Kép forrása: saját rajz
16. Blenheim kastélya.
Angliában áll egy kastély,
nevét bajor falucskáról kapta,
Marlborough a nagy hadvezér
hétszáznégyben ott állt harcba.
A hős stratéga ajándékul
kapta meg a birtokot,
hol Churchill bácsi egy utódja
kusza labirintust alkotott.
„Csellel csaljuk a sűrűbe
Powhatannak szellemét,
elillanunk mint a kámfor,
s ottveszejtjük őkelmét.
Csacska lelke majd nem tudja,
hogy melyikünk kövesse.
Bambán bolyonghat ezután
s kísérthet ott örökre.”
E fondorlat, bármíly csalfa,
hajszál híján beválik.
Kár, hogy végül épp csak az a
vékony hajszál hiányzik.
Mert hőseink elfelejték
Ariadné fonalát,
s nem lelik a kijáratot
egész éjen s napon át.
Fogadkoznak, s fohászkodnak:
„Csak innen jussunk ki egyszer,
hasunk nem tömjük többé
túl sok háztartási keksszel.”
Hátuk mögül éppen ekkor
búgó hangot hallanak:
„Hol jártok már? Egész nap a
kijáratnál vártalak.”
Nem örültek eddig még így
oly köntösnek, mely beszél,
s Blenheim útvesztőjéből
kézenfogva kikísér.
 |
 |
 |
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki hozzászól!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Szúrós szemmel kémleli a dimbes-dombos Albiont, mert látja már, míly izgalmat rejt az alkonyi horizont. A láthatár vonalát furcsa kőrakás töri meg, néhány szikla kör alakban falloszként az égnek me...
Elolvasom
A repülő, amin ülnek, akárcsak egy kövér bálna, feneketlen bendőjébe több száz utas bezabálva. Ablak mellett pöttöm Bandi, nyakában egy foltos lepel, a szomszéd széken, Emi térdén puha plüsscica he...
Elolvasom
Sicc felnyávog: „A bundámon lóg egy mérges tarantula!” Hogy az csak egy pöttömnyi pók, a macskának eben guba. Mint a villám, úgy cikázik a zöld mezőn észtveszejtve, az ízeltlábú potyautast hogy mie...
Elolvasom
Közelebbről megszemélve a barátok tisztán látják: a bolygóközi űrrakétát vasrudakból eszkábálták. A tetején üvegkabin, hová vaslépcső vezet; talajszinttől távolsága több száz méter meglehet. A lépc...
Elolvasom
Ezt a verset írta: Dilinyós pereputty Önjelölt rímhajhász
Hogy kezdődött? Jött egy nátha. Szobafogság lett az átka. Emi akkor kedvenc könyvét elolvastuk egyszer s ismét, aztán megint százszor újra, apa mondta: „Ez már durva, inkább írjunk mi magunk, képeket is rajzolunk.” „Oké, dolgozzunk hát ketten, Apa rajzolsz, én meg festem, rímet is te faragsz Apa, ha akar, csatlakozhat Anya. De nekem aztán ne szerénykedj, fogd a cerkát és serénykedj! Minél nagyobb hülyesé...