Óvodás leszek- sorozat

Óvodás leszek- sorozat.

Készen állok arra, hogy óvodás legyek

Képzeljétek, nemrég volt a születésnapom, három éves lettem. Anyukám azt mondta, hogy nagyot nőttem. Készen állok arra, hogy óvodás legyek.

De mit jelent az, hogy készen állok? – kérdeztem Őt. - Azt jelenti, hogy szeptembertől óvodába fogsz járni. Olyan ügyes és önálló lettél, hogy kis ideig nélkülem és apa, azaz a családod nélkül is feltalálod majd magad. Amíg te óvodában leszel, addig mi a munkahelyünkön fogunk dolgozni. - De mi az a munkahely? - Tudod kincsem, apa minden reggel korán kell, hogy autóval eljusson a munkahelyére. Ő szobafestő, ez a foglalkozása. Aki megrendeli ezt a munkát, annak szépen kifesti a lakását. Ahova megy, az a munkahelye. Nekem is lesz munkahelyem, pont ott, ahol születésed előtt dolgoztam. Oda megyek vissza, már várnak. Irodában fogok dolgozni számítógéppel. Könyvelni fogok, mert könyvelő a foglalkozásom. - Miért kell neked is dolgozni? Nem lehetünk továbbra is együtt? - Édes kincsem, ahhoz hogy legyen ruhánk, ennivalónk, fizetni tudjuk a számlákat, s mindent, ami szükséges, ami fontos, azt meg tudjuk venni, azért muszáj  nekem is dolgozni. Munka után pedig érted megyünk és hazaviszünk.Utána sokat fogunk beszélgetni és együtt töltjük a nap hátralevő részét.

Az első héten, még nem fogsz bent aludni, hogy teljesen megismerd az óvodát, de később igen. Amikor már könnyen el tudunk válni egymástól, megismerted a gyerekeket is, akkortól. - Igen, így van, akkor már életrevaló leszek. - Ezen kuncogtunk egy kicsit. - Egyébként már most is az vagyok, mert fel- és le tudom venni a cipőm, bele tudok bújni a nadrágomba, a pólómba, le is tudom venni. Sőt össze is hajtogatom és a helyére is teszem. Igaz, nem olyan szépen mint anya, de nagyon igyekszem.  A múltkor a szomszéd néni, amikor ezt látta, nagyon megdicsért. - Igen, így volt és nagyon büszke voltam rád- mosolyodott el édesanyám. - Olyan talpraesett vagyok, hogy szólnod se kell és meglocsolom a virágokat a szobában, vagy a kertben a kis locsolómmal és sokszor segítek megteríteni és leszedni az asztalt. Ugye? - Igen, így van! - A drága nagypapám, amikor legutóbb meglátogatott azt mondta: Ez a gyermek a „jég hátán is megél”! - Milyen jót nevettünk! Olyan jó érzés volt a számomra. - Azt mondtad, hogy óvodába fogok járni? Jó, ha muszáj, akkor legyen így.

De mi az, hogy óvoda? - Az óvoda az egy épület, sok- sok szobával, amiben ugyanúgy, mint itthon is, asztalok, székek, ágyak, szekrények, azaz bútorok vannak. Nem pont ugyanilyenek, kicsit mások, de nagyon szépek, vidám színűek, pici asztalokkal, székekkel. A polcokon rengeteg játék vár benneteket, a leendő óvodásokat. Te kiscsoportos leszel. A mosdóban is minden pici, pont a ti méretetek. Jeled is lesz. - Mi az a jel? Miért lesz jelem? - Napocska lesz a jeled. Minden ruhadarabodba, még a bebújós cipőidbe is belehímeztem egy mosolygós napocskát, látod? - hogy megismerd majd azokat. Az öltözőszekrényeden is ez a jel van, így könnyen megtalálod majd a felszerelésed. - Ki fog ránk vigyázni, ha te nem lehetsz ott? - Az óvó néni és a dadus néni. - Ők milyenek lesznek vajon? Mosolygósok, vagy búslakodók? - Kedvesek, mosolygósok lesznek. Már nagyon várnak benneteket. - Mi lesz ha, annyira fogtok hiányozni nekem, hogy sírva fakadok? Nem fognak haragudni? - Nem, dehogy! Olyankor megvigasztalnak majd. Találozol majd gyerekekkel, megismered majd őket. Lesznek majd barátaid, akikkel együtt fogsz játszani, és ha megszokod az óvodát, lehet még aznap, egy nap, vagy pár nap múlva, már nem is fogunk olyan sokszor az eszedbe jutni. Meglátod, hogy milyen hamar elröpül majd az idő! - Mi lesz, ha véletlenül bepisilek? - Semmi, tényleg semmi. Átöltözöl a csere ruhádba, segítenek majd neked ebben is és utána folytathatod az abbahagyott játékodat.

