Kép forrása: saját rajz
21. Doveri sziklák.
A két jóbarát hajtogatta,
vízen úszik. Tudod-e mi?
Ősi vászonból készített
csónakforma origami.
Íly ladikban hajókáznak,
evezőjük kiskanál,
a tej, pudding s keksz
maradványát leöblíti tengerár.
Hol hófehér sziklák tövét
zúgó hullám habja mossa,
járnak, mikor Emi kiált:
„Hűha, lábam lé nyaldossa”.
„Bizony nyaldos” feleli Sicc
„mert azzal töltöd a napod,
hogy a taton szörpöt szürcsölsz,
s lábad a tengerbe lógatod.”
„Nem is szörpöt. Meg amúgy is,
lapátolj már szaporán!”
„Miért, eddig mit csináltam?
Tán az ujjam szoptam, kapitány?”
„Uram Isten! Jaj, nem érted?
Nézz már ide: süllyedünk!
A csónak alján ömlik a víz:
tuti biztos itt veszünk.”
Sicc is ébred, s mint a részeg,
ki húsz napja nem ivott,
tébolyultan lébe toccsan,
s lapátolja is legott.
A vízzel a harc hasztalan,
a kanál bárhányszor meríthet.
A rongyhajó úgy átázott,
már csak túlvilági hatalom segíthet.
Szellemünk is ezt gondolja,
meg azt is, hogy micsoda őrület,
s kap nyakába nyári záport
a parton összegyűlt csődület,
amint felhőként magasba röppen
a lékjén csöpögő járgány,
s más nem marad a nyomában,
csak egy kondenzcsík-szivárvány.
 |
 |
 |
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki hozzászól!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
A polcokon az ivóban a plafont érik a dobozok, fegyvernemül ezek közül Siccünk egyet választhatott. Találomra szemel egyet; Emi izgatottan figyeli. S mikor látja mi búj a csomagban, homlokát a vere...
Elolvasom
A füstfelhő gyorsan ritkul, nem is füst az: csak hűs pára. Végül az is szerteoszlik, s kibukkannak napvilágra. A tűzhányó kihűlt helyén kopott dombon cserjés liget. Hol tó volt még néhány perce, ne...
Elolvasom
Súlyos börtönajtó csattan, a túloldalán retesz kattan. Lakosztájuk igen szerény, a nyoszolyán sincs pehelypaplan. A kis csapat ám nem oly kényes, hogy ez apró részlet zavarja, lecsücsülnek falatozn...
Elolvasom
Imént még min munkálkodtak, elméjükből kiesett, a madár amint szárnylebbentve lágyan tovalebegett. Siccünk szóla, s mint szokása, most is ő a főokos: „De hát itt az Albionban a gólya nem is őshonos...
Elolvasom
Ezt a verset írta: Dilinyós pereputty Önjelölt rímhajhász
Hogy kezdődött? Jött egy nátha. Szobafogság lett az átka. Emi akkor kedvenc könyvét elolvastuk egyszer s ismét, aztán megint százszor újra, apa mondta: „Ez már durva, inkább írjunk mi magunk, képeket is rajzolunk.” „Oké, dolgozzunk hát ketten, Apa rajzolsz, én meg festem, rímet is te faragsz Apa, ha akar, csatlakozhat Anya. De nekem aztán ne szerénykedj, fogd a cerkát és serénykedj! Minél nagyobb hülyesé...