Folti és Pelyheske

  • 2022.
    júl
  • 14
https://ggwebsite.com
   Valahol Magyarországon létezik egy birtok, ahol valóságos kecskefarmot hoztak létre a tulajdonosok.Eleinte csak egy-két kecskét vállaltak, aztán egyre többet és többet. A kecskék lelegelték a birtokon növő növényeket, sok-sok tejet adtak, amiből a g...

Kép forrása: Saját szerkesztés

   Valahol Magyarországon létezik egy birtok, ahol valóságos kecskefarmot hoztak létre a tulajdonosok.
Eleinte csak egy-két kecskét vállaltak, aztán egyre többet és többet. A kecskék lelegelték a birtokon növő növényeket, sok-sok tejet adtak, amiből a gazda finomabbnál finomabb termékeket állított elő, s amit a környékbeliek nagyon szerettek.
   Az egyik évben, amikor végre beköszöntött a tavasz, valamelyik hajnalon egy cérnavékony hangocska verte fel az akol csendjét. Az akol lakói csodájára jártak a kis jövevénynek, egy újszülött kecskegidának. Hófehér szőre volt, s a homlokán egy fekete folt különböztette meg a többiektől.
   Kecske Mama sokáig gondolkodott, milyen nevet is adjon kis gidájának, aztán a kis fekete folt miatt Folti lett a kislegény neve.
   Folti élvezte a gondoskodást, a többi állat kedveskedését. Szerette, amikor a gazda kérges tenyerével megsimogatta kis buksiját, vagy átfésülte hátán fehér szőrét. Ő volt a birtok kis kedvence, hiszen ebben az évben még egyedül csak ő volt gida a felnőtt állatok között.
   Sokszor kérdezte is anyukáját, miért csak ő ilyen kicsi, a többiek meg mind nagyok már.
   - Mama! Miért vagyok én egyedül gyerek? Miért nincsen még más is? Nagyon unatkozom egyedül.
   - Ne félj, nem sokáig leszel már egyedüli gida az akolban. Hamarosan Meki néninek is megszületik a kisgidája, lesz majd kivel játszanod.
   - Juj, de jó lesz! – lelkendezett Folti, s alig várta azt a pillanatot, hogy megláthassa majd új barátját.
   Erre azonban még néhány napot várnia kellett. Addig is sikerült azért elütnie az időt. Hajkurászta a fűben a pillangókat, megszaglászta a mezei virágokat, s amikor a virágpor az orrába került, hatalmasat tüsszentett. Jókedvűen ugrabugrált anyukája körül, de egyre távolabb is merészkedett most már. Felmászott mindenre, amire csak tudott, hogy aztán vidáman ugorjon le róla.
   Hamarosan aztán eljött egy újabb hajnal, amikor Meki néni is érezte, rövid időn belül világra fogja hozni kisgidáját. Az akol minden lakója izgatottan várta az új kis csemete érkezését.
   Folti mindenáron oda akart menni, de anyukája nem engedte, hiszen csak láb alatt lett volna.
   - Maradj nyugton, Folti! Aludj még egy kicsit. Nincs ott semmi keresnivalód. Majd, ha megszületik a pici, utána megnézheted, de addig tessék szót fogadni.
   A kis kecske kénytelen-kelletlen engedelmeskedett anyukájának. Azt hitte, nem fog tudni visszaaludni, de ahogy letette a fejét a friss szalmára, máris Álomországban járt. Reggel aztán amikor felébredt, azonnal felugrott és kérdezősködni kezdett.
   - Mama, mama! Ugye megszületett már a barátom? Mikor láthatom? Mikor mehetünk oda?
   - Megmosdatlak, megreggelizel és utána ígérem, megnézzük Meki néni kislányát.
   - Kislány? Azt hittem, ő is fiú lesz, mint én – szontyolodott el Folti. – Hogyan fogok vele játszani?
   - Miért gondolod, hogy a kislányokkal nem lehet játszani? Ők is szeretnek futkosni, bujkálni, ugrálni, akárcsak te. De ő még nagyon pici, kell egy-két nap, hogy megerősödjön és veled együtt futkosson a mezőn. Kérlek, legyél kicsit türelmesebb!
   - Jól van, türelmes leszek. De akkor is szeretném megnézni őt.
   Gyorsan megreggelizett, majd szépen, illedelmesen lépkedve elindult anyukája mellett, Meki néniék karámja felé. Amikor odaért, hatalmasra nyílt szemekkel bámulta azt a kis csodát, aki ott feküdt anyukája mellett a szalmán és éppen hatalmasat ásított.
   - Mama, ez a gida lány nagyon szép – suttogta anyukájának. – Mi a neve?
   Ezt már Meki néni is meghallotta és ő válaszolt neki.
   - A kislányomat Pelyheskének hívják. Remélem, jó barátok lesztek és sokat fogtok együtt játszani, Folti.
   - Úgy lesz, Meki néni! Már nagyon várom, hogy játszhassak Pelyheskével.
   A kis gidalány ránézett Foltira, hatalmas szempillája beárnyékolta nagy, fekete szemeit. Mosolyra húzta pici száját, majd fáradtan lefektette fejecskéjét mamája oldalához és mély álomba merült.
   - Gyere, Foltikám! Kimegyünk a mezőre kicsit. Pelyheskének még sokat kell pihennie, hiszen nem régen született.
   - Mama, én is ilyen fáradt voltam, amikor megszülettem? Nekem is sokat kellett aludnom és pihennem?
   - Igen, neked is. Csak akkor még nem volt másik, nagyon türelmetlen kisgida az akolban, aki máris játszani akart volna veled.
   - Tudom, legyek türelmes – nézett mosolyogva anyukájára Folti, majd gondolt egyet és körberohant a mezőn. Megkergette a pillangókat, a méheket és boldog volt, hogy végre nem lesz egyedül a felnőttek között.
   Néhány nap elteltével aztán Pelyheskét is kihozta anyukája a mezőre, ahol a pici gidalány csodálkozva nézett körül. Aztán meglátta Foltit a mamája mellett és máris boldogan futott oda hozzá.
   A két kisgida összeérintette a nóziját, amivel megpecsételték barátságukat. Ettől kezdve elválaszthatatlanok voltak.
   Igaz, született még sok-sok kisgida a birtokon, de Folti és Pelyheske barátságát ez sem árnyékolhatta be, hiszen nagyon szerették egymást. Olyannyira, hogy amikor felnőttek együtt alapítottak családot, de ez már egy másik történet.
   Itt a mesém vége. Talán igaz, talán nem, ezt mindenki döntse el maga.

Bombicz Judit, hivatalos szerző, meseíró

Bombicz Judit meseíró vagyok. 1966. január 30-án születtem, Dorogon. Születésem óta (öt év megszakítással) Tokod Nagyközség üveggyári településrészén élek. Tinikorom óta írok. 15 évesen versekkel kezdtem, a meseírás csak felnőtt koromban ért utol. Kislányomnak folyamatosan saját meséket meséltem, melyeknek ő volt a főszereplője, de egyiket sem írtam akkor le. Sokáig eszembe sem jutott a publikálás, aztán egysz...