De azért figyelj oda! Hogyha érzed, hogy menned kell, szólj és kiengednek a mosdóba. Mindent próbálj úgy csinálni, ahogy megtanultad a nyáron: a köszönést, a megköszönést és az orrfújást is. - Rendben édesanya, így lesz.

A Nagy nap

Hamar eltelt, eljött a nagy nap. Kicsit korábban keltünk a megszokottnál, hogy mindenre legyen idő. Gyorsan elkészültem a tisztálkodással, öltözködéssel, anyuci kicsit segített is, s közben beszélgettünk. Indulás előtt még megittam egy pohár teát és egy kis kekszet, hogy ne legyen üres a gyomrom. Felvettem a pulcsim. Segítettem anyukámnak a felszereléseket vinni, mert gyalog mentünk az óvodába. Nem volt messze. Pár sarok, aztán jobbra, meg balra és meg is érkeztünk. A nyáron már párszor sétáltunk erre és láttam, hogy milyen szép és izgalmas játékok vannak az udvaron.

De jó! Ma kipróbálhatom őket!- gondoltam magamban. Útközben sokat beszélgettünk. Egyszer csak egy ajtó előtt álltunk. Nagyon szépen ki volt díszítve, tetszett. Anyukám kinyitotta az ajtót és beléptünk. Kicsit a háta mögé húzódtam, úgy mentünk a csoportszobáig. Ebben a pillanatban megjelent egy csillogó szemű, mosolygós néni, akinek bemutatkoztunk. Ő volt az óvó néni. Rám nézett és újra elmosolyodott: - Milyen szép hangosan köszöntél nekem!- mondta. Olyan jól esett, hogy egyszerre elszállt minden félelmem. Megmutatta, hogy hova tegyük le a felszerelést, majd a mosdót és a csoportszobát. Hát ugyancsak eltátottam a számat! Meseszép volt minden. Gyorsan átöltöztem. Nem engedtem anyukámnak, hogy segítsen. Az óvó néni visszament a csoportszobába a többi kispajtáshoz, ám a szeme sarkából továbbra is figyelt. Látta, hogy mennyire, de mennyire ügyes vagyok. A tekintete mindent elárult a számomra. Miután átöltöztem, bementem a mosdóba. Kezet mostam, majd  szárazra törölköztem. Ott volt a dadus néni, megmutatta, hogy hova tegyem a törülközőmet. Ő is nagyon kedves volt. Anyának még adtam egy búcsúpuszit. - Ebéd után itt vagyok érted! - mondta. - Rendben! - majd sietve elment. Óvó néni már ekkor újra ott állt előttünk, kézen fogott, bevitt a csoportba és bemutatott a gyerekeknek. Ezután körül néztem a csoportban mivel játsszak elsőként és belemélyedtem a játékba.

Délelőtt az óvodában

Nagyon szerettem az építőjátékokat. Most is azzal játszottam.

Egyszer csak egy kisfiú odajött hozzám. Együtt folytattuk a játékot. Közben mindenféléről beszélgettünk. Észrevétlenül repültek a percek. Egyszer csak megszólalt a csengettyű. Mindenki pakolni kezdett. Azt, amivel játszott eltette a helyére. Így tettem én is. Utána leültünk a szőnyegre. Az óvó néni névsort olvasott, majd utána beszélgettünk egy csöppet. Próbáltuk egymást megismerni és a társaink jelével is ismerkedni.

