Fantázia birodalma

Fantázia birodalma.

Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy kisfiú, akit Barnabásnak hívtak, de ti hívjátok csak nyugodtan, Bucinak.

Nagyon szeretett álmodozni, ábrándozni és nagyon szerette a meséket. Korán meg tanult olvasni, így amikor csak tehette elővette a könyvét és olvasott. Messze szárnyalt képzelete.

Odakünn hullt a hó hatalmas pelyhekben…

Buci ott állt overallban, sapkában, sálban, kesztyűben és természetesen bundás-bélelt csizmában.

Valaki mintha a nevét kiáltozta volna. Nézett erre, nézett arra, aztán felnézett az égre és képzeljétek el, hogy egy szépséges halfarkú tündér nézett le rá, ő hívogatta.

-          Engem hívtál?- kérdezte csodálkozva.

-          Igen, téged.

-          Miért?

-          Bajban van a karácsonyunk, és csak te tudsz rajtunk segíteni.

-          Hogyhogy? Miért? Miből gondolhatja?- tűnődött magában-, de azonnal rávágta, ha tudok, segítek. A szépséges halfarkú tündér egy aranyos hajtincsét leeresztette, épp elérte a földet. Buci azon felmászott, majd ráült a tündér hátára, aki egy szempillantás alatt Fantázia birodalmába repítette. Ott leszállt a hátáról és körülnézett.

Hű, ha láttatok volna ennyi szépséget, ennyi csodát! Bucinak a szája is tátva maradt egy jó darabig. Minden ott volt, amiről álmodozni, ábrándozni szokott. Ámult-bámult, hisz ott volt a bűvös patak, az ezüst erdő, az arany mező, és egy gyémánt kastély. A kastély előtt három egyszemű óriás őrködött, a kertben csengett-bongott a sok-sok érett gyümölcs, a palota teteje fölött röpködött a tűzokádó hétfejű sárkány. Az ezüst erdőben repkedett a vasorrú bába, de ott éltek a törpök, a manók, az egyszarvú és még sorolhatnám.

Miután mindent tüzetesen megnézett, csittegő-csattogó fém, vagy talán acélhangokra lett figyelmes. Odanézett. Hát látja ám, amint ádázul viaskodnak egymással az incifinci hóbundás egerek, a szürkeprémes patkányokkal. Nem, messze tőlük veszettül csatáztak a zöld koboldok a páncélos ólomkatonákkal.

-          Jaj, itt meg mi történik? Hát ezért hívtál ide, szépséges halfarkú tündér?

-          Igen!

-          Értem én. Mit tegyek? Mit tegyek? Ohó, épp itt zúg felettem a repülő kastély!- Buci egy hirtelen mozdulattal felugrott a grádicsra, ott jól megkapaszkodott, és amikor a csatatér közepén szállt a repülő kastély megállította a levegőben. Onnan kiáltott le a seregre.

-          Álljatok meg! Hagyjátok abba!- hangja erélyes volt, tekintélyt parancsoló. Mindenki leeresztette a kardot és felnézett Bucira.

-          Miért veszekedtek? Miért vitatkoztok? Nincs olyan probléma, amit nem lehetne szavakkal, beszélgetéssel megoldani. A felek vezetői üljenek le egy asztalhoz és ott beszéljék meg, kedvesen, nyugodtan, higgadtan, akár egy csésze forró tea mellett a problémát. Legyetek kegyelmesek, alázatosak és könyörületesek egymás iránt.

-          Ó, hogy erre nem gondoltunk!- kaptak a fejükhöz a vezérek.

-          Köszönjük, hogy rávilágítottál arra, hogy mi a helyes! Köszönjük!

-          Nagyon szívesen!- mosolyodott el Buci. A vezérek mindent úgy tettek, ahogy a fiú javasolta. Hamarosan újra béke lett Fantázia birodalmában. Az ellenségeskedést legyőzte a szeretet. Buci pedig elbúcsúzott mindenkitől és visszatért a földre.

Mire leért, megérkezett a karácsony.