HOL VILÁGíT RUDOLF ORRA 5. RÉSZ

HOL VILÁGíT RUDOLF ORRA 5. RÉSZ.

Hol világít Rudolf orra

5. ÚJRA EGYÜTT

 A kilenc rénszarvas  határtalan örömmel üdvözölte  egymást. Vígan ugrándoztak  és amikor Manó Márton megfújta a sípját boldogan futottak az illatos szénával megpakolt etetőkhöz.   

-Már csak Télapó hiányzik – szólt  Manó Márton. –   Lám–lám, ha Panka nem találja meg a sípot sohasem jön el a kalaposboltba és biztosan nem lennénk most itt.  A rénszarvasok szerencsésen megkerültek,  Télapó is meglesz hamarosan!

Davis,  az újságíró  ismét akcióba lendült. Egyik munkatársa lefényképezte az állatokat, Rudolf piros orra úgy világitott a fényképen  mintha valaki  piros foszforeszkáló festékkel  utólag rajzolt volna oda egy piros pöttyöt. A fotót megjelentették számos napilapban, folyóiratban, interneten, szórólapokon, okos telefonos üzenetben:

 Kilenc tettrekész rénszarvas  keresi gazdáját!

 Több város helyi tv csatornáján  is közzétettek egy nyúlfarknyi filmecskét, ahol a rénszarvasok  boldogan falatoztak egy megpakolt etetőnél, melynek tetején Manó Márton vidáman integetett. Az ügy komolyságára való tekintettel ezúttal látható alakban.

Télapó  egyszerű hétköznapi ruhában  egyszerű városlakóként a kutyáját, Borzast sétáltatta, amikor egy elektronikai üzlet előtt haladtak el. A kirakatban lévő kisebb nagyobb  tv készülékek   mindegyike a helyi tv  csatorna délutáni  Aki keres az talál című műsorát  sugározta , melyben reklámok, apróhírdetések  kaptak helyet.  Télapó megállt a kirakat előtt, és megcsodálta a hatalmas monitoron a gizai piramisokat , melyhez kapcsolódóan egy utazási iroda kínálta kedvezményes áron szolgáltatásait. Látott három ingyen elvihető csodálatos kiscicát, eladó robotporszívót,  egy anyukát aki babyszittert keres,  vasalónőt, aki házhoz jön.   A következő pillanatban új hírdetés jelent meg . Kilenc tettrekész rénszarvas  keresi gazdáját!   Megjelent a  fotó az állatokról s utána rögtön bejátszották a rövidke filmet is.

-Maradj már ! Nyughass! – csitította Borzast, aki inkább akart volna a park irányába menni ,  ott szaladgálni a többi kutyával, mint leszobrozni a számára semmit mondó kirakat előtt.

– Rudolf, Táncos, Táltos, Üstökös, Mennydörgés, Csillag, Villám, Pompás  és Íjas. Mind itt vannak  és engem keresnek! Élnek! – ujjongott  Télapó és szemeit örömkönnyek lepték el. –       Ott van  Manó Márton  is! Nézd, Borzas, nézd, róluk meséltem  neked! Most már elhiszed?  Gyere,  fontos dolgunk van! – húzta szorosabbra a pórázt , és rohant hazafele a  szomorúvá vált állattal. Télapó azonnal telefonált .  Sokáig foglalt volt a vonal, többször is próbálkozott, mikor  vérge egy monoton hang sorolta a lehetőségeket .

-Jó estét! Ön a városi televízió szerkesztőségét hívta. Ha közérdekű bejenteni valója van nyomja meg az 1–es gombot. Ha valamelyik műsorunkhoz kíván hozzászólni nyomja meg a 2–es gombot. Ha a játszani szeretne a napi nyereményért nyomja meg a 3–as gombot. Ha úgy gondolja, hogy a kilenc rénszarvas önt keresi, a sípszó után adja meg a nevét , telefonszámát és majd értesítjük, mikor lesz a kiválasztás.  Ha màs ügyben telefonál ,kérjük várjon munkatársunk jelentkezéséig. –  Télapó türelmetlenül várakozott.

