Ma van a Magyar kultúra napja!

Ma van a Magyar kultúra napja!

Január 22. egy rendkívül fontos nap, ugyanis ilyenkor ünnepeljük a Magyar kultúra napját. A magyar kultúra pedig itt a Mesketén is fontos, hiszen a hazai meseírók is mind részei ennek. A magyarság kérdése talán gyerek szemmel bonyolult lehet, de a mondák, népmesék által már a kisebb is érthetik ennek fontosságét.

Sokan talán nem is tudják, hogy miért is ezen a napon ünnepeljük a Magyar kultúrát, és miért is olyan fontos ez a nap. Ennek jártunk utána, és persze a Meskete íróit, illusztrátorait is megkérdeztük, számukra mint jelent ez a nap.

Amit erről a napról tudni érdemes

A Magyar kultúra napja egy nagyon jó lehetőség, arra, hogy nagyobb figyelmet szenteljünk évezredes hagyományainknak, erősítsük nemzeti tudatunkat, és felidézzük a múltunkat tárgyi és szellemi értékeinket, kincseit. A Magyar kultúra napját már 1989 óta tartják január 22-én. Azért ezen a napon, mert Kölcsey Ferenc 1823-ban pontosan ezen a napon tisztázta le és jelölte meg dátummal a Himnusz kéziratát. 2023. óta január 22-e hivatalos állami emléknap.

A magyar kultúra a Meskte.hu íróinak szemével

A Meskete meseíróit kérdeztük, hogy mit is jelent számukra a magyar kultúra:

Bombicz Judit:
Mi jut eszembe a magyar kultúráról? Néha leginkább az, hogy nagyon sokaknak kéne ezen a téren fejlődni. Sokkal több embernek kellene olvasni, hogy fejlődjön a szókincsük, tágabb képet kapjanak a világról, ami körülveszi őket. Hiszen az olvasás gondolkodásra késztet, megmozgatja azokat a bizonyos fogaskerekeket, ezáltal jóval több tudást szív magába az ember, s talán nem megy gondolkodás nélkül a neki állított csapdába. Meseíróként szívügyemnek tekintem, hogy minél több gyermek kapjon esti mesét, amit nem a televízió közvetít, hanem a hozzátartozója olvas fel vagy mond el neki. Mert a jó mesék helyes irányba terelhetik a gyermeki lelket, szórakozva tanulhatják meg a kicsik mindazt, ami a legfontosabb kellene, hogy legyen egy ember életében. S ez nem a pénz. Ez a család, a szeretet, a becsület, a segítőkészség, a barátság, az őszinteség és sorolhatnám még napestig a lényeges dolgokat. A magyar kultúrát éppen ezért felkarolnia kéne azoknak, akiknek megvan hozzá minden eszközük. Támogatni kéne végre a magyar írókat mindennel, amivel csak lehet, hogy megteremthessék maguknak a feltételeket a nyugodt, termékeny íráshoz, hogy minél több magyar embernek tehessék szebbé a napjaikat, szerezhessenek kellemes perceket ebben a rohanó életben. Természetesen a magyar kultúra nem csak az irodalomból áll, hiszen van festészet, szobrászat, színházak, zene, de íróként mégis az irodalom az, ami számomra a legfontosabb.

Mészárosné Szuda Melinda:
„A magyar kultúra napját 1989 óta ünnepeljük meg január 22-én, annak emlékére, hogy – a kézirat tanúsága szerint – Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon tisztázta le egy nagyobb kéziratcsomag részeként és jelölte meg dátummal Csekén a Himnusz kéziratát.” (Wikipédia)
Nagyon csodálatos művet alkotott! Mint ahogyan a Magyar szó is csodálatos, úgy minden ami határon túl s innen , hittel , szeretettel, őrizzük mi Magyarok a világ minden tájáról! Mert a Magyar kultúra nem ismer határokat

