21. Doveri sziklák

21. Doveri sziklák.

A két jóbarát hajtogatta,
vízen úszik. Tudod-e mi?
Ősi vászonból készített
csónakforma origami.
Íly ladikban hajókáznak,
evezőjük kiskanál,
a tej, pudding s keksz
maradványát leöblíti tengerár.

Hol hófehér sziklák tövét
zúgó hullám habja mossa,
járnak, mikor Emi kiált:
„Hűha, lábam lé nyaldossa”.
„Bizony nyaldos” feleli Sicc
„mert azzal töltöd a napod,
hogy a taton szörpöt szürcsölsz,
s lábad a tengerbe lógatod.”
„Nem is szörpöt. Meg amúgy is,
lapátolj már szaporán!”
„Miért, eddig mit csináltam?
Tán az ujjam szoptam, kapitány?”
„Uram Isten! Jaj, nem érted?
Nézz már ide: süllyedünk!
A csónak alján ömlik a víz:
tuti biztos itt veszünk.”

Sicc is ébred, s mint a részeg,
ki húsz napja nem ivott,
tébolyultan lébe toccsan,
s lapátolja is legott.
A vízzel a harc hasztalan,
a kanál bárhányszor meríthet.
A rongyhajó úgy átázott,
már csak túlvilági hatalom segíthet.
Szellemünk is ezt gondolja,
meg azt is, hogy micsoda őrület,
s kap nyakába nyári záport
a parton összegyűlt csődület,
amint felhőként magasba röppen
a lékjén csöpögő járgány,
s más nem marad a nyomában,
csak egy kondenzcsík-szivárvány.