Kép forrása: saját rajz
Sicc és az indián szellem.
Történetünk elmeséli,
hogyan indult nagy kalandra
a furfangjáról világhíres,
panda bundás Sicc, a macska.
Hogyan tett szert két barátra –
egyik fiú, másik lányka,
becses nevük Emi s Andris –
és egy ósdi bőrkabátra,
amit – azaz inkább akit,
mert ő ősi szellem volt ám –
megzavartak édes álmán,
pontosabban békés holtán.
Hogy követte őket hűen
a megidézett bolygó lélek,
akárcsak az édes nektárt
virág körül dongó méhek.
E bosszantó habitusa
miként ment Siccék agyára,
s hogyan próbálták lerázni
a fél világot is bejárva.
Hogy kerültek emitt pácba,
amott rémséges csávába,
hol slamasztikából jutva
nedves szivárványcsóvába,
hogy jutottak a tengeren,
konferenciáson túlra,
hol a kurtafarkú brontocérosz
az édes makkot túrja,
üvegpiramison is túl
varázserdőn által,
hogy léptek le vártömlöcből
nem orral, de háttal.
Végül figyelmes olvasónk
eme ponthoz érve
felhívjuk a figyelmed ez
apró betűs tényre:
A valósággal megegyezés
nem a véletlennek műve,
mind úgy írtuk, ahogy történt,
s ahogy adta rím betűje.
folytatása következik?
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki hozzászól!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Ezt a verset írta: Dilinyós pereputty Önjelölt rímhajhász
Hogy kezdődött? Jött egy nátha. Szobafogság lett az átka. Emi akkor kedvenc könyvét elolvastuk egyszer s ismét, aztán megint százszor újra, apa mondta: „Ez már durva, inkább írjunk mi magunk, képeket is rajzolunk.” „Oké, dolgozzunk hát ketten, Apa rajzolsz, én meg festem, rímet is te faragsz Apa, ha akar, csatlakozhat Anya. De nekem aztán ne szerénykedj, fogd a cerkát és serénykedj! Minél nagyobb hülyesé...