Kép forrása: saját rajz
16. Blenheim kastélya.
Angliában áll egy kastély,
nevét bajor falucskáról kapta,
Marlborough a nagy hadvezér
hétszáznégyben ott állt harcba.
A hős stratéga ajándékul
kapta meg a birtokot,
hol Churchill bácsi egy utódja
kusza labirintust alkotott.
„Csellel csaljuk a sűrűbe
Powhatannak szellemét,
elillanunk mint a kámfor,
s ottveszejtjük őkelmét.
Csacska lelke majd nem tudja,
hogy melyikünk kövesse.
Bambán bolyonghat ezután
s kísérthet ott örökre.”
E fondorlat, bármíly csalfa,
hajszál híján beválik.
Kár, hogy végül épp csak az a
vékony hajszál hiányzik.
Mert hőseink elfelejték
Ariadné fonalát,
s nem lelik a kijáratot
egész éjen s napon át.
Fogadkoznak, s fohászkodnak:
„Csak innen jussunk ki egyszer,
hasunk nem tömjük többé
túl sok háztartási keksszel.”
Hátuk mögül éppen ekkor
búgó hangot hallanak:
„Hol jártok már? Egész nap a
kijáratnál vártalak.”
Nem örültek eddig még így
oly köntösnek, mely beszél,
s Blenheim útvesztőjéből
kézenfogva kikísér.
 |
 |
 |
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki hozzászól!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Barátaink nyomban látják: a torzsalkodás nem babra megy, ám amikor odébb állnak, orruk finom csokiszag csapja meg. Kakaóbab, mézeskalács, lágyan omló tejkaramell aromája hogyha csábít, szembeszálln...
Elolvasom
Átsétálnak, most már négyen, a közeli majorságba, hogy haditanácsot tartsanak, s kosztoljanak uzsonnára. Terítik a térképüket, nézik hétrét görnyedve, és a baba szája szélén kibuggyan egy csöppecsk...
Elolvasom
A dombtető árnyas terén alig lehet áthatolni, állványlábak egymást érik, s mindenféle festőholmi. Itt egy piktor portrét pingál, ott egy csendéletet mázol, emitt meg egy pöndör bajszos éppen festőá...
Elolvasom
A félelmetes kaland alatt a barátok igen megéheztek, hamar el is felejtették, milyen fogadalmat tettek. Egy apró tanya a közelben Cogges névre hallgatott, jó ott a koszt, s a kis csoport ezért odab...
Elolvasom
Ezt a verset írta: Dilinyós pereputty Önjelölt rímhajhász
Hogy kezdődött? Jött egy nátha. Szobafogság lett az átka. Emi akkor kedvenc könyvét elolvastuk egyszer s ismét, aztán megint százszor újra, apa mondta: „Ez már durva, inkább írjunk mi magunk, képeket is rajzolunk.” „Oké, dolgozzunk hát ketten, Apa rajzolsz, én meg festem, rímet is te faragsz Apa, ha akar, csatlakozhat Anya. De nekem aztán ne szerénykedj, fogd a cerkát és serénykedj! Minél nagyobb hülyesé...