Jani, a jegesmedve

Jani, a jegesmedve.

Mesélő: Gani Zsuzsa

Az északi- sark déli részén mindig fagyos volt a táj. Most is zord volt az idő, hatalmas szél fújt. Mindent hó és jég takart. Itt született Jani, a jegesmaci egy jégbe vájt barlangban. 

Anyukája nagyon vigyázott rá, ugyanúgy, mint minden más anyuka a kicsinyére. Az utóbbi időben nagyon megfogyatkoztak a jegesmedvék. Janit és anyukáját, a medvemamát is véletlenül vettem észre. Szőrös talpával óvatosan lépdelt, fókára vadászott.   Nem volt egyszerű a vadászat mostanság, mert az északi sarki jégtakaró  egyre inkább elvékonyodott.

Jani, nagyon figyelte anyukája minden mozdulatát, azt, hogy hogyan vadászik, hogyan úszik. Medve mama kiváló úszó volt. Jani is pont olyan ügyes szeretett volna lenni mindenben, mint a mamája. Ezért gyakorolt és gyakorolt szorgalmasan. Hamarosan meg is lett az eredménye.

Mamája azon igyekezett, hogy minél előbb megtanítsa az önállóságra. A sark jege viszont folyamatosan olvadt, így nagyon féltek, hogy hamarosan elveszíthetik az élőhelyüket. Az unokatestvéreik már nagyon régen messzire sodródtak tőlük. Azóta se látták őket. Ki tudja mi lett velük. Nagyon aggódott Jani, a jegesmaci, hisz már csak az anyukája lehetett a játszótársa. Az pedig nem ugyanolyan, mint a vele egykorú bocsok társasága. De nem volt mit tenni, így beérte az anyukája társaságával.  

Ráadásul az ott élő eszkimók és az orvvadászok is leselkedtek rájuk a prémjük és a trófeájuk miatt. Tehát nagyon óvatosnak kellett lenniük.

Telt, múlt az idő, Jani önálló, ügyes medve lett. Amikor már mindent megtanult az anyukájától és megerősödött, elbúcsúzott tőle, hogy elkezdje önálló életét.

– Nagyon vigyázz magadra! - búcsúzott el tőle könnyes szemmel. – Viszontlátásra! - felelte, majd elindult a hosszú vándorútra.