Orvosnál

Orvosnál.

Volt egyszer egy nyulacska, aki szörnyen félt az orvostól. Igaz, hogy már sokszor volt nála, többször vizsgálta és mindig nagyon kedves volt, mosolygós, de mégis valamiért tartott tőle.

Nyulacska egyszer megbetegedett. Arra ébredt, hogy fáj a torka, és a füle. Ezen kívül köhögött, tüsszögött és folyt az orra.

-Délután rendel az orvos, elmegyünk hozzá, megkérjük, hogy vizsgáljon meg. Nehogy később még nagyobb baj legyen belőle!-mondta kedvesen nyuszi mama. – Nyulacska ettől kezdve másra sem tudott gondolni, csak az járt a fejében, hogy vajon mi lesz az orvosnál?

– Te is az orvoshoz mész? – kiáltott oda a kerítés mellett elhaladó pajtásának.

-Igen.

-Beteg vagy?

-Igen. Fáj a torkom, a fogam és a fülem.

-Nem félsz?

-Nem. Miért félnék?-csodálkozott, aztán továbbment az anyukájával.

-De bátor! –hüledezett Nyulacska.

-Vajon én miért félek? – esett gondolkodóba. –Nem tudom, hisz nincs rá okom. Akkor én se fogok félni!- Hamarosan eltelt a délelőtt és a dél is. Jött a délután.

Nyulacskát megmosdatta nyuszi mama. A kicsi még fogat is mosott. A játszóruhája helyett tiszta, szép ruhát öltött magára. Megfogta nyuszi mama kezét és úgy mentek a rendelőbe.

-Hova mész?- kérdezte a mellette elhaladó szomszédja.

-Orvoshoz, mert beteg vagyok.-jelentette ki bátran.

-Jobbulást kívánok!- válaszolta a kis szomszéd.

-Köszönöm!-felelte a kicsi. Közben odaértek a rendelőbe. Nyulacskának hirtelen erősen dobogni kezdett a szíve, egyre szorosabban fogta anyukája mancsát.

-Semmi baj kincsem! Eddig nagyon bátor voltál, légy az továbbra is. – Hatalmas sírás, ordítás, vagy talán hiszti hallatszott ki a szobából.- Nyulacska majdnem elsírta magát, úgy megijedt. Aztán kinyílt az ajtó. Egy játszótérről ismert, nála sokkal idősebb és nagyobb társa jött ki a rendelő ajtaján szipogva.

-Hű, a játszótéren milyen erőszakos és nagyszájú szokott lenni!-képedt el Nyulacska. Ekkor szólították. Nagy levegőt vett és az anyukáját kézen fogva bement. Hangosan köszöntek az orvosnak.

-Gyere, ülj le. Mondd el, hogy mi fáj?-kérdezte kedvesen, mosolyogva.

- Fáj a torkom, és a fülem. Ezen kívül köhögök, tüsszögök és folyik az orrom.

-Most megvizsgállak. –Az orvos meghallgatta a tüdejét, itt-ott megkopogtatta, belenézett a torkába, a fülébe. Alaposan megvizsgálta.

-De jó, most se fáj a vizsgálat. Nem is tudom, hogy miért féltem.-gondolta derűsen.

-Kész is vagyunk. Írok föl gyógyszert, fent lesz a felhőben. Váltsák ki, és az ajánlásom szerint adagolja édesanya a gyógyszereket. Emellett igyon meleg citromos teát, és kortyolgasson mézet. Pihenjen sokat. Szerencsére semmi komoly, még időben jöttek. Ha várnak még pár napot a vizsgálattal, lehet, hogy akkor már nagyobb lett volna a baj. Nyulacska, egy hét múlva már kutya bajod se lesz!-kacagott az orvos. Miután elbúcsúztak, jókedvűen mentek haza. Anyukája roppant büszke volt Nyulacskára. Otthon a kicsi szó nélkül bevette a tablettákat, megitta a meleg citromos teát, és kortyolgatta a mézet. Emellett sokat pihent. Hamarosan meggyógyult. Soha többé nem tartott semmilyen orvostól, hisz jól tudta, hogy az orvos dolga a gyógyítás.

Itt a vége, fuss el véle!