HOL VILàGíT RUDOLF ORRA 1.rész (6 részes)

http://mocorgohaz.hu/
Hol világít Rudolf orra 
1. PUKK NUNCIO     
Napok óta havazott.  A viharos szél sok havat odahordott a Mikuláspalota ajtaja elé. A dermesztő hideg jégvirágokat rajzolt az ablakokra.  Télapó és a manók  szorgosan csomagolták az ajándékokat a kellemesen me...

Kép forrása: pexels

Hol világít Rudolf orra

1. PUKK NUNCIO    

Napok óta havazott.  A viharos szél sok havat odahordott a Mikuláspalota ajtaja elé. A dermesztő hideg jégvirágokat rajzolt az ablakokra.  Télapó és a manók  szorgosan csomagolták az ajándékokat a kellemesen meleg szobában. Az alaposan  megpakolt piros zsákokat az ajtó mellé rakták, hogy reggel minél előbb bepakolhassanak  a nagy szánkóba.   Éjfélig dolgoztak,  alaposan elfáradtak és amint lefeküdtek,  azon nyomban el is aludtak. Másnap reggel megitták a tejeskávét, megették a kakaós kalácsot, néhányan felvették a prémes kabátjaikat, a hótaposó csizmáikat és kimentek ellapátolni  a havat az ajtó elől. A többiek, akik bent maradtak a házban, még utoljára átnézték a kívánság listát, nehogy kimaradjon valami. Manó Márton is elindult , hogy felkészítse a szánkót a hosszú útra.  Épp ki akarta nyitni a garázst , amikor látta, hogy a szomszédos istálló ajtaja sarkig tárva van. Rossz érzése támadt. Azonnal odafutott. Az istálló üresen állt, a rénszarvasoknak  hűlt helyét találta. Rémülten kiabálni kezdett: Rudolf, Táncos, Táltos, Mennydörges, Üstökös, Villám, CSillag, Pompás, Íjas  hol vagytok?  Még  az egyik sarokban magasodó szénakazlat is átforgatta, hátha csak bújocskáznak az állatok!  Kirohant a sűrű hóesésbe, futott jobbra, futott balra, de sehol sem lelte  őket.  Patájaik  nyomát már belepte a hó! 

- Télapó! Télapó! –  rohant be a Mikuláspalotába – A rénszarvasok elszöktek !

-Az nem lehet! Az este magam zártam be őket.  Nézd !  – nyúlt  Télapó a nadrágja zsebjébe és előhúzta  a kulcsot.

-Az istálló ajtaja sarkig tárva, az állatoknak nyoma veszett – kiabált Manó Márton s  a hatalmas zsákok  körül serényen szorgoskodó manók megtorpantak, abbahagyták a munkát és kétségbe esetten néztek hol egyikre, hol másikra. Télapó azonnal tudta,hogy Manó Márton nem viccel.  Látta arcán a félelmet és az ijedtséget.

 – Meg kell keresni őket! Mindenki húzzon csizmát, kabátot! Menjünk!  

Alaposan átkutatták  a környéket,  keresték az állatokat, de  hiába, mintha a föld nyelte volta el őket. Télapó a száncsengőt is magával vitte, azzal csilingelt  a hóesésben, remélve , hogyha meghallják a csengő hangját, majd vidáman ugrándozva előbújnak valahonnan. De nem jöttek. Manó Márton is többször belefújt a sípjába, mert  azzal  szokta hívni őket az illatos szénával telerakott etetőhöz és a friss forrásvízzel megtöltött itatóhoz. De bizony annak hangjára sem jöttek elő.

-Talán az ordas farkasok, vagy egy éhes jegesmedve!    –  találgattak a manók.

-Nem, nem, kedves barátaim!  Egyik sem.  Én azt gondolom, hogy ez Pukk Nuncio gonosz bosszúja.

-Ki az a Pukk  Nuncio? – kérdezték kórusban. Akkor Télapó betessékelte őket a meleg palotába. Elmondta nekik, hogy  Pukk Nuncio szemet vetett  a Mikuláspalotára és a hozzá tartozó birtokra.  Szeretné  megkaparintani és egy téli üdülőparadicsomot, sportcentrumot létrehozni –   Sípálya felvonókkal,  korcsolyapálya, szánkódombok, elegáns szálloda.  A Lapp–földön található Mikulásfalva önmagában  is  jó reklám, özönlene a sok látogató, a sok     A palota, a hozzá tartozó udvar, istalló és ez a havas terület ameddig a szem ellát  valamikor a Pukk család tulajdona volt.  Pukk  Gerzson, aki a dédapja volt ennek a galád tolvajnak,  mindezt örökös használatra  odaajándékozta a  mindenkori Télapónak.

-De akkor itt minden a Télapó tulajdona! Azzal, hogy elrabolja a rénszarvasokat, ugyanúgy nem jut hozzá semmihez!  –  gondolkodott hangosan Manó Márton.

-Sajnos ez nem így van! Ugyanis az ajándékozási szerződésben van egy apróbetűs kiegészítés.   Ha a Télapó bármilyen okból nem teljesíti télapói kötelességét, a birtok  visszaszáll a Pukk családra. 