Ezt követően elmondta az óvó néni, hogy mit fogunk a mai délelőtt csinálni. Nagyon figyeltem. Ezután a sorakozás következett, majd elmentünk a mosdóba. Akinek szükséges volt valamilyen segítség, a dadus néni örömmel segített. Miután elkészültem, bementem a csoportba a reggelihez terített asztalhoz. Odavittem a tányéromat, a poharamat, a szalvétámat, ahogy a többiek is. Mindenkinek saját helye volt. Odaültem a helyemre. Miután kiosztották a felnőttek az enni és innivalót, az óvó néni jó étvágyat kívánt, mi pedig megköszöntük. Ezután a tányér fölé hajolva, csöndben elfogyasztottuk a reggelit.

Egyszer csak Sziszi kiborította az innivalóját. Dadus néni felpattant, hogy feltakarítsa a kiömlött italt, de Sziszi gyorsabb volt. A törlő ronggyal már takarította is a romokat. Ezért inkább kiment a felmosóért és felmosta a földet, majd kicsit letörölgette a széket, és hangosan megdicsérte Sziszit, amiért feltalálta magát. - Ez bárkivel előfordulhat! - mondta kedvesen az óvó néni. De nagyon örülök annak, hogy Sziszi tudta, hogy ilyenkor mit kell csinálni - mondta a gyerekek felé fordulva derűsen. A kislány megkönnyebbült és elmosolyodott. Majd tovább folytatódott az étkezés, mintha mi se történt volna. Kicsit később még repetát is kapott az, aki jelentkezett. Reggeli után: ”Egészségetekre!”- kívánt az óvó néni, s mi ismét megköszöntük. Kihoztuk a tányérunkat, poharunkat, szalvétánkat és ismét kimentünk a mosdóba.

A tisztálkodási teendők után leültünk az öltözőbe, amíg a dadus néni kitakarította a csoportot. Ez idő alatt az óvó néni egy helycserés játékot tanított nekünk. Nagyon jó volt. - Otthon megtanítom a szüleimnek!- gondoltam magamban. Ekkor szólt a dadus néni az óvó néninek, hogy bemehetünk. Így hát ezt tettük és leültünk a szőnyegre. Az óvó néni megkérdezte tőlünk, hogy ki mivel szeret otthon játszani és azt is, hogy kivel szokott. Így elmondtam én is, amikor sorra kerültem. Ezután újra játszani mentünk. Most rajzolni támadt kedvem. Hogy milyen szép, színes varázsceruzák voltak a tartóban! - Le is rajzoltam-, azaz firkáltam anyát és apát-, mert én még csak így tudtam rajzolni, és örömmel vittem ki a kincses dobozba, amikor elkészült. Hű, de fognak neki örülni! - gondoltam magamban. Közben megszomjaztam. A poharamból pár korty vizet ittam, majd visszatettem a helyére. Nagyon sok játékkal és játszópajtással ismerkedtem meg ezen a délelőttön.

Észrevétlenül repültek a percek. Újfent megszólalt a csilingelő csengettyű. Mindenki szó nélkül, sebesen pakolni kezdett. Amivel játszott, azt elrakta a helyére. Így tettem én is. Utána leültünk a szőnyegre. Óvó néni mindenkit megdicsért, kit ezért, kit azért, így engem is. Ekkor kimentünk az öltözőbe gyümölcsöt enni, amit a dadus néni mosott és hámozott meg nekünk. Miután befaltuk az utolsó cseppig, megint a mosdózás következett, mert az udvarra készülődtünk. Miután mindenki felvette a kinti ruháját, kinti cipőjét, helyére tette a bentit, - természetesen akinek szükséges volt, azoknak segített a dadus néni és az óvó néni, - megtanultunk sorakozni.

Megfogtam én is az egyik társam kezét amikor kimentünk az udvarra, szorosan, felzárkózva haladtunk, halk beszélgetéssel. Az óvó néni elmondta a játszás szabályait, majd máris mehettünk. Uzsgyi! - szaladtam én is. A délelőtt folyamán minden játékot kipróbáltam. Nagyon jól éreztem magam és sok játszópajtásra is szert tettem. Észrevétlenül repültek a percek. Ekkor ismét csilingelt a csengettyű. Mindenki elkezdett pakolni. Amivel játszott eltette a helyére. Így tettem én is. Utána ismét sorakoztunk. Bementünk a csoportba, átöltöztünk benti ruhába és mosdóztunk. A dadus néni és az óvó néni mindenben nagyon, de nagyon sokat segített. Miután elkészültem, bementem a csoportba a társaimmal együtt és az ebédhez terített asztalhoz odavittem a tányéromat, kanalamat, a poharamat, a szalvétámat, ahogy a többiek is.

