Petulla, a vén boszorkány, és a tökház

Petulla, a vén boszorkány, és a tökház.

Petulla, a vén boszorkány és a tökház

Egy nap két gyerek, Mirko és Livio besétáltak az erdő mélyébe, ahol egy tök alakú házat vettek észre. Már kezdett sötétedni, és furcsa légkör uralkodott körös-körül.

- Kopogtassunk be – javasolta Mirko, és a barátja rábólintott. Nem sokkal később egy öreg nő nyitott ajtót, aki nem volt más, mint Petulla, a boszorkány. Fekete ruhát viselt, és a fején egy hegyes sapkát.

–  Gyertek be, gyermekeim – mondta kedvesen, és betessékelte őket a tökházba. A gyerekek tekintete azonnal a konyha felé irányult, ahol egy nagy fazékból sűrű és émelyítő füst szállt.

– Üljetek le, üljetek le az asztalomhoz – buzdította őket a vén boszorkány –, készítek nektek vacsorát, biztosan ízleni fog!

A két gyereket megnyugtatta az öregasszony barátságos hangja, és leültek az asztalhoz, miközben Petulla behozott egy nagy tököt,  amit a tűzhelyhez állított. Első fogásnak sütőtök krém, második fogásnak sült tök,  végezetül pedig  desszertnek gyömbéres sütötőköt kaptak.

A két gyerek jóízűen evett, miután a vacsora véget ért, az asszony javasolta, hogy maradjanak ott éjszakára, mondván, kint már majdnem sötét van, és éjszaka az erdő nem biztonságos, rossz hírű emberekkel lehet találkozni. A két gyerek néhány pillanatnyi bizonytalanság után végül elfogadta, és befeküdtek a vetett ágyba.

Kicsivel később  egy puffanás hallatszott az ajtón. Mirko és Livio megijedtek, és leugrottak az ágyról, és óvatosan az ablakhoz mentek, hogy kikukucskáljanak. Fehér árnyakat láttak bolyongani a sötétben, és a tökház gazdasszonya beszélgetett velük, majd bement a házba, egyenesen a konyhába. Felemelte a hatalmas fazék tetejét, és egyenként rakogatott bele ezt-azt, hangosan kimondva azok nevét.

– Ördöghal farka, denevér szárnya, varjúcsőr, krokodilfog, és végül kígyópor -  s közben egy nagy kanállal kevergette a fazék tartalmát. – Megkínálom a két gyereket ezzel a varázsitallal, s ha egyszer lenyelik, minden kérésemnek engedelmeskednek, és örökké az akaraton uralja őket.

A két gyerek meghallotta Petulla valódi szándékát, és ijedtükben bebújtak a paplan alá.

– Még mielőtt elkészülne a kotyvalék, el kell menekülnünk innen – súgta Mirko, és többször is kilestek.

Miután a banya megrakta a tüzet lefeküdt, és hamarosan hangosan horkolni kezdett. Mirko és Livio pedig kibújtak a paplan alól, óvatosan az ajtó felé osontak, s amikor már kint voltak a tökházból, futni kezdtek arra, amerre a falut gondolták.Amint az erdőn át menekültek régi láncok csörömpölését hallották, de nem törődtek vele, futottak tovább. Egy szürke lebegő árny azt kiabálta, hogy ő az éjszaka szelleme, de ők csak rohantak előre.Amikor a faluba értek, nagy meglepetéssel látták, hogy  az összes gyerek kivonult az utcára. Különféle jelmezekben vonultak, volt közöttük varázsló, boszorkány, szellem, csontváz, és töklámpásokkal világítottak maguknak.  Vidámak voltak, és mindenki boldognak tűnt. Mirkó és Livio bár még kimerültek voltak az erdei kalandtól, de beálltak a sorba. Rájöttek, hogy Halloween éjszakája van, amikor  bármi megtörténhet. Abban is biztosak voltak, ha bárkinek elmesélnék az erdei  tökházban tett látogatásukat, senki sem hinné el. Ezért úgy döntöttek, hogy ezt a kis titkot megtartják maguknak