Görények nyara

Görények nyara.

Hangosmesélő: Gani Zsuzsa

Olyan gyönyörű volt az erdő, a mező, hogy csodájára járt az egész világ.

Üde zöld volt a fű, szelíd szellő fésülte a fák lombjait, napsugár cirógatta. Boldogan mosolyogtak a tarka virágok, önfeledten kergetőztek a lepkék. Sürögtek- forogtak a méhek, kaptárjukba gyűjtögették a nektárt. Tücsök húzta a talpalávalót, hogy jobban menjen a munka. Nyár volt, igazi nyár, csupa-csupa fény és napsugár. Görény Gerzson és Görény Gertrúd kíváncsian nézte a nyüzsgést, a szorgos lázas munkát rejtekükből.

– Kapcsolódjunk be mi is, kezdjünk gyűjtögetni télire. - javasolta Gertrúd.

- Nem korai még?

- Dehogy! Nem fogunk sietni. Apránként teletöltjük az éléskamránk finomabbnál finomabb csemegékkel.

- Rendben! - felelte Gerzson. Így is tettek. Békákat és pockokat zsákmányoltak, de sikeresen kapták el a patkányokat, és egyéb kisebb zsákmányállatokat is. Behurcolták az üregükbe.

– Itt hónapokig friss marad- mondta Gertrúd. Aztán észrevettek egy keresztesviperát.

– Hú, de jó lenne megfogni, de vigyázzunk a méregfogai miatt! - suttogta Gerzson. Hajlékonyságával és gyorsaságával sikerült kifárasztania a kígyót. Gyorsan rávetette magát, és egy tarkóharapással megölte. Gertrúddal együtt bevonszolták a hűvös üregbe.

– Már csak pár nyulat kellene még megfogni és akkor meg lesz télire a betevő. - Így is tettek.

- Huh, de jól elfáradtam! - törölgette verejtékes homlokát a korhadt farönkön ülve Gerzson.

– Én is! - húzódott a hűvös árnyékba Gertrúd. Onnan gyönyörködtek a tájban. Csodálatos virágok pompáztak, ontották fenséges illatukat. Néha- néha a forróságba belesuttogott egy- egy szelíd szellő. Ilyenkor megcsendültek a harangocskák a virágszirmokon. Bűbájosan csilingelt a hangjuk. Az egyik fa ágán kismadarak trilláztak varázslatos, angyali hangjukon. Tele volt örömmel az erdő, a mező. Egyszer csak egy vörös bundájú tűnt fel a vadon szélén. Hegyes fülei meredeztek az ég felé. Megijedt Gerzson és Gertrúd és bemenekült az üregbe. Még másnap se mert előjönni. Amikor végre kidugták a fejüket a vackukból, valaki rájuk köszönt:

- Jó, reggelt! – Egy róka kölyök volt…de ez már egy másik történet.