Mindenki a saját helyére ült. Miután kiosztották a felnőttek az enni és innivalót, az óvó néni jó étvágyat kívánt, mi pedig megköszöntük. Ezután a tányér fölé hajolva, csöndben elfogyasztottuk az ebédet. Kicsit később most is repetát is kapott az, aki jelentkezett. Ebéd után: ”Egészségetekre!”- kívánt az óvó néni, mi ismét megköszöntük. Kihoztuk a tányérunkat, kanalunkat, poharunkat, szalvétánkat, azaz az evőeszközeinket és ismét kimentünk a mosdóba. A tisztálkodási teendők után leültünk az öltözőbe, amíg a dadus néni kitakarította a csoportot. Ez idő alatt az óvó néni egy színfelismerő játékot tanított nekünk. Nagyon jó volt.

Ebéd után van! - jutott eszembe. Mindjárt jönnek értem!- mosolyodtam el. Így is lett. Mire a gyerekek elindultak lefeküdni, már jött is értem anyukám. Mosolyogva ugrottam a nyakába. Nagyon jó volt az óvodában! - mondtam sugárzó tekintettel, de azért nagyon jó, hogy jöttél. Miután átöltöztem hazamenős ruhába, elköszöntünk az óvó nénitől. Köszönöm ezt a szép délelőttöt!- mondtam ezt is az óvó néninek. - Nagyon szívesen! Örülök, hogy jól érezted magad!- mosolyodott el az óvó néni, megcirógatta a fejemet és máris ment a csoportba a többiekhez, segíteni nekik a lefekvéshez való készülődésben. Mi pedig hazaindultunk. Egész úton a varázslatos délelőttről meséltem. 

A hétvége

Már egy ideje óvodába járok, de azt nem tudom pontosan, hogy hány napja.

Apukám azt mondta, hogy öt napja. Még azt is mondta, hogy most két napig nem dolgoznak, mert hétvége lesz és újra egész nap együtt lehetünk. Ennek nagyon örülök, mert akkor apával együtt tudok kertészkedni a kertben, együtt tudjuk javítani a lakásban azt, ami elromlott és a kocsit is együtt fogjuk lemosni. Anyucinak meg tudok segíteni a takarításban. Van kis söprűm, lapátom, amit karácsonyra kaptam, azzal fogom kitakarítani a szobám, és még felmosószettem is van. Ha megengedi, Bolyhos ruháját is kimosom, igaz nem géppel, hanem kézzel és kiteregetem, pont úgy, ahogy tőle láttam.

Szép rendet csinálok a játékaim között, mert eléggé kupis. Azért segítek a szüleimnek mindenben, amiben csak tudok, mert tudom, hogy nagyon fáradtak. Hogy miből gondolom? Az elmúlt hét nekem is nagyon fárasztó volt. Nehéz volt mindig figyelni, pontosan azt csinálni, amit kértek tőlem. Arra törekedtem, hogy jó legyek, mert ezt ígértem anyukámnak. Ráadásul akármilyen halkan beszélgettünk a pajtásaimmal, mégis nagyobb volt a zaj, mint otthon. Ez bizony fárasztó volt. Nem véletlen, hogy amikor hazamentünk az óvodából, nagyon hamar elaludtam Bolyhossal, aki már az ágyamban várt. Mire anyuci elmesélte az egyik kedvenc mesém, ráadásul cirógatott is közben, nagyon hamar elszundítottam pihe- puha, icipici plüsskutyámmal, akit nagyon szeretek. Még a Mikulás hozta nekem.

