8. Brú na Bóinne


https://gabicsabi.hu
A nyüzsgő bár már hátuk mögött.piszmogásra idő nincsen.Indulnak hát barátaink,a lepeljárgány tovalibben.A kis társaság fütyörészveszeli a felhőzetet,ám szembe jön egy sereg varjúés éktelen ricsajba kezd.
„Bármi is légy te szárnyszegett,kurta-suta sz...

Kép forrása: saját rajz

A nyüzsgő bár már hátuk mögött.
piszmogásra idő nincsen.
Indulnak hát barátaink,
a lepeljárgány tovalibben.
A kis társaság fütyörészve
szeli a felhőzetet,
ám szembe jön egy sereg varjú
és éktelen ricsajba kezd.

„Bármi is légy te szárnyszegett,
kurta-suta szerkezet,
ez a zóna a madaraké.
hagyd el a levegőeget!”

A kapitány ám nem hederít
a károgó madárseregre,
„Landoljunk ott,” kiált Emi
„hol áll egy búboskemence!”
Le is szállnak egy dombtetőn
magasodó kőhalomra,
Mi túrhatta? Csak tán nem egy
nagyobbacska kisvakondka?
De nem túrás az, hanem sírbolt,
ősibb mint egy piramis
a Brú na Bóinne egy kupackája,
a röpszőnyeg most odavisz.

A kőépítmény falán rajzok:
csigavonal, kör és spirál.
„De unalmas”, legyint Emi,
„sehol egy arc, ház vagy madár.”
„Mindjárt kicsit feljavítom!”,
kiáltja Sicc, s krétát ragad.
Rajzol, színez teljes hévvel,
üresen kő egy sem marad.
Büszkeségtől dagad melle,
mikor a mű készen áll,
de a szellem most ocsúdik.
zöldül, kékül, ordibál:


„Hogy borult elméd íly sötét homályba?
Mi az, mi teljesen elvette eszed?
Nem tudod, hogy ez itt egy műemlék,
mit 5000 év szelleme fémjelez?”

„Bár dicséretet vártam én,
meglepetés e dörgemény!”
sóhajtja Sicc.
„Ha művészetem nem érted,
hagyjuk itt az egészet.
nyomás tovább.”

Sicc az arrogáns kísértetet
nem bírja már cérnával.
A terv, hogy fénysugárral intézik el,
kombinálva a Newgrange-i kriptával,
mely mélyének gyász éjébe
az év legrövidebb napján
pontban délben szűk nyíláson
kúszik fényes hullám.
Ám messze van még a dátum,
mikor Luna uralja Hélioszt,
s utóbbinak, bármily fényes,
csak egy kurta kis napot oszt.

„Nem várhatunk mi itt addig,
amíg a nap és az éj megfordul.
Most kell a sírba fényt juttatnunk,
a szellem ettől tutira felfordul.”

„Hogy csináljuk? Tükröt fogjunk
vagy ássunk a tetején lyukat?”
Egy guide ezt hallva módszert ajánl,
amely mindig biztos sikert arat.

Be is mennek egy csoporttal,
hol egy reflektorból ömlenek a fotonok,
ám a köpenynek mindez csak bizsergés,
nemhogy túlvilági pofonok.
A csikizéstől huhorászik,
kisvártatva hahotázik,
követi is ebben a csoport.
Íly vicces vezetést ritkán tudsz kifogni,
ahol mindenki röhögve sikolt.

 

Előző fejezet Tartalom Következő fejezet
Dilinyós pereputty, Önjelölt rímhajhász

Hogy kezdődött?Jött egy nátha.Szobafogság lett az átka. Emi akkor kedvenc könyvételolvastuk egyszer s ismét,aztán megint százszor újra,apa mondta: „Ez már durva,inkább írjunk mi magunk,képeket is rajzolunk.” „Oké, dolgozzunk hát ketten,Apa rajzolsz, én meg festem,rímet is te faragsz Apa,ha akar, csatlakozhat Anya.De nekem aztán ne szerénykedj,fogd a cerkát és serénykedj!Minél nagyobb hülyeség,annál jobb les...