Gyöngyösvári Mara:
Nekem a magyar kultúra napjához nagyon személyes kötődésem van, ugyanis 35 évig tanítottam a Győri Kölcsey Ferenc Általános Iskolában. Igaz, hogy Kölcsey nevét „csak” 1991-től viseli volt iskolám. Már a névadást megelőzően, aztán egészen 2017-ig én is aktívan kivettem részemet intézményünk hagyományrendszerének kialakításából, ápolásából. A több, mint negyedszázados kölcseys időszakomban nagyon sok olyan programot szerveztünk, amellyel a magyar kultúra értékeihez igyekeztünk közelebb juttatni tanítványainkat. Rengeteg házi - és városi versenyt rendeztünk mindegyik évfolyamnak: vers- és mesemondóverseny, fogalmazási, népdaléneklési, helyesírási, történelmi versenyek. Az „Olvasni jó!”, „Alkotni jó!” című városi versenyeinken a mai gyermekirodalom iránt keltettük fel az alsósok érdeklődését. A rajzversenyünkön éveken keresztül magyar népmeséket, történeteket illusztráltak a kis versenyzők. 1986-tól évente két iskolaújságot jelentettünk meg, sok-sok gyermeki írással, rajzzal. 1999-ben jelent meg első iskolai évkönyvünk, amit még kettő követett. Az elsőnek és a másodiknak alkotó szerkesztője, főszerkesztője voltam. Talán azok az írói -, könyvkészítői élmények, tapasztalatok indítottak el a későbbiekben az írás felé. Az iskola falain kívül is sok kulturális élményt biztosítottunk a gyerekeknek: színházba, bábszínházba, hangversenyre, kiállításokra, könyvtárba, múzeumi foglalkozásokra vittük tanítványainkat. Szerencsére városom – Győr – sok lehetőséget biztosított a kultúra ápolására. A felsős tanulóink és mi pedagógusok pedig a Kölcsey-túra keretében ellátogathattunk a Kölcsey Ferenchez kapcsolódó távoli helyekre is. Az évkönyvek készítésekor sokat lapozgattam Kölcsey Parainesis Kölcsey Kálmánhoz című 1834-ben írt művét. A sok – ma is érvénye – tanítása, intelme közül csak egyet idéznék: „Ki gyermeket nevel, az a hon iránt szent kötelességet teljesít.” Hiszem, hogy meséinkkel, verseinkkel, illusztrációinkkal mi – mesketés alkotók – is ennek szellemében tevékenykedünk.

Demeter Monika:
A magyar kultúra napjának azért választották január 22 -ét, mert Kölcsey ekkor fejezte be a Himnuszt, amely önmagában is jelzi ennek a napnak a fontosságát. Ez a nap a magyar irodalom, zene, festészet, szobrászat, tánc és az összes többi művészeti ág ünnepe, ami szebbé és teljesebbé teszi az életünk, amely összekapcsol bennünket magyarokat, közös múltat, jelent és jövőt nyújt számunkra. Emlékeztet bennünket arra, hogy tehetséges nép vagyunk, ha ismerjük a múltunk, a jelenben tudunk belőle építkezni, hogy érdemes alkotni, mert az értő emberek kezébe kerül. A kultúra kovácsolt bennünket igazi közösségé, és ez az, ami örökké fennmarad mindannyiunk számára.

Apor Kata:
Meseíróként elsősorban a magyar népmesék hagyományos jellegzetességeinek, hangvételének, ízes- szép, tanulságos történeteinek megőrzése jut eszembe. Kötelességünk és szép feladatunk saját meséinkben követni ezt a hagyományt, természetesen időnként átültetni a modern kor követelményrendszerébe, de soha nem hagyva figyelmen kívül jellegzetességeit, és büszke szívvel, hálasan gondolni a régi kor nagy meseírójára Benedek Elekre, aki nélkül bizony szegényebb lenne a mesevilágunk.