Tudjátok, hogy mit gondolok? Nekem az óvoda a munkahelyem. Jól gondolom szerintetek? Szóval, hogy itt a hétvége egészen biztosan elmegyünk valahova a szüleimmel. Apukám azt mondta, hogy meglepetés lesz. Szeretem a meglepetéseket, mert az olyan izgalmas. Másnap, szombaton reggeli után anyukám elmondta, hogy meglátogatjuk a nagypapám és a nagymamám. - Juj, de jó! Juj, de jó!- szinte ugráltam örömömben.

Olyan régen találkoztunk és annyi, de annyi mindent szeretnék nekik elmesélni. Izgatottan csomagoltam a hátizsákomba ezt, azt, még Bolyhost is betettem, mert természetesen őt is magammal viszem. Amikor odaértünk, hatalmasat köszöntem nekik és átöleltük egymást. Annyi, de annyi puszit kaptam tőlük, hogy már teljesen beleszédültem, és csengett a fülem, de jól esett. - Ó, de nagyot nőttél kisunokám, amióta nem láttalak! - kiáltott fel nagyi. Papus is csillogó, mosolygós tekintettel bólogatott. Miután bementünk, a szüleimmel mindenféléről beszélgettek. Egy ideig hallgattam, aztán kikéredzkedtem a kertbe.

Pacsi farkcsóválással üdvözölt és örömmel vette, hogy játszani hívom. Később bementem a házba és beszélgetni kezdtem a nagyszüleimmel. Annyi mindent meséltem nekik! Elmondtam, hogy milyen az óvoda, az udvar, az óvó néni, a dadus néni, a gyerekek, azt is, hogy már barátaim is vannak és még sok- sok mindent. Nagypapám és nagymamám figyelmesen hallgatta és sok mindent kérdezett is. Mindenre válaszoltam. Hamar elrepült az idő, így elbúcsúztunk egymástól. Még egyszer átöleltük egymás mosolygó szemekkel, a kocsiból még egy utolsót integettünk, aztán hazautaztunk. Mielőtt hazaértünk volna, bementünk a boltba. Anyával listát írtunk arról, hogy mit szükséges megvenni. Sorba mentünk a leírtak, akarom mondani az általa leírtak és az én a firkáim szerint. Sajnos még így is sokat költöttünk. Anyukám csóválta is a fejét, de nem mondott semmit. De én éreztem, tudtam, hogy mire gondolt.

Otthon elpakoltuk a vásárolt dolgokat, majd egy kis pihenés után, következett a közös várva várt játék.  Szóval először bújócskáztunk, azután pedig labdáztam a szüleimmel. Miután meguntam a játékot bementem a szobámba, mert újra kicsit egyedül szerettem volna lenni. A szüleim is így tettek. Másnap nem mentünk sehova, mert készültünk a következő hétre. Anyucival ruhát, ágyneműt és törölközőt mostunk, közben sütöttünk és főztünk. Én is dagasztottam és nyújtottam a tésztát, sőt formanyomóval lyukasztottam is. A tepsibe is én tehettem bele. Szóval majdnem mindent én csináltam. Vagyis, inkább mégis ketten.

Apucival kocsit mostunk és bütyköltünk is és persze sokat pihentünk is. Este összeraktuk a jövő heti felszerelést, kikészítettük a másnapi ruháinkat, hogy ne reggel kelljen kapkodni, mert akkor egészen biztos, hogy valami itthon maradna. A szüleim még ennivalót is csomagoltak maguknak, mert így olcsóbb, mintha napközben rendelnének maguknak ételt. Még egy adag kávét is lefőztek maguknak. Aztán jött az este. A szokásos vacsora, zuhanyzás és fogmosás után lefeküdtem Bolyhost átölelve. Anyukám odaült az ágyam szélére, és mire elmesélte az egyik kedvenc mesém, ráadásul cirógatott is közben, nagyon hamar elszundítottam. Szinte még éreztem, hogy óvatosan megigazgatja a takaróm, leoltja a villanyt és kimegy a szobából.

Következő hét az óvodában

Már kezdtem megszokni, hogy korábban kelünk a megszokottnál, de így mindenre kellő idő jut. Gyorsan elkészültem a tisztálkodással, öltözködéssel, anyuci kicsit segített, s közben most is beszélgettünk. Indulás előtt még megittam egy pohár kakaót és egy kis pogácsát, hogy ne legyen üres a gyomrom. Felvettem a vékony kabátom. Anyuci begombolta. Segítettem neki a felszereléseket vinni, mert most is gyalog mentünk az óvodába. Nem volt messze. Pár sarok, aztán jobbra, meg balra és meg is érkeztünk.

