Karácsony a csigaházban

Karácsony a csigaházban.

Hűvösre fordult az idő, erősebben fújt a szél. A fákról rég lehullottak a narancsos, sárgás, bordós színes levelek. Rozsdásak lettek, recsegtek-ropogtak a földön. Csigusz is egyre jobban fázott.

-Ideje lenne már bekuckóznom. Tavasszal, majd újra előbújok. – Azzal beásta magát az avarba, és a házát erős mészkupakkal bezárta.

- Így ni! Ide már nem jön be a hideg. Jó meleg kuckómban kellemes lesz átvészelni a telet. Felállítom a fenyőfámat, ide, ni, a kandalló mellé a sarokba, és lefekszem aludni. Igaz, hogy hat hónapig tart a mélyálom, de Karácsony, az egy kivételes alkalom, akkor majd felkelek.  Így is tett. Édesen aludta át a napokat, heteket, hónapokat.

Telt az idő, múlt az idő. Megérkezett a tél, csípős széllel, dérrel, köddel, faggyal és jéggel. Hó az nem esett. Ki tudja, hogy merre járhat Hó anyó? Lehet, hogy eltévedt. Talán, majd valaki útbaigazítja. Sajnos a nappalok rövidebbek, mint az éjszakák. Ezért időben kell útnak indulnia. Látjátok? Az örökzöld növények levelei télen se potyognak le teljesen, csak úgy hullanak, mint a mi hajunk. A kismadarak is bekuckóztak már, mert idén valahogy dermesztő, fogcsikorgató a hideg, főként éjszaka, és ráadásul most a leghidegebbek a napok.

-          Mi történt?- ült fel és nyitotta ki hirtelen a szemét Csigusz. Talán kitavaszodott? Valami zajt hallottam. Ó, de lehet, hogy csak álmodtam!- dörzsölte meg csipás szemét, jó nagyokat ásítva. Aztán szemével körbenézett.

-          Mit látok az ablakban? Hát ez meg mi lehet? Jé, egy piros csomag. Mi lehet benne? Odamegyek, megnézem. Ó, vannak benne virágok, gazok, zöldségek és gyümölcsök is! De hiszen ezt mind szeretem! Hogy kerülhetett ide? Ki hozhatta? Ti tudjátok? Visszateszem, mert még nem vagyok éhes, no, majd tavasszal! Beülök egy kicsit a karosszékembe, a kandalló mellé. Szeretek itt pihenni és még fáradt vagyok. Jé, de mi ez? Mitől csillog-villog és mitől olyan díszes a fenyőfám? Én biztosan nem díszítettem fel. Ki lehetett vajon? Itt egy hatalmas csomag a fa tövében masnival átkötve. Vajon ki tette ide és mi lehet benne?- tűnődött.

-          Boldog karácsonyt!- köszöntötte valaki. –Ki lehet ez? Kintről szólt a hang. Megnézem. – Csigusz kinézett az ablakon. Nézett erre, nézett arra, de senkit se látott.

-          Ki az? Ki van odakint? – de senki se felelt. – Na, mindegy kibontom. – gondolta jókedvűen.  Tudjátok, hogy mi volt benne? Banán, alma, uborkaszeletek, és friss zöld levelek. De hiszen ezt mind szeretem! Köszönöm szépen! – kiáltotta az ablak felé jó hangosan.

-          Nagyon szívesen!- felelte ugyanaz a hang.

-          Neked is boldog karácsonyt!- kívánta Csigusz. Visszateszem, mert még nem vagyok éhes, no, majd tavasszal! Beülök egy kicsit a karosszékembe, a kandalló mellé. Szeretek itt pihenni és még fáradt vagyok, utána visszafekszem aludni. Csigusz pillanatok alatt mély álomba szenderült. Kint volt a réten és Turbóval beszélgetett, aki nagyon kedves volt és figyelmes. Sokat legelésztek, játszottak együtt, de aztán jött az ősz.

Hogy mi történt azután? Azt találjátok ki, ti magatok.