Molli nem akar óvodába menni

Molli nem akar óvodába menni.

Molli a konyhából szállingózó kakaóillatra ébredt. Még csukott szemmel elhatározta, hogy gyorsan megreggelizik, aztán folytatja az este félbehagyott kép festését. Ám eszébe jutott, hogy hétfő van. Óvodába kell menni. Szeretett óvodába járni, de ma inkább otthon maradt volna. Olyan szép az a pillangós kép! Kék, sárga, piros lepkék libbenek a virágok felett. Még a festék illatától is jobb kedve kerekedik.

  Kinyitotta a szemét, aztán morcosan kibújt ágyából.

 – Nem akarok fogat mosni, fésülködni, felöltözni! Nem akarok óvodába menni!

 Duzzogva álldogált a szoba közepén.

– Nemszeretem hétfő van – motyogta.

A kakaóillat mellett most már a sajtos melegszendvics illata is belopakodott a szobába, Molli pisze orrocskáját csiklandozva.

Apa bekukkantott az ajtón.

– Gyere, Molli-Dolli, reggelizzünk, aztán induljunk az óvodába!

– Nem megyek! – nyafogott Molli.– Nincs kedvem az ovihoz! Hétfőkedvem van.

Apa nem szólt semmit, csak kiment. Molli törte a buksiját. Mi lenne, ha csendben maradna, mint egy kisegér? Talán apa és anya nem vennék észre, hogy nem ment oviba. Nyugodtan festhetné a pillangókat és a virágokat. Gyorsan a sötétítő függöny mögé bújt.

Miközben teljes erejéből megpróbált kisegeresen viselkedni, az ablakból meglátta, hogy a legjobb barátja, Brúnó az óvoda felé siet az anyukája kezébe kapaszkodva. Brúnó karján egy zöld homokozóvödör ringatózott, két tűzpiros lapátnyél kandikált ki belőle. Mintha csak integettek volna:

– Gyere, Molli, szedd a lábad, ma építünk homokvárat!

Az ám! A várépítésről majdnem megfeledkezett! Egy hatalmas bucka, friss, sárga homokból csak arra vár az ovi udvarában, hogy egy csodás várat építsenek belőle.

Hirtelen úgy érezte, már nincs is rossz kedve.

– Mégis van kedvem óvodába menni! – kiáltotta vidáman. – És reggelizni is!

Kiszaladt a konyhába, megette a reggelijét. Utána fogat mosott, felöltözött és apukája kezét fogva, piros homokozó vödrét vidáman lengetve elbaktatott az óvodába.