Útközben sokat beszélgettünk. Tudjátok, hogy miről? Az útszéli fákról, virágokról, a mellettünk elhaladó járművekről, az időjárásról és mindenről, ami csak az eszünkbe jutott. Szerettem anyukámmal beszélgetni. Sok mindent megtanultam tőle, hisz sokat foglalkozott velem. Kedvemre volt a tanulás. Jó érzéssel töltött el az is, hogy sokkal több mindent tudtam, mint néhány pajtásom. Éreztem, hogy az óvó néni is felfigyelt rám. Sokat dicsért. Persze azért én sem tudtam mindent. Anyukám sokszor mondta: „A jó pap holtig tanul!”. Ez egyébként tényleg így van, tapasztalatból tudom! - gondoltam magamban.

Egyszer csak az ajtó előtt álltunk. Nagyon szépen ki volt díszítve. Kicsit másként, mint legutóbb, de most is nagyon tetszett. Anyukám kinyitotta az ajtót és beléptünk. Amikor az öltözőbe értünk, megjelent az óvó néni. Hangosan köszöntöttük, ő pedig viszonozta. Rám nézett és újra elmosolyodott: - Milyen szép hangosan köszöntél nekem! - mondta, majd visszament a gyerekekhez. Épp autópályát építettek az óvó nénivel közösen zebrával és jelzőtáblákkal. Nagyon izgalmasnak látszott a játék, így méggyorsabban öltöztem. Most sem engedtem anyukámnak, hogy segítsen. Az óvó néni a szeme sarkából most is figyelt. Így látta, sőt már tapasztalta is, hogy mennyire, de mennyire ügyes vagyok! A tekintete is mindent elárult a számomra.

Miután átöltöztem, bementem szokás szerint a mosdóba. Kezet mostam, majd megtörölköztem szárazra. Ott volt a dadus néni, de nem kellett segítenie. Egyébként is Fifit tette tisztába, akin láttam, hogy milyen kényelmetlenül érzi magát a baleset miatt. Manci is ott toporgott mellette. Nem tudta kifújni az orrát, sőt bele is kente a ruhájába, ezért segítségre várt. Aztán még Mimit is át kellett öltöztetnie, mert összepacsálta a ruháit. Szegény dadus néni, ki se látszott a munkából, de most is nagyon kedves, és türelmes volt. Ám sajnos Miminek nem volt váltóruhája. Az a szerencse, hogy a figyelmes dadus néni tett el ruhadarabokat az év végén itt felejtettekből. Most azokból választott. Anyuci is látta ezt, de nem mondott semmit. Aztán még adtam neki egy utolsó búcsúpuszit és egy ölelést. - Uzsonna után itt vagyok érted! - mondta. - Igen, tudom édesanyám. Megbeszéltük, hogy mától bent fogok aludni, hisz te dolgozni fogsz a munkahelyeden. - Így van kincsem. De mihelyt végeztem sietek hozzád. Persze az is lehet, hogy apa ér ide előbb, ezt még ki kell, hogy tapasztaljuk. Ám mindenképpen jövünk érted délután, uzsonna után. - Rendben! - majd sietve elment.

