Jing Ning a nevető lány, aki majdnem pórul járt

Jing Ning a nevető lány, aki majdnem pórul járt.

Élt egyszer Kína, Hszian nevű városában, egy Jing Ning nevű lány, aki pompás külsejű, vidám teremtés volt, egyedüli hibája csupán az volt, hogy állandóan nevetett. Nevetett, ha meglátott egy szép virágot, kacagott, ha az erdőben érett szamócát látott, kuncogott, ha egy lepke a kezére szállt, mert rajongva szerette a természetet. Így élt boldogan és gondtalanul, amikor beköszöntött a Lampion fesztivál ideje, amelyet Kínában minden évben a holdnaptár első hónapjának tizenötödik napján, teliholdkor ünnepeltek.

A fesztivál első napján a gyerekek már éjszaka papírlámpásokat cipelve vonultak fel a városban. A lámpásokat piros és sárga színűre festették, mert a babona szerint az szerencsét hoz. A lampionok különlegessége ezen felül még az volt, hogy a sok esetben állatok alakját utánozó lámpásokon rejtvényeket rejtettek el, aminek a megfejtése éppen úgy hozzátartozott az ünnepséghez, mint a sárkány vagy tigristánc. A rejtvénykészítés úgy történt, hogy a gyerekek eltakarták a lámpás egyik oldalát, és találós kérdéseket ragasztottak a lámpások fennmaradó három oldalára. Minden háznál a családtagoknak és vendégeknek kellett kitalálniuk, hogy mit tartalmaz a lezárt oldal, amit "lámpás rejtvények feltörés játéknak” neveztek. A találós kérdések témája származhatott klasszikusokból, életrajzokból, versekből, vagy különböző filozófusok jól ismert történeteiből és regényeiből, közmondásokból, mindenféle madár, állat és rovar, valamint virágok, füvek, zöldségek és gyógynövények nevéből. Amikor valaki megfejtette a rejtvényt, letéphette a lámpás eltakart részét, úgy ellenőrizhette a helyes megoldást. Azok, akik jól válaszoltak, "rejtvényjutalmat" kaptak, többek között tintát, papírt, íróecsetet, tintatáblát, legyezőt, illatszeres tasakot, gyümölcsöt vagy ételt.

A szerelem megtalálása

A fesztivál másik, izgalmas része a fiatalok számára, a szerelem megtalálása volt. A házasságközvetítők ezen a három napon még szorgalmasabban tevékenykedtek a párok összehozásának reményében, mint máskor. És ez a harmadik nap hozott változást Jing Ning életében, mert amikor a barátnőjével karonfogva sétált a folyó parton, a nevetésével megbabonázott egy fiatal diákot, bizonyos Wang Tzu-fu-t, aki teljesen belehabarodott a lányba, amint az kacagva, virágzó szilvafa gallyakat dobált felé. Wang követte egy darabig a lányt, hogy megtudakolja, hogy ki is ő, de a  Lampion Fesztivál utolsó éjszakáján a lány eltűnt a szeme elöl, mint Hamupipőke a hercegi bál után. 

Wang később hiába kereste, kutatta, nem akadt nyomára a nevető lánynak, pedig már csaknem belebetegedett az epekedésbe. Amikor az unokatestvére meglátogatta a szerelmi láz miatt gyengélkedő Wangot, hogy megnyugtassa, azt hazudta neki, hogy Jing Ning az ő távoli unokahúga és kb. 10 mérföldnyire lakik a falujuktól. Wang ennek hallatára hirtelen meggyógyult és csak a kellő pillanatra várt, hogy felkereshesse Jing Ninget, de az unokatestvére mindenféle kifogást talált arra, hogy miért nem indulhatnak még a lányhoz látogatóba.

Végül Wang megelégelte a várakozást. Egy nap felkerekedett és elindult a szomszéd faluba, ahol valóban megtalálta a nevető lányt, Jing Ninget. Miután bevallotta neki a szerelmét, megkérte a kezét a szülőktől és ezután mint férj és feleség indultak vissza Wang falujába. A fiatalok boldog szerelemben éltek, de a lány szakadatlan nevetéséről csak nem tudott leszokni. Az örömszülőket kétséggel töltötte el Jing Ning viselkedése, de még mielőtt kitaláltak volna valami gyógymódot rá, a virágok iránti szenvedélye vezetett a fiatalasszony megváltozásához. Ez úgy történt, hogy egy nap, amikor az egyik szomszéd férfi meglátta Jinget, amint az éppen felmászott a rózsalugasra, mert a hajába akart tűzni egy rózsát, a lány ránevetett, amit a szomszéd férfi kacérkodásként könyvelt el és légyottra hívta. A lány azonban válasz helyett, szokása szerint csak ránevetett a férfira és elszaladt, amit a szomszéd férfi beleegyezésnek gondolt. Ezt követően az éjszaka leple alatt, a férfi kiosont a rózsalugashoz. Egy árnyéknak azt hitte, hogy Jing Ning, átölelte, és éppen meg akarta csókolni, amikor borzalmas fájdalmat érzett az ágyéka táján; ekkor kiderült, hogy egy üreges fát ölelt, amiben egy skorpió lakott és az mért rá halálos csípést. 

Végül ez a haláleset fegyelmezte meg Jing Ninget, aki a tragédia után megfogadta az anyósa tanácsát és nem vihogott többé egész nap, hanem szolgálatkész feleséggé vált.