Tokody Klára:
Meseíróként különösen fontos szerepünk van a magyar kultúra formálásában, hiszen meséinkkel már a kezdet kezdetén ragadjuk meg a jövő nemzedékét: gazdagítjuk szókincsüket, erősítjük kifejezőkészségüket, formáljuk gondolati világukat, bővítjük tudásukat a természetről, emberi viselkedésről, kapcsolatokról. Hat éve gyűjtöm a Balaton környékének mondáit, ami egy egészen különleges szelete a mesevilágnak, és ennek kapcsán még egy nagyon fontos hatást is kiemelnék: a hazaszeretetet, a gyökerek kialakulását, az erős identitástudatot. A mondák ugyanis mindig valóságos alapelemre épülnek, legyen szó egy ismert történelmi személyről, egy nevezetességről, vagy természeti jelenségről,, így ezek észrevételneül tanítanak, bővítik a gyerekek történelmi, földrajzi, természettudományos ismereteit a mese csillámporával megszórva. Hasonlóan fontos szerepük van a mesekönyvek, verseskötetek illusztrátorainak is, hiszen tudattalanul is formálják a gyerekek vizuális ízlését, és így a szépről, harmóniáról, kifejezőkészségről alkotott képüket.

Ledniczky Miklósné:
A magyar értékek mellett elhivatottként, pedagógusként és meseíróként is nagyon fontosnak tartom, hogy évente megünnepeljük a Magyar Kultúra Napját, nemzeti imádságunknak, Kölcsey Ferenc Himnuszának születése napjához kötve. Fontos, hogy az utódainknak megmutassuk a múlt értékeit, a magyar nyelv szépségeit, megtanítsuk gyermekeinket a szép magyar beszédre. Az olvasóvá nevelés egyik első lépése, amikor szép meséket olvasunk gyermekeinknek már csecsemőkorban, aztán amikor már tudnak olvasni, akkor teremtsünk nekik lehetőséget, hogy megismerjék a magyar kultúra írásos gyöngyszemeit. A himnuszt sokszor énekeljük velük együtt, ezáltal is megtanulják a fiatalok a hazánk és magyar nemzetünk iránti tiszteletet. Kultúra, saját hazai értékek, az anyanyelv ápolása ,megtartása, tisztelete, nincs jövő, nincs hazáját szerető nemzet.

Wessetzky Dániel:

A kultúra és a hagyományok gyökeret adnak. Honnan jövök? Kik az őseim? Mitől vagyok ma magyar? Míg az értékeim? Aki ragaszkodik a kultúrájához, hagyományaihoz, hitéhez, azt egészen biztosan nem fogják eltéríteni a nyugaton ma oly népszerű, önjelölt társadalom-mérnökök által összetákolt, szabadelvű ideológiák, amik manapság a nyugati országokban "pót" kultúraként vették át az uralmat.

Dukai Diri:
A Magyar Kultúra napján arra gondolok, hol is kezdődik a kultúra megismerése, megszerettetése! Szülő, nagyszülő,és óvónő ként is azt gondolom már az anyaméhben, a zenehallgatással, énekszóval,majd a kisgyermekek nevelésében,a példamutatással!A családomban mindenki szeret olvasni,az egy éves picitől,-akinek legkedvesebb játéka a könyvek nézegetése,-a 97 éves anyukámig! A gyerekeink azt látták, hogy könyv van a polcokon és a kezünkben! Ahogy a zenében is, a könyv választásban is a sokszínűséget szeretjük, ezért nyitott szívvel választjuk ki az igényes olvasnivalókat! Már az óvodában is fontos szempont volt az igény felkeltése, rengeteg mese, vers hangzott el, örömmel tapasztaltuk, hogy minden kisgyereknek nagy élmény a mesehallgatás, verselés! Ezáltal fejlődik szókincsük, nyitottá válnak a világ dolgaira,egymás elfogadására,érdeklődésük által éreznek késztetést a tudatos olvasásra! Sajnos azt tapasztalom, hogy az oktatásban nem az örömszerzés a fő cél, hisz a kötelező olvasmányok nem épp a megfelelő korosztálynak szólnak! Szerintem első kell legyen az értő, sikerélményes olvasás, azután kellene komolyabb könyveket megkövetelni! Elsődleges szerep azt gondolom mégis a családra hárul! Tiszta szívből Magyarnak lenni, szépen magyarul beszélni, érzéseinket választékosan kifejezni csak akkor tudjuk,ha a magyar kultúra ,-népmesétől kezdődően-része a mindennapjainknak! Bízom, hogy mi is azon igyekszünk, hogy olyan olvasnivalókat alkossunk, ami a lelkünkből jön, és ha kicsiiben is, de része lehetünk a magyar kultúrának!