Az óvó néni már nem fogott kézen, de figyelt, hogy mit csinálok, szükségem van- e a segítségére. De nem volt. Az ajtóban hangosan köszöntöttem a társaim, majd körülnéztem a csoportban, hogy mivel játsszak elsőként és belemélyedtem a játékba. A délelőtt folyamán valamikor megérkezett Manci néni is, akiknek a foglalkozása pedagógiai asszisztens volt. Ez így nem mondott nekem semmit. Viszont az óvó néni elmondta, hogy neki az a dolga, hogy segítse mindenben, amire megkéri, ráadásul miután ő elmegy, mert letelik a munkaideje, Manci néni fog minket altatni. Neki is ugyanúgy szót kell fogadnia mindenkinek, minden egyes nap, mindig. Tehát hasonlóképp történt ma is minden, mint az előző héten. Jó érzés volt, hogy már nagyjából tudtam mikor mi fog következni, s mikor mit fogunk csinálni. Ez biztonságot nyújtott a számomra. Otthon is volt napirendünk, hasonlóképp, mint az óvodában. Az ebéd utáni időszak viszont számomra és néhány kiscsoportos pajtásom számára is még új, szokatlan, ismeretlen volt. Az ismeretlentől pedig féltem, aggódtam, szorongtam. Szerintem ez mindenkivel így van. Vagy talán mégsem? Nem tudom. De velem igen. Szóval a tisztálkodási teendők után leültünk az öltözőbe, amíg a dadus néni és Manci néni kitakarította a csoportot. Ez idő alatt az óvó néni egy új játékot tanított nekünk. Kakukktojás volt a neve. Jó vicces volt a címe, kuncogtunk is páran ezen. De nagyon jó volt! Főként azért, mert én mindegyiket kitaláltam. Jó érzés volt. Különben ezt a játékot már ismertem. Sokat játszottam édesanyámmal. Közben elkészültek a takarítással, az ágyak lerakásával, így mi is elindultunk lefeküdni, Én a rongyocskámmal, ami a másik kedvencem volt. Édesanya belehímezte a napocska jelemet és így bent maradhatott az ágyamban, hiszen itt megfogom találni minden nap. Az óvó néni is velünk együtt bejött a csoportba és segített a lefekvéshez való készülődésben.

A dadus néni és Manci néni ez idő alatt a kinti helyiségeket tette rendbe. Aki nem tudta egyedül, annak az óvó néni türelmesen tanította a nadrág levételét, összehajtogatását és azt is, hogy hogyan és hova tegye. A lányok hajából kivette a csatokat, a hajpántokat, hogy ne nyomja a fejüket alvás közben, sőt Zsizsiről a szemüveget is. Gondosan megtisztította és letette az asztalra. Mindenkit sorban betakart és megsimogatta a fejünket. Vica az öltözőben felejtette a kicsi plüssét és ezért sírdogálni kezdett. Amikor az óvó néni kiderítette, hogy mi a baja, gyorsan behozta neki, és odaadta. Vica szorosan magához szorította. Az óvó néni cirógatással nyugtatta meg. Miután behúzta az összes függönyt, leült egy székre hozzánk közel és mesét mondott. Utána a telefonján halk altató zenét játszott le. Óvatosan körülnéztem. Már voltak, akik szundikáltak, de néhány nagyobb pajtás és Én is, még hallgattuk a nyugtató zenét. Mire vége lett, már Én is elaludtam. Ámbár még szinte éreztem, ahogy az óvó néni a puha kezével megcirógatott.

Egyszer csak arra ébredtem, hogy világos van a csoportban. Éreztem, ahogy a dadus néni megcirógat. Kinyitottam a szemem. Láttam, hogy többen már öltözködnek és a takarójukat, párnájukat igazgatják. Manci néni is segített a dadus néninek. Cirógatással, halk szavakkal ébresztette a gyerekeket. Figyeltem, hogy a többiek mit csinálnak és utánoztam őket. Néha még ásítottam egyet, egyet. Ekkor eszembe jutott az, amit anyukám szokott mondani, igaz viccből: „Mindjárt belerepül egy légy!”. Elmosolyodtam és eltakartam a szám, hisz tudtam, hogy így illik. 

