Sötétben nem minden tehén fekete

Sötétben nem minden tehén fekete.

Október hónap utolsó éjszakáján Búúú, a boci búbánatos volt. Be szeretett volna öltözni valami ijesztőnek, ahogy mások is szoktak ilyenkor. Sajnos semmi ötlete nem támadt. Mit vegyen fel fekete-fehér foltos bundájára, minek öltözzön? Tanácstalan volt. Valami különleges jelmezt szeretett volna. Csak állt és mondogatta magában, hogy ‘Búúú’ meg megint ‘Búúú’ és közben csóválta a fejét és a farkát. Az egész napját így töltötte. Gondterhelten. De azért legelt is egy keveset mellette, muszáj volt, hisz ez volt a feladata. Mikor besötétedett és már lehetett hallani a nevetéseket és a sikításokat a tanya felé vezető út elejéről, akkor úgy gondolta, hogy ideje hazaindulni. Leadta gyorsan az előállított napi tejét és már a kapun túl volt. Abban reménykedett, hogy a hazafelé vezető úton majd biztosan eszébe jut valami és még bőven jut ideje a mókára, az ijesztgetésre.
Mikor a sötét utcán találkozott egy mozdonyvezetővel, az elszaladt előle. Búúú nem értette, mi történhetett, mert még semminek sem öltözött be.
Az utca végén lévő lámpaoszlopnál a zöldségárus pakolta a portékáját, intett neki, de az rettegve szaladt a stand ponyvája alá. Búúú nem értette, mi történhetett, mert még semminek sem öltözött be.
Kifordult az utcáról és elment a fodrász üzlete előtt. Gondolta, bekopog neki és üdvözli, de a fodrász sikítva rohant a hátsó helyiségbe. Búúú nem értette, mi történhetett, mert még semminek sem öltözött be.
Furcsán érezte magát. Ekkor meglátta a fodrász üzletének ablakában, amit még soha nem vett észre, de most a félhomályban úgy tűnt, hogy a fekete-fehér bundájának fehér foltjai pont egy szellem formát alkotnak, amiben egy-egy fekete folt a szem illetve a száj helyét jelezte. Ijesztőnek találta magát és nagyon tetszett neki az ötlet, hogy be sem kell öltöznie, hisz a sötétben csak a fehér foltjai látszódnak: olyan mintha szellem lenne. 
‘Áh, szóval a nevem is innen kaptam’, jött a felismerés. ‘Áh, ez egészen különleges. A mai nap mindenki ijesztőnek talál, mikor egyébként meg nem. Néha a dolgok ijesztőnek tűnhetnek, mikor azok nem is félelmetesek, mert csak a képzeleted játszik veled egy bosszantó játékot’ - jutott eszébe, hogy bizony este a sötétben ő is néha másképp, néha ijesztőnek lát dolgokat. Szóval Búúú a boci szellemként útra kelt és jól szórakozott. Rengeteg csokit és cukorkát gyűjtött a ‘Csokit vagy csalok’-séta alatt. Mikor hazaért, mindenre ráköszönt a lakásban, amit néha másképp, néha ijesztőnek látott. Így megijesztette a kabátot a széken, a plüssmacit a padlón, a seprűt a konyhasarokban, meg a MINDENT, amiről úgy gondolta, hogy valaha ijesztő volt számára. Mikor a végére ért az ijesztgetéseknek, már nagyon fáradt volt, így nem is vágyott már másra csak egy jó meleg ágyra.