Elmesélte azt is, hogy Pukk Nunció az elmúlt évben többször  felkereste,  még pénzt is kínált  neki, sok pénzt, hogy önként mondjon le a dédapai ajándékról,  de nem ment bele az üzletbe.   Sőt,  ellenkezőleg.  Nagyon mérges lett, és gorombán elzavarta.

-Hogyan mondhatsz ilyet, hogy mondjak le róla? Több, mint száz esztendeje , hogy ideköltöztünk a régi házból és ez lett a Mikuláspalota. Itt él és dolgozik a Télapó a manóival, ide  érkeznek a gyerekek levelei. Vagy már elfelejtetted, hogy te is voltál gyerek?  Gondolj csak a kék dömperre, meg  a táviranyítós  tűzoltó kocsira!   Menj, ne mérgesíts fel jobban!

-Unalmas vagy Télapó! Évről évre ugyanaz: csilingelő szánkó, repülő rénszarvasok, teli puttony, kéményen le, kéményen fel. Az embereknek új dolgok kellenek, szórakozás, kikapcsolódás, amit én megadhatok nekik. Meglátjuk ki nevet a végén! –  kiabálta Pukk Nuncio  és mérgesen rugdalva maga előtt a havat morogva elsonfordált, de  a Rozmár–hegyről  visszakiabált:

- Még visszajövök Télapó! Látjuk  egymást hamarosan! –  azzal beszállt a rá várakozó zajos helikopterbe .

A manók szótlanul álltak. Kicsi fejecskéikben zümmögve köröztek a megválaszolatlan kérdések és a találgatasok Pukk Nuncioról, az elrabolt rénszarvasokról, Télapó meghiusult utazásáról, a szétosztatlan ajándékokról, a szomorú karácsonyról. Még néhányan reménykedve kimentek  a Mikulaspalota elé, azt hitték, hogy ez csak egy rossz álom és hamarosan feltűnik egy kis világító piros orrocska a sűrű hóesésben és Rudolf hazavezeti társait.  Még akkor is ott csilingeltek, toporogtak , amikor leszállt az este és kishíján megfagytak.  Néhányan felmentek a palota tornyába is, mert onnan messzebbre ellátni, de a sűrű hóesésben nem láttak mást, csak a nagy fehérséget.

Hiába sorakoztak az ajándékokkal degeszre pakolt nagy piros zsákok az ajtó mellett, a szánkó a garázsban maradt üresen.  Szomorú, könnyes karácsony köszöntött rájuk  és sokezer gyerekre is, akik  hiába várták a Télapót.

Karácsony utáni első napon Pukk Nuncio megjelent az ügyvédjével és két izmos testőrrel  a Mikuláspalotában. Diadalittasan közölte, hogy Télapó és a  manósereg egy héten belül hagyják el a palotát!  Télapó  nem teljesítette a kötelességét, nem ment el szétosztani az ajándékokat,  kötelességét megszegte, ami súlyos vétségnek tekintendő, és ezennel érvénybe lép az ajándékozási szerződés apróbetűs része. A palota a hozzátartozó garázzsal, istállóval és földbirtokkal  ezennel visszaszáll  a Pukk családra.

– Szilveszter napján visszajövök  a kulcsokért! –  mondta még elmenőben, száját kaján vigyorra húzva.

  A máskor oly vidám manók némán, szomorúan összepakoltak, könnyes szemmel elbúcsúztak egymástól és ki erre ,ki arra ment új otthont és új munkát keresni magának. Utolsónak  Télapó lépett ki a Mikuláspalotából. Pukk Nuncio egy motoros szánnal éppen akkor érkezett, hogy ellenőrizze a segédeit, miként vezénylik le a kiköltözést, és átvegye a kulcsokat. Látszott rajta, hogy nagyon fázik, hiába volt rajta fülvédős szőrmekucsma és báránybundával bélelt fókabőr kabát.

-Gonosz vagy! – lépett oda a motoros szánhoz Télapó. – Tudom, hogy a te kezed van a dologban!  Te vagy az,  aki  elraboltattad  a rénszarvasokat csak azért, hogy megkaparinthasd a birtokot!   Most én mondom neked, hogy  még viszont látjuk egymást!  Akkor majd én leszek,  aki nevet!

-Huuuu, jaj, de megijedtem – nevetett kárörvendően Pukk Nuncio. –    Megsúgom neked, sose fogod megtalálni a rühes állataidat. De keresd csak  őket, elég nagy a világ!

folytatjuk.....

Fodor Gyöngyi, Író - regények, novellák, mesék

Régóta írok. Első megjelent mesém a Nők Lapjában volt, Utazás seprűnyélen címmel, majd megjelent egy mesekönyvem A királykisasszony fogyókúrája, magyarul és német nyelven is . A német nyelvű kiadás a Frankfurti Könyvvásáron mutatkozott be 2007-ben. Hamarosan egy többszerzős-többmesés mesekönyvben is benne lesz egy mesém. Számos antológiában jelentek meg novelláim (meséket és novellákat a saját nevemen írom...