Ezután kicsit tornáztunk, ugyanúgy, mint minden reggeli előtt az óvó nénivel is. Jól esett. Ráadásul játékos is volt minden feladat, mert közben különböző hangokat adtunk ki. Volt amikor a szél, volt amikor a kismadár, volt amikor az autó, vagy a mozdony hangját utánoztuk, mikor mit talált ki az óvó néni, illetve délután Manci néni. Mikor miről tanultunk azon a héten, mindig azzal kapcsolatban. Így volt ez a mondókázással, verseléssel, meséléssel, körjátékozással, énekléssel és még sok- sok mindennel kapcsolatban. Nagyon sokat tanultam az óvó nénitől. Számomra minden érdekes volt. Ezután sorakoztunk és kimentünk a mosdóba. A dadus néni az uzsonnához terített. Ez idő alatt Manci nénivel ellentét játékot játszottunk. Már ezt is ismerem! Csillant fel a szemem, természetesen ezt is az anyukám tanította. Nagyon jó érzés volt. Amikor szólt a dadus néni, sorakoztunk, és ahogy a többiek, úgy én is odavittem a tányéromat, a poharamat, a szalvétámat, ahol meg volt terítve. Mivel kevesebben voltunk,- hisz több kispajtást, akinek nem dolgozott még az anyukája a munkahelyén, hazavittek ebéd után - így oda ülhettünk, ahova szerettünk volna. Ennek ellenére én a megszokott helyemre ültem. Miután kiosztották a felnőttek az enni és innivalót, Manci néni jó étvágyat kívánt, mi pedig megköszöntük. Ezután a tányér fölé hajolva, csöndben elfogyasztottuk az uzsonnát. Kicsit később még repetát is kapott az, aki jelentkezett. Uzsonna után: ”Egészségetekre!”- kívánt Manci néni, s mi ismét megköszöntük. Kihoztuk a tányérunkat, poharunkat, szalvétánkat és ismét kimentünk a mosdóba. A tisztálkodási teendők után leültünk az öltözőbe, amíg a dadus néni kitakarította a csoportot. - Mindjárt jönnek értem! - mosolyodtam el. Így is lett. Mire a gyerekek elindultak a csoportba játszani, már jött is értem anyukám.

Mosolyogva ugrottam a nyakába. Nagyon jó volt az óvodában! - mondtam sugárzó tekintettel. Miután átöltöztem hazamenős ruhába, elköszöntünk Manci nénitől. Aztán hazaindultunk. Egész úton a varázslatos napról meséltem neki. Anyukám elmondta, hogy minden nap ő fog értem jönni, ugyanígy uzsonna után, pénteken pedig édesapa. Ő is ugyanígy uzsonna után. - Rendben! - válaszoltam vidáman.

Óvoda után - otthon

Amikor hazaértünk, természetesen átöltöztünk és megmosakodtunk. Majd egy röpke pihenő idő következett, amihez az épp munkából hazaért édesapa is csatlakozott. Ezután következett a közös várva várt játék: beszélgetéssel, jó hangulatban. Szóval először bújócskáztunk, azután pedig labdáztam a kertben a szüleimmel, majd később dominóztunk és memóriáztunk. Miután meguntam a játékot bementem a szobámba, mert újra kicsit egyedül szerettem volna lenni.

Anyukám pedig nekiállt a vacsorakészítéshez. Apukám a kertben tett, vett egy kicsit, én pedig csatlakoztam hozzá, hintáztam, csúszdáztam és mászókáztam. Amikor szólt édesanya, hogy kész a vacsora, bementünk, mosdóztunk és asztalhoz ültünk. Vacsora közben egy jót beszélgettünk még az aznap történtekről. Vacsora után segítettem anyukámnak leszedni az asztalt. Amíg apa zuhanyozott és a lefekvéshez készült, mi összehajtogattuk a megszáradt holmikat, eltettük a helyére és kikészítettük a holnapit. Ekkorra már apuci is kész lett, így én következtem. Anyuci segített. Tisztálkodás után lefeküdtem Bolyhost átölelve. Apukám „jó éjt” puszit adott és kiment a szobából. Nagyon hamar eltelt az este. Anyukám odaült az ágyam szélére, és mire elmesélte az egyik kedvenc mesém, ráadásul cirógatott is közben, nagyon hamar elszundítottam. Szinte még éreztem, hogy óvatosan megigazgatja a takaróm, leoltja a villanyt és kimegy a szobából.

Még egyszer körülnézett a lakásban, hogy az utolsó szálig rendben van-e, minden, ki van-e készítve másnapra, majd ő is készülődött a lefekvéshez.

------------------------

Megjegyzés: Az óvodáknak saját házirendje van. Ezen belül a csoportoknak saját napirendje. Természetesen ettől a történettől eltérhet, majdnem ugyanúgy, mint "ahány ház, annyi szokás".