-Kiválasztás? – kérdezte döbbenten . – Az hogy lehet  , amikor az én rénszarvasaim?  –  tette fel a kérdést a tv munkatársának, aki nem volt túlságosan közlékeny.

-Többen is jelentkeztek már a hírdetésre. Nem tudhatom, hogy ki az igazi gazdájuk az állatoknak. Kérem adja meg a  nevét, telefonszámát!  –

 Télapó megadta a kért adatokat. Persze azt már rég megtanulta, hogy itt nem mutatkozhat úgy be, hogy Télapó vagyok . A nevem Télapó.  Eleinte, amikor még nem tudta ezt,  az emberek furán szoktak nézni, néha különféle  nem éppen hízelgő megjegyzésekkel is illették.   Ezért a Mikulás Miklós nevet választotta magának. Amikor a tűzoltók segítettek neki kimászni egy  szűk kéményből   és  azt firtatták,  miért mászott be oda, a jegyzőkönyv kitöltésekor is ezt a nevet mondta be. A tűzoltó meg is jegyezte, hogy vicces kedvükben voltak a szülei , amikor nevet választottak neki. Utána jött a mentőautó  és elvitték a kórházba ellenőrizni, nincs–e eltörve valamije.    Az ügyeletes orvos megvizsgálta és azt mondta neki , ha Mikulásnak is hívják,  még nem kell, hogy annak is képzelje magát.  Vajon hogy meglepődött volna, ha elmondom neki,  hogy harmincöt évvel ezelőtt francia kockás füzetlapon írt nekem egy levelet, melyben gumiból készült dinoszauruszokat kért  karácsonyra. Még zsírkrétával le is rajzolta őket a levél aljára. Besorszámozta őket, jelezve, hogy melyiket szeretné mindenképpen, de ha az hiánycikk, akkor melyik legyen a következő.

-De honnan tudjuk meg, ki az igazi Télapó ? – kérdezte aggódva a polgármester, amikor megtudta, hogy tizennégyen jelentkeztek a hírdetésre.

-Nagyon egyszerű. A rénszarvasok azonnal felismerik a gazdájukat.  És én is – nyugtatta meg Manó Márton, pedig már nagyon izgult ő is a találkozás miatt.

A megadott napon és időben a  város futballpályáján sorakoztak fel  a jelentkezők.  Többen Télapó jelmezben jelentek meg, vatta szakállal, de a rénszarvasokat nem lehetett becsapni.  Azok beleszippatottak a levegőre,  végignéztek a soron és azonnal odafutottak igazi gazdájukhoz, pedig nem is volt rajta a régi piros ruhája. Szarvaikkal  aprókat lökdöstek rajta, hogy álljon ki a sorból és jól látható legyen. Amikor már a futballpálya közepén állt, nagyokat  szökkenve boldogan körbe–körbe nyargalásztak  körülötte, így jelezve mindenki számára, hogy íme  ő az igazi gazdánk. Télapó  örömkönnyekkel  a szemében ölelte magához az állatokat.

– Táncos, Táltos,  Villám,  Íjas, CSillag, Üstökös, Mennydörgés, Pompás…  és te is, te pirosorrú  Rudolf ! Mennyire hiányoztatok! Végre megint együtt vagyunk!  Manó Márton,    gyere,  hadd öleljelek meg téged is! Biztosan nagy részt neked köszönhetem ezt a boldog pillanatot!

Manó Márton  elmesélte ,  hogy minden azzal kezdődött hogy egy  cserfes, szeplős, fogszabalyzós kislány megtalálta és megfújta a manósípot.  Aztán előhúzott a zöld mellénykéje belső zsebéből egy Keressük meg a  rénszarvasokat füzetecskét és mesélt arról, ki hogyan segítette a keresést, és sorra elmondta az állatok megtalálásának történetét.  

-És most hogyan tovább? – tette fel a nagy kérdést Télapó. –Össze kell ülnünk mindannyian és kitalálni, hogyan szerezzük vissza a Mikuláspalotát Pukk Nunciotól. Ha ügyesek leszünk, már idén karácsonykor visszatérhetek a régi munkámhoz!