37. Tündérpark

37. Tündérpark.

Csodálatos helyen kelnek,
akár egy tündérmese,
kismadarak csivitelnek,
az ég nem borús itt sose.
Piros hajú, halfarkú lány
gyönyörűen énekel,
egy takaros házikónál
hét törpe épp útra kel.
Hófehérke sütit kínál,
Hamupipő lekvárt,
Csipkerózsi díszes tálcán
édes bogyónektárt.
Siccék tömik bendőjüket,
nem maradnak éhen,
majd a szíves vendéglátást
megköszönik szépen.

Egy tündér Andrist kézen fogja.
„Te velünk maradsz ugye, baba?
A barátaidnak is könnyebb:
nem lesz veled annyi para.
Tejben, vajban fürösztést kapsz,
kényeztetést, dajkálást,
ezzel ki is egyenlítjük
a töméntelen kajálást.”

Emília kérdőn pislog:
„Ez ugye csak móka?
Hogy a Bandi itt maradjon?
Szó se lehet róla!”

„A lurkó pedig most már miénk!”
Nevet Hamupipő,
„Bár a mai kacsa-derbyn
visszaszerezhető.
Választhattok egy hápogót:
Dagi Daklint. Ő a tuti.
Ha a célba elsőként ér,
tiétek a cukimuki.
De ha veszít a versenyen,
akkor bizony jaj lesz nektek.
A kamránkban kell hagynotok
zsákotokból minden kekszet.”

A kekszre úgyis kereszt vetve:
megették a krokodilok.
Emi kurtán így válaszol:
„A fogadásra rápacsizok.”

Egy tavacska startvonalán
tűkön úsznak a versenyzők,
kinn a parton s benn a vízben
gyűlnek a tündérhercegnők.
A hableány eltrilláz
egy fülbemászó kicsi dalt,
csengő hangja indítja
a hápikacsa-viadalt.
A rajt hevében repül a toll,
kavar a sok rucaláb,
a hápogó élboly elhúz
száz méterrel legalább.
Csak Dagi Daklin nem indulna.
Borsószemet csipeget,
amit imént Csipkerózsi,
csőre elé kivetett.
Emília drukkol, nógat,
hajrázással buzdít,
de a réce csak nem mozdul
már-már el is szundít.
A pálya felén túl szárnyal és
fröcsél már a mezőny.
behozni ezt lehetetlen,
hatalmas az előny.

Ekkor a sás kétrét görbed,
egy cicabajsz bukkan fel,
amit nyomban követ egy orr,
két szem, két fül, szőrös fej.
Kedves mosoly látszik rajta,
kivillanó szemfogak,
egy macskanyelv
– de nem csoki –
mi szájszélet nyalogat.

Dagi Daklin már nem álmos,
sőt úgy tűnik, jól lakott.
Sűvít mint a csúzli köve,
vízen mi gellert kapott.
Rémült csatahápogással
elsőként ér célba,
bizonyságot adva arról,
hogy nem is olyan léha.
A nézők között ennek láttán
hatalmas a zűrzavar,
Sicc ragadja Andris kezét,
s szaladnak is el hamar.