos tölgy öt levelű, csillagot formázó csemetéje volt.

Aztán az Erdő Királya és a Mocsár Szelleme szerepében tetszelgő színészek köszöntő szavai után a tömeg az erdei színházba vonult. Ott a Hattyú lányok, mint minden évben előadták a Tündérszép Ilona meséjét, aki ilyenkor holló alakjában újra megjelent a kertekben, hogy leszedje a fákra aggatott aranyalmát és szerelemre lobbantson egy ifjút. A színjáték szerint a Banya, aki az Istennő sötét arca volt, viszont el akarta választani egymástól a szerelmeseket, akik csak akkor lehettek egymáséi, ha a királyfi bebizonyította, hogy méltó a Tündérleány szerelmére. A királyfinak el kellett utaznia messzire, túl a Fekete-tengeren, túl az Óperencián, át kellett lépnie a ködfüggönyt, lelke mélyére kellett ahhoz leszállnia, hogy megtisztítsa szándékait és méltóvá váljon az Istennő által kínált ajándékra. A világszínvonalú produkció ellenére a gyerekek már alig várták a mesejáték végét. Számukra májusban a legizgalmasabb mindig a cserebogár röptető verseny volt. Pontosan azért, mert csak háromévenként rajzottak tömegesen Hercegláposra és Mártonfalvára, óriási étvágyukkal problémát okozva az erdő és mezőgazdaságban, ezért a farmerek még biztatták is a gyerekeket a levadászásukra.

És aznap kora délután érkezett meg az első raj. Amikor a gyerekek meghallották a bözsgést, az előadás kellős közepén felugráltak, és elhagyták a nézőteret, hogy minél előbb megkezdjék a cserebogár vadászatot. A felnőttek ezúttal szemet hunytak a rendbontás felett. Az ügyesebbek eleinte lepkehálóval próbáltak minél többet lecsapni, később azonban inkább seprűnyelet ragadtak és úgy vadászták le őket. Amikor kellő mennyiségű bogár gyűlt össze, megkezdődött az ünnepélyes cserebogár röptető verseny. A nagy erdei tisztás közepén került sor rá, ahol a röptetés szépségét pontozták az erre kijelölt zsűritagok (köztük volt az Erdő Királya és a Mocsár Szelleme is). A moha gyerekek lettek hamarabb készen. Ők a cserebogarak lábaira vékony fonalakat kötöttek, majd elengedték, és nagy élvezettel figyelték, amint a bogarak spirálszerűen körbe-körbe repdestek. A gyerekek azonban nem a cserebogarak lábaira, hanem a szárnyaikra ragasztották rá a cérnát és úgy röptették a cserebogarakat. Mondanom sem kell, hogy ők győztek!