Virágkarnevál

Virágkarnevál.

Mesélő: Gani Zsuzsa

Virágkarneválra készülődött a réten minden állat és növény. A nap sugaraival díszítette a mezőt, szellő cirógatta. A bidres-bodros felleg finom nedűvel kínálta csepegve-csupogva a szép, tarka-barka ruhába öltözött virágokat, és minden élőt. Katica hét pittyet-pöttyöt vart a kabátkájára, a lepkék színesre festették szárnyukat. Méhek kosárkájukban ajándékokat vittek. A kis lepkék firegtek-forogtak a tó tükre előtt, illegették-billegették magukat, közben önfeledten kacarásztak.

- Ugye milyen csinos vagyok? - kérdezte az egyik.

- igen! - felelte a másik.

- Én is?- kérdezte vissza.

- Hát persze! Nagyon szép pörgős szoknyád van! Tetszenek rajta a rózsaszín virágok is. - folytatta. Közben a két szarvasbogár szinte egyszerre talált egy korhadt fát, de nem tudták eldönteni kié legyen és veszekedni kezdtek. Agancsaik jól összeakaszkodtak, csittegtek- csattogtak, csivirintették- csavarintották őket addig- addig, míg jól megsebezték egymást. Sírva szaladtak panaszkodni Tyúkanyónak. Elmondták, hogy mi történt. Tyúkanyó, az óvó néni türelmesen végighallgatta őket, majd elbeszélgetett velük. A többiek csak azt látták már, amikor kezet fognak és felhőtlenül játszani futnak..

- Ugye milyen szép vagyok? Én vagyok a legszebb az egész réten! Senkinek sincs ilyen szép hét pettye! - Egy másik hozzá hasonló, pontosabban ugyanilyen katica szállt mellé.- Mintha ikertestvérek lennénk! - kiáltott fel a dicsekvő. - Akkor is én vagyok a legszebb! - kiáltotta.

- Nem szép dolog a dicsekvés! - mondta kissé korholón a másik, majd otthagyta. Azaz, hogy csak hagyta volna, mert a társa egy óvatlan pillanatban kirakta az egyik lábát, amiben hatalmasat esett. De olyan nagyot, hogy beütötte az orrát. Tyúkanyó szemrehányón nézett a csínytevőre, de nem szólt semmit. Ő meg mit se törődve a fájdalommal továbbment, azaz elröppent. A másik meg csak megrántotta a vállát és tovább hencegett mindenkinek, aki épp arra járt, de senki se foglalkozott vele. Így hát egy idő után abbahagyta a hivalkodást és elment játszani. Közben a tücsök is megérkezett a hegedűjével és rákezdte.Gyönyörűen játszott. Tátott szájjal hallgatták a muzsikát.  Folyt a dínom-dánom. Apró pacsirták szálltak a faágra és rázendítettek egy kórusműre. Mindenki kedvet kapott a tánchoz. Firegtek- forogtak, dibegtek-dobogtak hozzá apró lábaikkal. Táncolt a szöcske, a sáska, a béka, a veréb, a bolha, a tetű, a légy, a szúnyog, a darázs, a dongó, a méh, az egér, a nyúl, a gyík a kígyó és még sorolhatnám. Még tyúkanyó is ropta. Csak a kérkedő hétpettyessel nem táncolt senki. Egy ideig még ott ült búsan a korhadt fán, majd bosszúsan hazaröppent.

A karnevál tán még azóta is ott folyik. Ha nem hiszed, járj utána.